Kultúra

2012.05.09. 17:41

Vidnyánszky Attila: a többféle elképzelés katalizátor lehet

A magyar színházi világról, színészképzésről, s saját színházi filozófiájáról, elképzeléseiről tartott előadást Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai színház és a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének igazgatója az művészeti karon.

Vas András

– Ahhoz képest, hogy ódzkodik az ilyesfajta szerepléstől...
– Most először vállaltam ilyen előadást – felelte a Kossuth-díjas rendező. – Inkább színészekkel, diákokkal szeretem megosztani a gondolataimat. Az ő nyelvüket ismerem, köztük vagyok otthon.

– „Idegenben” sem fogta vissza magát, igen súlyos kritikákat fogalmazott meg a hazai színházi világról, színészképzésről. Leépült repertoárokról, szégyenteljesen-gyalázatosan összerakott évadokról beszélt, kulturális bűntényekről, melyek miatt Strasbourgig kellene szaladni...
– Mert ez a valóság. A rengeteg musicallel, zenés vígjátékkal elérjük, hogy a nézőt egy összetett mondat is zavarba hozza, egy alárendelő összetett pedig... A színészképzés hiányosságait pedig jól mutatja, hogy rengeteg félkész emberke jön ki az egyetemekről. A különféle stúdiók, magánintézetek között rendet kell tenni-vágni. A legideálisabb persze az lenne, ha csak Budapesten és Kaposváron lenne képzés. Hogy ez a két hely normálisan működjön. Mert a fővárosi például mestereket képez, nem művészeket.

– És Kaposvár?
– Egyelőre nem ismerem igazán, de kezdődik a felvételi, s hamarosan jobban képben leszek.

– Sokan azért jelentkeztek ide, mert úgy tudták, Mohácsi János indít osztályt. Ehelyett Vidnyánszky-osztály indul.
– Hetvenen jelölték meg az első helyen Kaposvárt a négyszázból. Tehát maximum hetvenen akartak kifejezetten vele dolgozni.

– Az osztály mellett az intézetet is irányítania kell majd.
– Strasbourgban, ahol tanítok a dramaturg, a díszlet- és jelmeztervező, a rendező, a színész, valamint a segédmesterségek, mint a hangtechnikus vagy a világosító együtt dolgozik, a vizsgaelőadás előtt mindannyian elmondják, mit, miért csináltak. Ez a követendő példa, ilyesfajta szerves együttműködést szeretnék a két tanszék, a látványtervező és a színházi között.

– És kikkel dolgozna együtt?
– Az elsős színészévfolyam teljesen új stábot kap, ez a koncepcióm lényege. Amúgy képtelenül kevesen dolgoznak a tanszéken, komoly helyeken három tanár jut egy osztályra, itt egy. Bizonyos mesterségeknél pedig krónikus szakemberhiánnyal küszködik az egyetem.

– Kevés pénzből még álmodni sem lehet nagyot...
– A pénztelenségből az egyik kitörési pont lehet, hogy együttdolgozunk színházakkal. Minden évfolyamnak lenne egy mentortársulata. A most induló elsőnek a debreceni Csokonai lesz, mivel ez az első próbálkozás, s így tűnt a legegyszerűbbnek. De jelentkezett már Miskolc. Kaposvár és Kecskemét is. A mentorszínházak képviselői már a felvételin megjelennének, véleményeznének, a diákok pedig bekerülnének a színház vérkeringésébe, aurájába, részei lennének a struktúrának, vizsgaelőadást írnának ki nekik.

– A szakemberhiányról Csáki Judit tanszékvezető is beszélt. Másban viszont nem feltétlenül értenek egyet.
– Az egész intézetigazgatói pályázat feszült antrét teremtett, nem tudom, talán szerencsésebb lett volna másként levezényelni. De nem is kell mindenben egyetérteni, a többféle elképzelés egészséges katalizátor is lehet.

– Tudnak majd együtt dolgozni?
– Remélem. A régi évfolyamoknál folyó munkába nem is akarok belenyúlni.

– Az újhoz viszont külföldi szakembereket ígért.
– Júniusban jön egy teljes francia osztály, s az orosz rendező, Viktor Rizsakov.

– Ez mind pénz. Sok pénz.
– Annak idején, amikor Debrecenben bejelentettem, oda akarom vinni rendezni a román Silviu Purcaretét, mindenki meglepődött. Aztán mégis megoldottuk.



– Hazai pályán könnyebb. Debrecen és Kaposvár viszont komoly távolság.
– Hetente kétszer-háromszor jövök majd, már a család is beletörődött. Számomra ez szolgálat, így csinálnom kell.

– És ha az első osztálya végez, s nem látszik a beígért változás?
– Egyértelmű kudarc lesz! De nem öt, hanem két-három év múlva látszania kell. Ha nem sikerül, felállok. Nem ragaszkodom a pozíciókhoz, otthagytam az Operaházat is egy év után. Ha nem tudok megmozgatni egy házat, távozom.

– A ház mellett árkok is várják...
– Melyeket rövid távon nem lehet betemetni, sajnos. De hidakat lehet verni, hiszen a színészsors vagy a szakma kérdéseiben alapvetően egyetért mindenki.

– Más, jelentős kérdésekben viszont teljesen másként gondolkodnak.
– Ez is egy kihívás. Bár megjegyzem, a Csokonai színházból még senkit sem küldtem el, mert más véleménye volt bizonyos dolgokról. Itt is megpróbálok mindenkivel együttdolgozni.

– Mohácsi Jánossal is?
– Bárkivel, akin látom, segíteni tud, hogy jobbá tegyük a képzést...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!