Kultúra

2014.02.03. 07:31

A vonalszabadság hajszálpontossága

A kaposvári színház kakasülőihez télikerten át vezet az út. A második emeleti örökzöld flórában minden bemutatón kortárs képzőművész áll a munkái előtt, ahogy tárlatnyitón kell. Halmos Klára is így tett nemrég, és megdöbbent: hová illant kilenc év?

Balassa Tamás

Akkor, kétezernégyben volt az utolsó önálló tárlata, mi több tárlatsorozata Budapesten, Szegeden, és a kaposvári antik-Vaszaryban, ahol egy szobrász- és egy festőművésszel állított ki. Talán mert izgalmasan egészíti ki egymást e három képzőművészeti ág, talán mert a volt képtár túl nagy a grafikához mint olyanhoz, talán mert csapatjátékos. Az utolsót nevezzük több mint igaznak. Ha az alkotó az utolsó kilenc évének keresné a lenyomatait, vagy akár az utolsó tizenkilencnek, akkor alkotótársakkal jelölhetné ki ennek a csaknem-évtizednek minden fontos állomását. Melyet a Kapos Art fémjelez, összeköt, megmagyaráz. Igazol: volt értelme, és a „van” sem volna erős túlzás.



Úgy emlékszem, egyszer a boldogult hőskorban, amikor a pártállami túlvezéreltség nyomása alól szabadulva sok-sok művész alkotott a nagyközönség számára, Halmos Klára grafikusművészt a képző- és iparművészeti egyesület elnökeként jelöltem meg egy tudósításban. Pedig ő a titkára, húzta alá, egyszersmind tudatosítva, e két tisztség között akad bizony különbség, és nem is lényegtelen. A munkamegosztás. A titkáré a szervezőmunka java, és nem vitatva (sőt) Vörös András festőművész érdemeit, az elnökség hangsúlyai másutt vannak. Ha a Kapos Artról beszélünk, Halmos Kláráról is beszélünk és viszont, és egyikükről sem lehet eleget.

Kaposvár mint festőváros jelene ugyanis nagyrészt az ő jövőjük volt huszonnégy éve: 2015-ben lesznek negyedszázadosak. Mintegy félszáz alkotó, akik kezdetben voltak tizenhárman, aztán az ország, a Kárpát-medence erős erdélyi szálakkal, és Európa számos országa, művészetbarát közössége megismerte őket. A Groteszk és a Mail Art pedig csak kettő azok közül a mindmáig nagyhatású és nemzetközi jelentőségű projektek közül, amelyek Kaposvár művészettörténeti lapjain helyet kértek és kaptak maguknak. Hát itt van a kilenc év. Magától nem ment volna. Sok klasszikus alkotó halt volna éhen, ha nem nyúl a hóna alá egy Medici, egy Esterházy, egy Széchenyi, amint ma is ki kell járni az érdemhez vezető utat. Művészetpártoláshoz művészet kell, ahhoz vászon, festék, no és kenyér sem árt.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Halmos Klára grafikusművész
[/caption]

Halmos Klára elmúlt kilenc évében a Barcsi Nemzetközi Művésztelep is ott van. A hely, ahol a kötelékek erősödtek, és alkotások születtek éveken át. Ma már itt is nehezebb. A pályázatok tartják felszínen a Kapos Artot is, bár aligha van olyan alkotójuk, aki elmondhatja magáról, hogy vígan megél a piacról. Tanítnak, közművelődésben dolgoznak a legtöbben. A grafikusművész a Zichy iparművészeti diákjait a kezét vezeti, és a gondolataikat. Hogy a formák rajzolását tökéletesen elsajátítsák. Ebben kevesen vannak nála jobban otthon: rézkarcos háttérrel precíz, szemet gyönyörködtetően aprólékos munkákkal tett le a névjegyét. De a vonalak szabadságát vallja, ezt a tusrajzos, akvatintás képeket szemlélve meséli, ezeken szélesebb gesztusokkal burjánzanak a jobbára nonfiguratív formák. Itt-ott akad egy kis kapaszkodó, de egy töredék formák nélkül is tökéletesen érthetően töredék.

Hogy mi tört el? Mikor mi. Ami eltörhet... de kevés dolog áll távolabb a rézkarcoktól mint a Murhpy-törvények. Kapcsolat, élet, barátság. Negyed század alatt sok minden fárad el, marad le, simul egy örökkévaló mozdulatlanságba. Ungváry Károly, Mocsári Mária, Baktay Patrícia. Ők is az elmúlt kilencben törtek el, és mégsem: vonalaik, fonalaik szabadsága múlhatatlan, ez valamiféle öröklétszerűség, legalábbis innen nézve.
Nagyméretű elektrografikák (ebben fia, Vörös Ádám a tanítómestere) is megjelennek a finom rézmetszetek (Kaposvári portálsorozat) között. Még nyomokban-foltokban színesek is, bár az elmúlt kilenc év színei inkább a tubusban, a tintapatronban maradtak. Az elmúlt kilenc év sok ponton önmagában maradt, nem vált jellé és alkotássá, de Halmos Klára nyugodt: minden elmúlhat, de a gondolat nem, azon az idő csak nemesíthet. Ezt tanítja is: figyelni, keresni-kutatni a belső gondolati magot, a lényeget. Sok sallangot kell ehhez lefejteni, elfelejteni, leegyszerűsíteni, hogy aztán a jelek előjöjjenek.
A jelentések, nos, azok feltárása is művészet, de igazán csinálhat valamit a hajlamilag bávatag jelenkor is...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!