Kultúra

2014.04.11. 16:19

Balatonszárszói gondolat: legyen hivatalos ünnep a költészet napja

Indítsunk mozgalmat, legyen április 11-e hivatalos magyar ünnep, munkaszüneti nap – indítványozta Nyári László költő pénteken a huszonhetedik balatonszárszói költészetnapi megemlékezésen, József Attila szobra előtt. Jelezte: a Facebook-on már elindult az oldal, ahol csatlakozni lehet ehhez, lájkolhatja, aki egyetért.

Fónai Imre

Kampánybeszédet fog mondani, jelezte előre Nyári László, de a somogyi költő nem politizált, hanem új, hivatalos ünnepnap érdekében kampányolt pénteken Balatonszárszón a József Attiláról elnevezett általános iskola udvarán, a százkilenc éve született költő szobra előtt. – Költészetnap: ünnep, de ünnep-e valójában? – tette föl a kérdést. – Vannak egyáltalán igazi, szívünkig hatoló ünnepeink? A politikai tartalommal megtöltött ünnepnapok még nem értek el idáig, május elseje meg soha nem is volt más, mint az ingyen virsli, meg a ingyen sör „ünnepe”. A költészet napjáról megemlékezünk, de miért nem a lelkünk valódi ünnepe, miért nem munkaszüneti nap? József Attila sem gondolta, hogy egyszer kisbolygót neveznek el róla, aztán megtörtént ez is. Április 11-e legyen hivatalos ünnep, amikor örülni tudunk annak, hogy csodálatos nyelvet birtoklunk, és hogy előjöhet a csoda belőle, azt éppen József Attila sorai bizonyítják. Legyen hát egy olyan ünnepünk, amit nem örököltünk, hanem magunk választottunk!



Kell a vers – adták egymásnak a szót e gondolat jegyében a szónokok, Witzmann Mihály megyei közgyűlési alelnök például arról beszélt: talán soha nem volt nagyobb szükség az értékeket, érzelmeket közvetítő költészetre, mint manapság. Idézte Pilinszkyt is, aki azt írta, hogy József Attila huszonöt évvel a halála után is a legmodernebb költő. Turczi István a Magyar Írószövetséget képviselve arra emlékeztetett: április 11-e nemcsak József Attila, hanem Márai Sándor születésnapja is. – A történelmi emlékezet néha megcsal, az irodalmi emlékezet azonban soha – így a költő. – A költészetet soha nem sajátíthatja  ki sem a politika, sem más, csak az olvasó, mert az irodalom az olvasóé. Fodor Andrással szólva, őrizzük a lángot, próbáljuk menteni a veszni látszó értékeket az utókornak, hogy az utánunk jövők is lássák: a magyar irodalom egy és oszthatatlan.
Rozsos Gábor költő-tanár szerint „aki olvas, vagy tud egy verset, az ezzel győzi le a hétköznapok gyakori sötétségét”. Pénteken a szárszói iskolában a hagyományos József Attila Szavalóverseny megyei döntőjén tizenhét település húsz iskolájának negyvenegy diákja mondott verset, „legyőzve a sötétséget”.

Csókol Attila, a hírneves költő

„Csókol Attila, a hírneves költő, melyet nem szül kettő, sőt, három emberöltő...” Tizenöt éves korában írta ezt a későbbi „hírneves költő”. Zseni, vakvágányon – a Duna tévé sajátos hangvételű portréjában megszólaló szakértők szerint József Attila útja egyenesen vezetett a „félműveltekkel teli szélsőbaloldalhoz”, hiszen „a rettenetes szegénységben az öt tagú családnak csak két fekhely jutott, Makai Ödön taníttatta, aki a húszas években a rendőrség elől bujkáló Rákosi Mátyást bújtatta, Attila pedig a kis cselédszobában lakott”.

Kopott írógépe a tükrös vitrinben, 1937. december 3-án viselt véres fehér inge; a jobb ingujj hiányzik, levihette a vonat, a bal is tépett – ez már a balatonszárszói emlékház. „Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom” – ötlik a látogató szemébe. Ha átnézünk az üvegen, életnagyságú, vagy tán annál is nagyobb kép: József Attila a rakodópart alsó kövén. A Dunánál.

Olyat, hogy „s mégis, magyarnak számkivetve, édes Hazám, fogadj szivedbe” hithű kommunista nem írhat, a proletárnak ugyanis nincs hazája – így a dunatévés portré. A kommunisták kitagadták, azt fogták rá, hogy „szociálfasiszta ideológiát árul”, majd „1945 után addig faragták az életművét, míg csak a proletárforradalom költője maradt.” Pedig: „a reakciósnak tartott „nem, nem soha” idézet is egy József Attila vers refrénje, ez ma sem szerepel a tananyagban”.
„Íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!” Ez a Juhász Gyula idézet már újfent a szárszói emlékház faláról. A kiállítási anyagnak még nem lehet része Sólyom Janka dizőz esete József Attilával, hiszen csak most látott napvilágot a kapcsolatuk (az e heti Hvg hozza); „nem utazom, jöhet, nem kell vigasztalni” – sürgönyözte a kor ünnepelt sanzonistája a költőnek 1936. augusztusában Lelléről Szárszóra, s a nyári kaland így jelent meg a Balatonszárszó című versben: „én nyugtomat ott leltem piros ölben.” Íme, tudjuk már azt is, kinek a piros ölében...

„Zászlajára tűzte, használta őket a politika (Adyt és József Attilát – a szerző), a kommunista diktatúra a zseniket is államosította” – így az emlegetett tévéműsor, örök érvényű figyelmeztetésül, ha annak szánták, ha nem. A költő se biztos, hogy ilyen maradandónak gondolta: „A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre, s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.”
Csókol Attila!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!