Kis Grófo? Gucai partizánok! Mindenkinek pam-pam, ha nyaral

Miközben elhűlve tapasztaltuk, hogy egyik helyütt éppen a duplájába kerül a fogasfilé, mint a másik pavilonban („mert ez hazai, méghozzá kis-balatoni”, kaptuk a magyarázatot az utóbbi helyen), a szerb rezesbandákat tökéletesen idéző Guca Partyzans forrósította a kissé hűvös szezonvégi nyárestét a siófoki hajókikötő színpadán, a Cimbaliband muzsikája is táncra ingerelt – kettő az egyben, Siófolk, valamint Bor és Kenyér Fesztivál vasárnapig, ez zárja a siófoki nyarat Napoleon Boulevard-dal, Ferenczivel és a Rackajammel. „Miért nem olyan ismert előadók lépnek fel Siófokon is, mint a Boglári Szüreti Fesztiválon?” – kérdés az internetes közösségi oldalról, miközben nemhogy a Bogláron ezekben a napokban fellépő Kis Grófót és a többieket, de a siófoki Beach House-on koncertezett Pa-dö-dőt és Bikinit is leszólta a másik oldal a Facebook-on.



Szó se róla, Kis Grófóra is jókora tömeg verődött össze a Beach-en (nem városi szervezés), vagyis igény bőven van erre is: „ A Pixának, a Pixának a Pixának a pam-pam / A Grófónak, a Grófónak, a Grófónak a pam-pam / Mindenkinek mindenkinek, mindenkinek pam-pam / Pénteken és szombaton is rázzad buli van van”.

Az a kérdés, hogy Bulibáró vagy inkább igényes zene, Siófokon eldőlni látszott, a Kálmán Imre Kulturális Központ igazgatói székét nemrég európai uniós koszovói küldetésre cserélő Györkös Marianna néhány hónapja mondta lapunknak: a városbéli rendezvényeket egyre inkább igyekeznek a turizmus szolgálatába állítani. Olyan programokat kínálni, melyek a szálláshelyeket is tölteni tudják, országos érdeklődésre  is számot tarthatnak; vagyis csak minőségi élőzene jöhet szóba, arra is figyelve, hogy éppen mi a „trendi”. A mulatós műfaj ennek kapcsán kiszorult, annak másutt a helye, a kisebb rendezvényeken, lásd március 15-i Toros fesztivál az OBI és a 65-ös út közötti keskeny területen.

Márpedig mulatni a Balkan Fanatikra is lehet (a Siófolkon történetesen esernyővel is a kézben), hovatovább, ezt is láthattuk ezen a nyáron, a Kossuth-díjas Hot Jazz Band-re is, s bár nehéz rangsorolni, de az idei szezon legsikeresebb produkcióinak egyike kétségkívül az örökzöld Csárdáskirálynő volt, kétszeres telt házzal a szabadtérin. Ez mindjárt föl is veti, miért nem használja ki jobban Siófok a Kálmán-kultuszt, ám erre is van Györkös Marianna exigazgatónak felelete: „ Ha nem haknielőadást akarunk, akkor ez a legköltségesebb műfaj”...

Persze, a kérdésfeltevés is lehet rossz, Bulibáró vagy Hot Jazz Band, lám, mindegyiknek van közönsége, a „Hogy lesz ebből Füred?” ugyancsak facebook-os kérdésre nehéz felelni, legfeljebb kérdéssel, hogy akar-e egyáltalán Siófok Füred lenni?

A nézését, meg a járását

„A mulatós műfaj áttörte a társadalmi plafont – írja a egy internetes portál. – A No roxa áj a YouTube-on immár 18 milliós megtekintésnél jár, és a fél ország dünnyögi pityókásan, hogy a „Nézését, meg a járását”. Persze erről nem az előadó, Kis Grófo tehet, ő csak a nép kedvesen együgyű gyermeke, aki 22 évesen mindent elért, amit Demjén Rózsi, Charlie, Katona Klári vagy Presser Gábor több évtized munkájával (sem, teszem hozzá szemlesütve)”.
 
Zene a zöldben

„Mindenkinek-mindenkinek pam-pam”, de azért akinek mégsem: Zene a zöldben, pénteken folytatódott Siófokon az idei nyáron elkezdett parkzenesorozat. A Jókai parkban akár a fűre heveredve is lehetett hallgatni a Fugato Orchestra zenekart, a maga igazán különös hangzásvilágával: szimfonikuszene dobbal, basszgitárral, stb. A vendégük Tompos Kátya énekes volt.