Az ötlet teszi naggyá a magyar filmet

A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán nyitotta meg kiállítását, tartott vetítést és workshopot. Fáradhatatlan lendülettel segítette a hallgatókat, ezt a sodrást kihasználva sikerült vele néhány szót váltani.

– Hatalmas életművel bír, rengeteg története van. Szinte minden díjat megnyert. Mi hajtja még?
– Igazából nem megszerezni szeretnék dolgokat, hanem megcsinálni. Amiket eddig alkottam, soha nem azért készültek, hogy nyerjenek. Sokkal inkább az izgatott mindig, hogy kitaláljak valamit, amit még más nem csinált, ami egyedi. És persze aztán meg is valósítani azt, az az igazi kihívás. Különösen igaz ez az animációnál, ahol nem az van, hogy felkapok egy kamerát, és egy-két hónap alatt felveszek egy játékfilmet, amit megvágok és pikk-pakk kész is van. A légy című, végül háromperces produkciót két évig csináltam, amin most dolgozom, azt is egy éve kezdtem.

– A kiállítás-megnyitón azt mondta, 2001-ben kalandvágyból költözött vissza Magyarországra. Szakmai vagy magánéleti kaland volt?
– Ez csak tréfa. 37 éves voltam mikor elmentem Kanadába, tehát a gyökereim itt vannak. Kint azt mondta egy ügyvéd barátom, hogy én soha nem fogok oda tartozni, nem ott nőttem fel, nem onnan van az első barátnőm, nem ott büntetett meg először a rendőr. És igaza van. A fiaimnak persze Kanada már az anyaország, ott jártak iskolába, igazából mindenük ott van. Nekem visszajönni szinte természetes lépés volt. Én magyarként szeretnék még alkotni, és azzal sikereket elérni. Amin most dolgozom, annak az ötletnek a tervét 1978-ban adtam be először a Pannónia Filmstúdióba, de akkor szerencsére elutasították, mert mostanra úgy változtak meg a technikai feltételek, hogy még jobb lehet majd. Tavaly újra pályáztam vele, és a Médiahatóság támogatásra méltónak ítélte.

– Tehát a technológia nőtt hozzá az ötlethez.
– Így van. Egy hatalmas fejlődés ment végbe a mi szakmánkban. Megszűnt a kamera, megszűnt a 35 milliméteres filmszalag, a laboratórium, a vágóstúdió, helyette ma már egy lakásban meg lehet csinálni egy nagyon jó minőségű animációs filmet. Ma, ha kész vagyok egy filmmel, internetre feltöltöm, és aki meg akarja nézni, egyszerűen letölti. Ezek óriási előnyök, de persze vannak hátrányai is. Régen egy stúdióban ültünk, volt közös munka, annak pedig egy nagyon sajátos hangulata. Ma már senki nem akar stúdióban ülni, de így elveszik a szakma egy sajátos atmoszférája. Ezt azért nagyon sajnálom.

A 34 évesek klubja

Érdekes, hogy Szabó István Mephistóján kívül (1982-ben kapta meg a díjat) mindenki 34 éves korában lett Oscar-díjas a magyar filmesek között. Nemes Jeles László, Deák Kristóf és Rófusz Ferenc is 34 éves korában vehette át a filmes szakma egyik legnagyobb elismerését.

– Szintén a megnyitón mondta Hatos Pál, az egyetem művészeti karának dékánja, hogy 1981 volt a magyar animáció fénykora, amikor Oscar díjat nyert filmjével. Ön tette ezt fénykorrá?
– Nem, többen voltunk, nagyon sok tehetséges ember vett körül akkoriban is. Akkor még nem voltak speciális iskolák, jobbára egymástól tanultunk meg majdnem mindent. Nepp József, Jankovics Marcel, Dargay Attila, Kovásznai György, Reisenbüchler Sándor, Gémes József szintén olyan előfutárai voltak a szakmának, akiktől tanulni lehetett, akik miatt fénykornak lehet nevezni azt az időszakot. Mi aztán hoztunk ehhez egy újfajta látásmódot. Másrészről akkor olyan mértékű volt a dotáció, és az állami szerepvállalás, hogy ez inspirált bennünket jobb és jobb munkák készítésére. Ma pályázni lehet, ami ha nyer, akkor egy projektre összegyűlnek a szakmabeliek, majd annak megvalósítása után szétszélednek a következő pályázatig. Ez azért nagy különbség.

– Öné az első Oscar Magyarországon, de az eltelt időben több magyar film is szép sikereket ért el. Egyre inkább tartja magát a vélekedés, hogy a magyar film jó. Tényleg az?
– Igen, tényleg az. Nemes Jeles László kapott Oscart a Saul fiával. Ő is elsőfilmes rendező volt akkor, ahogy én is. Ők is kitaláltak egy olyan egyedi képi megfogalmazást, amikor a kamerával közel mennek a szereplőhöz, ettől a háttér életlenné válik, és rengeteg dolgot csak hangban mutattak meg. Ám mégis működött, mert vizuális az ember. Ezzel a megoldásával nagyon meglepte a szakmát. Vagyis az ötlet kifejezetten lényeges. De említhetem Deák Kristófot is, aki kevés pénzből is Oscar-díjat tudott csinálni egy 25 perces dokumentumfilmmel. Ebben is az ötlet volt az, ami sikerre vitte a filmjét. Mindig ezt mondom a hallgatóknak: akármilyen kis ország a mienk, higgyék el, hogy elhihetik. Csak egy jó, egyedi ötlet kell.

– Tehát a magyar filmet az ötlet teszi naggyá.
– Igen, az ötlet és a technika. Mert operatőreink is zseniálisak Zsigmond Vilmostól, Ragályi Eleméren és Koltai Lajoson át, egészen László Kovácsig, így tudtunk olyat mutatni, amit mások nem.

Nem poros a Légy

– Mindig lehet vásárolni olyan gyűjteményeket, amiben megtalálhatóak adott év díjat nyert filmjei. Nekem is van egypár ilyen, és amikor nézem valamelyiket, néha elcsodálkozom: Jó ég, ez a film vajon miért kapott Oscart? – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra, amikor megpróbáltuk megtudni, melyik a kedvenc Oscarral elismert alkotása. – Nem olyan régen gimnazista gyerekeknek vetítettem le A légy című filmemet. Az egyik srác megkérdezte, most csináltam-e ezt a filmet? Hirtelen mindenki elszörnyedt, hogy lehet ilyet kérdezni, de én nagyon örültem, mert ha neki ez a film úgy jött le, hogy új, akkor ez film nem poros. Már ezért érdemes volt megcsinálni – emlékezett vissza a kedves jelenetre.

Nem poros a Légy – Mindig lehet vásárolni olyan gyűjteményeket, amiben megtalálhatóak adott év díjat nyert filmjei. Nekem is van egypár ilyen, és amikor nézem valamelyiket, néha elcsodálkozom: Jó ég, ez a film vajon miért kapott Oscart? – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra, amikor megpróbáltuk megtudni, melyik a kedvenc Oscarral elismert alkotása. – Nem olyan régen gimnazista gyerekeknek vetítettem le A légy című filmemet. Az egyik srác megkérdezte, most csináltam-e ezt a filmet? Hirtelen mindenki elszörnyedt, hogy lehet ilyet kérdezni, de én nagyon örültem, mert ha neki ez a film úgy jött le, hogy új, akkor ez film nem poros. Már ezért érdemes volt megcsinálni – emlékezett vissza a kedves jelenetre. Rófusz Ferenc Oscar-dijas művész -->