2023.01.29. 16:58
Kötetbe rendezték a soha nem látott személyes ismerősöket
Fotósdobozok és fényképkupacok között telt az elmúlt csaknem hat esztendő két látrányi asszony számára. Először egy közösségi oldalra töltötték fel a múlt dokumentumait, s mára két négyszáz oldalas kiadványba rendezték a kétezer képet az első világháborútól az 1950-es évek közepéig.
Fotó: Németh Levente
Két nagy méretű könyv hevert azon az asztalon, ahol öt évvel ezelőtt még fotókupacokból válogatott Pretzné Belány Judit és Szücs Zoltánné.
– A Felvidékről, Nyitragesztéről származom, az ottaniak közösségi oldalán láttam, hogy régi képeket osztanak meg. Arra gondoltam, mi is kezdeményezhetnénk hasonlót – emlékeztetett 2016-os ötletére Pretzné Belány Judit, aki azóta több ezer látrányi fotóval találkozott az I. világháborútól napjainkig.
Két adatközlő segítette a kutatómunkát. – A balatonboglári Vargha László, a néhai látrányi kántortanító fia azonosította az embereket, mert szinte mindenkit ismer. Nagy segítség volt a 95 éves Somodori Béláné aktív emlékezete is. Egy idő után mi magunk is felismertük a fotókon szereplőket, sokuknak volt jellegzetes arcvonása – lapozgatta a könyvet Szücs Zoltánné.
– Az az érdekes, hogy mi ezekkel az emberekkel nem találkoztunk, de a fotók alapján végigkísértük az életüket a gyermekkoruktól az iskolás éveiken át az esküvőjükön keresztül az életük végéig. Végigküzdöttek két világháborút és világválságot éltek túl. Olyan, mintha személyesen ismernénk őket – mondta az ötletgazda, akinek kedvenc fotói az iskolásképek, amelyeken tiszta szemű gyerekek tekintettek a fényképészre.
– Az én kedvencem egy lakodalom története, amelyen a gazdag látrányi legény egy somogyacsai szegény lányt ment kikérni a násznéppel. A menyasszony csupán annyit kért a lakodalmasoktól, hogy „ne a fészket nézzék, hanem a madárkát” – mosolygott Szücs Zoltánné.
A gyűjtőmunkát a fiatal történész, Juhász Bence is segítette, aki a látrányi leventék történetét dolgozta fel. – A személyes kedvencem egy 1858-as térkép, amelyen jól látszik, hogy az adott telken hogyan álltak egykor az épületek – mondta Juhász Bence, akinek dédapja a település községi orvosa volt.
– A közelmúltban bemutatott könyvekkel elsősorban az a célunk, hogy a Látrányból elszármazottakhoz, illetve még élő családtagjaikhoz eljusson – mondta Pretz Lilla, aki a két kötet szerkesztését segítette.
A kiadványok az Agrárminisztérium Hungarikum Bizottsága támogatásával, a helyi önkormányzat és a nagylelkű helyi vállalkozók segítségével jelentek meg. A könyvbemutatóra megtelt a látrányi művelődési ház, az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek látrányi leszármazottak.
Mint kiderült, még 2018 márciusában megjelent egy újságcikk, amelyben arról számolt be a Somogyi Hírlap, hogy két látrányi hölgy egy fényképnézegetős közösségi oldalt indított. Akkor arra kérték az olvasókat, hogy akinek van régi fotója, ossza meg velük.
– Ahogy terjedt a híre, hogy mit csinálunk, egyre többen kerestek meg bennünket a régi idők fotóival. A Somogyi Hírlapban és a sonline.hu-n is megjelent cikk után ugrásszerűen megnőtt az érdeklődők száma és csak úgy zúdultak hozzánk a régi fényképek – emlékezett vissza Pretzné Belány Judit.
