Életszagú családi jelenet elvenedett meg a kamaraszínpadon

Egy erkölcsi kérdést jár körbe a vígjáték, amely igénytől függően vagy elgondolkoztat, vagy csak szimplán szórakoztat. A szereplők edzőterembe járnak, önsegítő tanulmányokat olvasnak, és A szürke hatvan árnyalatát emlegetik – problémáik és döntési helyzeteik ismerősek lehetnek számunkra is.

A történet eszerint egy harmincas családapa egy húszas bombanővel csalja a nemrég szült feleségét. A férfi szülei észreveszik a problémát, s úgy döntenek, áthívják a fiatalokat egy kávéra, hogy addig fordítsanak a történeten, ameddig még lehet. Egy elszólás következtében azonban felbolydul mindenki, és kikerül abból a komfortzónából, amelyben szép nyugodtan és néha kicsit hamisan éli az életét.

Egy-két gyengébb poént és néhány káromkodást leszámítva a szöveg gördülékeny, hiteles: mind a szituációkról, mind a karakterekről el tudjuk képzelni, hogy akár mi is ismerhetnénk őket. A kaposváriak játékában az anya-fia páros viszi a prímet. A hűtlen férj, Billy-Mészáros Tibor őrlődik a házassága és a szeretője között, míg Alice-t alakító Kéri Kitty egyik pillanatról a másikra válik sportos üzletasszonyból a fiáért harcoló anyává.

Alakításának köszönhetően fokozatosan bontakozik ki a történet, monológja segít áthidalni fia konfliktusát, ugyanakkor gyomron találja férjét, Billt, akit Hüse Csaba alakít, aki a színpadi játékával jól hozza a megalázott férj szerepét. Szvetnyik Kata Janetként sokszínűen alakítja a házasságáért küzdő, gyermekével bíbelődő, önmagát újra megtalálni próbáló fiatal anyuka szerepét.

Látvány terén kifejezetten ötletes az előadás, Hosszú Anita többfunkciós díszleteinek köszönhetően a helyszínek könnyedén váltogathatók, az asztallap egy mozdulattal motorháztetővé alakul, az öltöző szobabelsővé.

A magasztos gondolatok nélküli, egyszerű nyelven megfogalmazott darab a házasságtörés témáját alaposan körbejárja: a megbocsátást, a család fontosságát, a küzdeni akarást és az egymás iránti tisztelet fogalmát, miközben szellemesen mond ki csípős igazságokat. Ezzel ráébreszti a nézőket arra, nem olyan nagy baj, ha eltitkolt gondolatainkat, elhallgatott érzéseinket elsöpri az őszinteség döbbenetes ereje.