Hallgassa élőben!
Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet

Filmügyi kormánybiztos: sokkal jobban oda kellene figyelni a szakember-utánpótlásra

A művészeti oktatásban is kulcsfontosságú, hogy korszerű és átgondolt legyen a rendszer, amelyben a kiváló tehetségek továbbörökíthetik a képességeiket – mondta Káel Csaba filmügyi kormánybiztos. Szerinte profitálnunk kell a neves hazai és nemzetközi szakemberek tudásából, akiket a jelenlegi egyetemi rendszerben sajnos csak nehezen hívhatnak tanítani az egyetemek.

A Káel Csaba szerint az egyetemi modellváltással kiszámíthatóbb jövőjük lenne a hallgatóknak, hisz képzésük össze lenne hangolva a piaci igényekkel. A filmügyi kormánybiztossal a Magyar Nemzet készítette az alábbi interjút:

Filmügyi kormánybiztosként mit gondol arról, ami régi alma matere, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körül történik? Az átalakítása ellen már tüntettek is, pedig a többi egyetem, köztük egy művészeti is, elfogadta és üdvözölte az új modellt.

Van egy mozgóképágazati koncepciónk, amelynek a lényege az, hogy minél több minőségi mozgóképes tartalom készüljön és a lehető legszélesebb közönséghez jusson el. Nem kérdés: ehhez szakemberekre van szükségünk. A mozgóképes szakma – a vezető művészektől kezdve a háttérmunkásokig – húszezer embert foglalkoztat. Össze kell hangolni az ágazat igényeit az oktatással, hiszen a világon mindenhol másutt így történik. Meg kell nézni a jól működő hazai és nemzetközi struktúrákat, például azt, hogy az egészségipar hogyan tud kiépíteni jól működő kapcsolatot az orvosi egyetemekkel, mert ez lehet a követendő, példamutató irány a SZFE esetében is: ugyanis az a cél, hogy olyan művészek és szakemberek érkezzenek a filmiparba, akikkel jól tudunk dolgozni és ők is megtalálják a számításukat. Annál is inkább, mert ebben az ágazatban most már komoly potenciál van, hiszen a kontinentális Európában Budapest lett a legnépszerűbb filmgyártó központ. Ez nagyrészt a külföldi bérmunkákra értendő, de nagyon szeretném – és ehhez az egyetem közreműködése is kell –, hogy a hazai tartalomgyártás is megerősödjön, emelkedjen a színvonal.

Ön 1989-ben végzett. Milyen volt akkor az oktatás? Érezték, hogy változtatni kell az elavult szerkezetén?

Meggyőződésem, hogy a fejlődés kulcsa a közös gondolkodás és a készség a változásra. Változnia kell a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, ez elkerülhetetlen, hisz minden hosszú távon gondolkodó ember szerint most lépni kell. 1986-tól 1989-ig jártam Makk Károly osztályába, és már a 1988-as veszprémi diákparlamentbe is azért mentünk, hogy változtatni próbáljunk a dolgokon. Nem önmagunkért, hanem a szakma jövőjéért, hisz 1989-ben megszűnt az a fajta filmkészítési környezet, ami a szocializmusban volt. Addig minden évfolyam az állami filmstúdiókban helyezkedett el, de mi nem: mi lettünk az első munkanélküli osztály. Több kísérlet volt az oktatási rendszer megújítására. Szomorú, hogy az egyik legjobb tanárom, Gazdag Gyula a kilencvenes évek elején meg sem állt Los Angelesig, mert az általa is sürgetett, elodázhatatlan szakmai reformot nem lehetett véghezvinni. A tengerentúlon a UCLA professzora lett, a hollywoodi forgatókönyvírók nagy részét ő képezte ki. Szükségünk lenne az ő tudására, őt is jó lenne hazahívni.

Palkovics László miniszter szerint az a cél, hogy minél több neves külföldi előadót is bevonjanak a képzésekbe. A modellváltás lehetővé tenné a meghívásukat.

Annak idején, amikor egyetemre jártam, Szabó István kihasználta az Oscar-díjával szerzett presztízsét, és tanítani vagy óraadónak hívta a kor legkiválóbb magyar és külföldi szakembereit. Minket Nemeskürty István, Bacsó Péter, Illés György, Ragályi Elemér és persze sok külföldi rendező is tanított. A szakma színe-java. Viszont a mostani rendszer merev és nehezen teszi ezt lehetővé, nehéz óraadónak, vendégtanárnak meghívni a szakembereket, az új modellben várhatóan ez könnyebb lenne. A Zeneakadémia is hasonló nehézségekkel küzd. Ez azért is fontos kérdés, mert én úgy gondolom, hogy a művészeti képzésben létezik egyfajta „DNS-rendszer”, átörökíthető jellegzetes szemléletmód. Liszt Ferenc a legkiválóbb tanítványainak nemcsak a kottát tanította meg, hanem azt is, hogyan kell lenyomni a zongorabillentyűt. A filmművészetben is van egy sajátos, különleges magyar látásmód, ugyanakkor rengeteg karakteres alkotói hang és világ: ezt át lehet és át is kell adni az utánpótlásnak. Az egyetem feladata az lenne, hogy egy átgondolt stratégia részeként meghívják azokat, akikre szükség van ahhoz, hogy ez a széles horizont feltáruljon az új generációnak. Azért emeltem ki Gazdag Gyulát a forgatókönyvírás kapcsán, mert ezt a területet alapvetőnek tartom a filmezésben. Az ilyen emberek tudásából profitálnunk kell.

Leginkább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hasonlítható a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez. Fülöp József rektor nemrég azt nyilatkozta, hogy az átalakításokkal sem az egyetem autonómiá­ja, sem a művészeti szabadság nem csorbul, sőt biztosabban tervezhetnek hosszú távra, akár új képzéseket is indíthatnak. A SZFE-ből viszont politikai ügyet próbálnak csinálni, Hegedűs D. Géza, az egyik oktató fideszes térfoglalásról beszélt.

A nyitottság, a képesség a folyamatos fejlődésre a művészet területén is elengedhetetlen. Az egyetemnek változnia kell: hogy miképpen változik, az közös felelősségünk. Célszerű szakmai kérdésként kezelni az egyetem átalakításának tervét. A múlt értékeit megőrizve, az eredményekre építve, az új működési modellek hozta lehetőségekre nyitottan kell gondolkoznunk az átalakításról. Közös érdek, hogy ne boldogtalan emberek kerüljenek ki az egyetemi képzésből, hanem olyanok, akik könnyen megtalálják a helyüket, sikeresek lesznek. Elképesztő hiányosságok vannak az oktatás terén, hisz a forgalmazást például csak a gyártásszervező szakon oktatják, nem hívják rá fel a figyelmet, pedig ma a forgalmazási forradalom korát éljük. Megmozdult körülöttünk a világ, alkalmazkodnunk kell a változásokhoz, minél jobban helyt kell állnunk az új versenyben. Szerintem sok olyan magyar film is van, amelyik sikeresebb lehetett volna, ha megtalálja a megfelelő forgalmazási csatornáját, hisz sokkal több emberhez jutott volna el.

Ön rendszeresen tárgyal a nemzetközi filmipar csúcsszereplőivel, akik Magyarországon akarnak forgatni, és bizonyos típusú foglalkozásokra, szakemberekre lenne szükségük, de a jelenlegi oktatási rendszer nem képez ilyeneket. Ha a piac logikája is ezt diktálja, akkor miért tiltakoznak egyesek az átalakítások ellen?

Amikor kineveztek, leültem a legjelentősebb bérmunkákat lebonyolító cégekkel, és ők megfogalmazták az igényeiket; ez egy folyamatos párbeszéd, közös gondolkodás. Az biztos, hogy sokkal jobban kell figyelnünk a szakember-utánpótlásra, a kreatív- és a szakemberképzésre is. A filmintézet hiányszakma-képzéseket támogat, külföldi szakembereket hív meg, hogy képezzék az utánpótlást egyes szakterületeken, ahol jelentős hiány van, mindemellett fontos, hogy az egyetemen is megértsék ennek szükségességét. A bérmunkaszektor igényein túl a kreatív területekbe is jobban bele kell vonni a fiatalokat. Ilyen sarkalatos pont a forgatókönyv-fejlesztés, amiben még mindig nem állunk jól.

Az utóbbi időben a kulturális közéletet a történelmi filmek szükségességéről szóló viták tartották lázban. Mit gondol erről? Várható bármilyen újdonság?

Szerintem ebben félreértés van, mert aki ezzel nem ért egyet, annak azt ajánlom, hogy nézzen körül a nagyvilágban: a népszerű sorozatok nagy része történelmi témájú. Viszont abba is bele kell gondolnunk, hogy a tegnapunk is történelem, és az ezredforduló – hiszen milyen nagyszerű, hogy egy ezredváltást is megéltünk – vagy a rendszerváltozás kapcsán is nekünk, filmes szemtanúknak van komoly adósságunk. Foglalkozni kell saját hőseinkkel, legyenek azok rendkívüliek vagy hétköznapiak, hiszen olyan történelmi, művészeti és sportbeli példaképeink vannak, akiket be kell mutatnunk, de a hősiesség mellett meg kell mutatnunk a tragédiáinkat, kataklizmáinkat is. A film autonóm művészeti ág, és nagyszerű perspektíva van abban, hogy a film nyelvén beszéljünk személyes történeteinkről. Most több olyan film is készül, amely nem tablóként, hanem személyes szemszögből dolgozza fel a múltunkat. Az első világháború utáni traumáinkból indul ki a Post mortem, noha pszichohorror a zsánere, mégis bizonyos szempontból történelmi film. A Nincs parancs! című dokumentumfilm a ’89-es határnyitást mutatja be kiválóan, személyes élmények által, az Eltörölni Frankot középpontjában pedig a Kádár-korszak politikai pszichiátriája lesz.

Négy vidéki színházigazgató is megszólalt, amiért a SZFE-en végző hallgatók nem a vidéki kőszínházakban helyezkednek el, hanem független színházi produkciókban vállalnak munkát, viszont az adófizetők pénzén kiképzett színészektől joggal elvárhatnánk, hogy a nemzeti kulturális intézményeinket erősítsék. Hogyan lehetne ezt megoldani?

Nehéz kérdés, mert a magyar felvevőpiac mérete miatt nincs önálló, kifejezetten filmszínészképzés, a színházi és a filmes területekre ugyanott képzik az előadóművészeket. Közös, elemi érdek, hogy jó viszonyban legyünk a színházakkal, hogy legyen egyfajta mobilitás. Azt gondolom, hogy a színházi tanszékeknek is ugyanúgy ki kell építeniük a kapcsolataikat a színházakkal, mint ahogy a filmesek teszik a filmszakmával. Szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz már az oktatás idejében is, hiszen együtt fogják folytatni. Meggyőződésem, hogy a színházi és filmes alkotók együttműködéséhez jelentős lendületet ad az az új 1,3 milliárd forintos keretösszegű pályázati lehetőség, melynek célja, hogy nyáron a színházak a filmesekkel összefogva tévéfilmeket forgassanak.

Úgy hírlik, hogy az egyetem a doktori képzésében is eléggé tudatosan őrzi a privilégiumait, s a saját szellemi körén kívüli kiválóságokat tudatosan távol tartja a Phd-programjától. Ez nem a megosztottságot erősítő, veszélyes folyamat?

Ha jó és érvényes az alapkoncepció, ami illeszkedik az ágazat elvárásai­hoz, akkor nehéz kirekeszteni bármit és bárkit, mert van egy konszenzusos szakmai irány, amelyhez igazodni közös érdekünk.

Milyen további tervei vannak még a Nemzeti Filmintézetnek?

Regionálisan is meg szeretnénk erősíteni a magyar filmgyártást, szorosabban szeretnénk a V4-országokkal együttműködni, egy koprodukciókat támogató alapítvány formájában. Ehhez is kellenek nagyon jó szakemberek, és ha már az oktatásról beszélünk, jelenleg csak az Erasmus keretében vehetnek részt külföldiek a képzésben. Az én időmben még volt angol nyelvű képzés az egyetemen. Ez azért lényeges, mert ha külföldiek is tanulnak nálunk, már eleve megteremtődik a későbbi koprodukciók lehetősége. Mi ezekkel az országokkal együtt nőttünk fel, közös a történelmünk, a kulturális értékeink és értjük egymás humorát. Mi értjük Hrabalt, a csehek pedig Karinthyt, és nem biztos, hogy ez tőlünk nyugatabbra is evidencia. Ha tartalmi koprodukciók születnek, akkor nemcsak a 10-15 milliós magyar nyelvű piacra, hanem a lengyelekkel, osztrákokkal, északolaszokkal és a balkáni országokkal együtt már egy 150 milliós piacra készítünk tartalmat, és ez nem elhanyagolható különbség.

Dosszié

Hozzászólások

már 4 ezer adáson túl...
Így ünnepelte 16. születésnapját a Jóban Rosszban
biztonságos oltás / 8 perce
A Moderna vakcinája akkor is hatásos, ha a második dózist csak 6 hét múlva adják be
Persze csak kivételesen esetben: az ideális várakozási idő 28 nap.
Gyász
„Drága jó szívét, dolgos két kezét áld meg Atyám és én megköszönöm, hogy Ő lehetett az édesanyám.” Fájó szívvel tudatjuk rokonokkal és ismerősökkel, hogy VÖRÖS SÁNDORNÉ Kelemen Irma kaposfüredi lakos 81 éves korában elhunyt. Lelki üdvéért gyászmisét január 29-én pénteken 14 órakor tartunk, hamvasztás utáni temetése aznap 15 órakor lesz a kaposfüredi temetőben. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szerető férjem, édesapánk, nagypapánk és dédpapánk HORVÁTH FERENC „Kapitány” nyugalmazott őrnagy életének 86. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése katonai tiszteletadás mellett január 29-én, pénteken 12 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
Köszönöm mindazoknak akik férjem, KOCSIS JÓZSEF temetésén megjelentek, utolsó útjára elkísérték, fájdalmamban osztoztak. Gyászoló felesége
„Ama nemes harcot megharcoltam, a futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy LUKÁCS SÁNDOR kaposvári, volt bányai lakos tragikus hirtelenséggel, életének 67. évében, 2021. január 16-án hazatért Teremtőjéhez. Drága halottunktól január 29-én, pénteken 13.30 órakor a bányai temetőben veszünk végső búcsút. Gyászoló testvére és szerettei Drága emléke szívünkben örökké él.
"Mikor lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten." Ady Endre Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZŐKE FERENC szőlősgyöröki lakos életének 89. évében elhunyt. Hamvasztás utáni temetése január 27-én 14 órakor lesz a szőlősgyöröki temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy PALLOS BÉLA nyugalmazott tanár életének 80. évében, 2021. január 16-án eltávozott közülünk. Szeretett halottunk hamvait római katolikus szertartás szerint, a kaposvári Keleti temetőben január 26-án, kedden 11 órakor helyezzük örök nyugalomra. Kérjük, kegyeletüket egy szál virággal róják le. A gyászoló család
Soha el nem múló fájdalommal emlékezem GARAMSZEGINÉ FÜLÖP MAGDOLNA halálának 6. évfordulóján. Férje, Gyula
Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PAPP GYÖRGY életének 74. évében elhunyt. Lelki üdvéért gyászmisét a kaposfüredi templomban január 27-én, szerdán 10 órakor mondunk. Kérjük, részvétüket egy szál virággal róják le. Gyászoló szerettei
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a szorosadi Koppányvölgye Zrt. nyugalmazott ügyvezető igazgatója, FÁBIÁN SÁNDOR 2021 január 11-én életének 67. évében elhunyt. Emlékét kegyelettel megőrzzük. Fábián Sándor temetéséről a család később intézkedik. A Koppányvölgye Zrt. igazgatósága és dolgozói
Fájó szívvel tudatjuk, hogy HORVÁTH JÓZSEFNÉ nagybajomi lakos életének 91. évében elhunyt. Búcsúztatása január 26-án 13 órakor lesz a nagybajomi temetőben. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PAÁR KÁROLY volt marcali lakos életének 91. évében elhunyt. Temetése január 26.-án 14 órakor lesz a marcali központi temetőben. Gyászoló családja
Fájdalommal tudatjuk, hogy NÉMETH JÓZSEF kaposvári lakos 79 éves korában elhunyt. Temetése január 26-án, kedden 14 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái
Fájó szívvel tudatjuk, hogy HORVÁTH-LUKICS JÓZSEFNÉ szennai (volt nikla-takácshegyi) lakos 84. életévében elhunyt. Temetése január 25-én, hétfőn 13 órakor lesz a niklai temetőben. Gyászoló szerettei
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk JÁDI FERENCNÉ volt szilvásszentmártoni lakos halálának 2. évfordulóján. Szerettei
"Küzdöttél de már nem lehet, Átölel a csend és a szeretet." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy RÓKÁS JAKABNÉ Csavajda Margit volt kaposvári lakos, életének 82. évében elhunyt. Temetése január 25-én 10 órakor a kaposvári Nyugati temetőben lesz. Gyászoló családja
„Elfeledni téged soha nem lehet, Hisz Te voltál a jóság és a szeretet, Csak meg kell tanulni élni nélküled.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BOKOR LÁSZLÓNÉ Magyar Mária 94 éves korában elhunyt. Temetése január 25-én, hétfőn 15 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászoló szerettei
"Elmenni nehéz volt, itt hagyni titeket, de azért ne fájjon értem szerető szívetek. Most már nem fáj semmim, az álmom is szép, majd a fényes felhőkön át találkozunk mi még." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZÉNÁSI IMRE várdai lakos élete 75. évében elhunyt. Temetése január 22-én 10 órakor lesz a várdai temetőben. Gyászoló család
Fájdalommal tudatjuk, hogy DR. KÁRPÁTI KÁLMÁN volt kaposvári lakos 95. életévében elhunyt. Temetése január 22-én 15 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatom, hogy férjem KOCSIS JÓZSEF Balatonboglári Fűszért nyugalmazott igazgatója 90 éves korában elhunyt. Temetése január 22-én, pénteken 13 órakor lesz a balatonboglári temetőben. Gyászolja: felesége
Fájdalommal tudatjuk, hogy LÁKOVICS PÁL kéthelyi lakos, 83 éves korában elhunyt. Gyászmiséje január 20-án, 17 órakor lesz a kéthelyi Szentháromság templomban. Gyászoló szerettei
mit tehetünk ellene? / 12 perce
Magyar kutatás: nem a levegőből közvetlen belélegzett COVID-vírus okozza a tüdőgyulladást
győzelem! / 19 perce
A Diamant nyerte meg a kuparangadó első felvonását
Molnár Gábor
komatál / 36 perce
Egy tál figyelmességet visznek az újszülött otthonába
Góz Lilla
ellentmondások / 55 perce
Nem is regisztrált a vakcinára, úgy oltatta be magát soron kívül a baloldali polgármester
biztonsági intézkedések / 1 órája
Nem akárhogy védik a fradistákat a vírustól
szenzációs fejlesztés / 1 órája
10 év vakság után kapta vissza a látását a férfi