Könnyedén elillanhatnak ma is a látszatbiztonság buborékjai

A kétfelvonásos középpontjában a pénz, a pillanatnyi jólét áll, ám egy idő után megtisztító katarzis józanít ki valamennyiünket: a látszatbiztonság buborékjai ma is könnyedén elillanhatnak, s a tisztesség mégsem veszett ki e világból.

A Sarkadi Kiss János által nagy érzelmi amplitúdóval alakított Rábay Miklós osztálytanácsos olyannyira komolyan veszi munkakörét, hogy még csak a gyanúsítgatást sem tűri el, ami kétségbe vonná hajlíthatatlanságát, így aztán visszaadja megbízatását, nehogy részlehajlással vádolják a Kapos folyó szabályozására kiírt pályázat kapcsán.

Merthogy Vidnyánszky azon túl, hogy leporolta Csiky művét, maivá is tette. Sűrűn ültetett gegjeivel, egy ötgyerekes család mindennapjainak felnagyításával egyértelműsítette: az anyjuk által léhasághoz szoktatott, már felnőtt gyerekek talán a munka frontján is kipróbálhatnák magukat, s nem árt, ha emberré érésük fontos fokmérője a tisztesség, a sűrűn gyakorolt bocsánatkérés és megbocsájtás. Igenám, de mindez a második felvonás utolsó harmadára van időzítve, amikor talán mindenki számára kiderül: előbb-utóbb kipukkannak a szivárványszínekben pompázó buborékok. A család vagyona az ékszerészek, szabók, lóversenyek pénztárába vándorolt, s tarthatatlan tovább az anya kíméletlen pénzszórása, mellyel már házas, illetve eladósorba került gyerekeit is megfertőzte.

A tartalékokat felélő földbirtokos, Somlay Ignác karakteres jelenléte vet véget az álomvilágnak, s felesége, Szidónia érzelmi zsarolása révén egyetlen megoldás mutatkozik: akkor kerülhetik el a csődöt, ha a fővárosból leköltöznek vidékre, Toponárra. A józan gondolkodású családfőt alakító Szalma Tamás, valamint nagyravágyó felesége, Varga Zsuzsa viszi hátán a darabot, s különös, milyen az asszonyi természet. Szidónia viseli a nadrágot, mint oly sok mai családban. A férj a békesség kedvéért rendre beadja derekát. Neje azontúl, hogy minden hájjal megkent hisztérika, „mérgező anya”, hiszen gyerekei rendre fejére olvassák bűneit, miközben szorítanak apjuk tervéért. A költözés azonban – melyhez hosszú út vezet –, kijózanítja a családot. A tekintetben is, hogy a jóravaló, segítőkész, ugyan a feleség által lesajnált vidéki rokonokat, Marosán Demetert – akit Olt Tamás játszik remekül – vaskos szókimondással, hiteles jelenléttel, és fiát, Tamást, akit Benedek Dániel alakít ugyancsak figyelemreméltóan, nem árt emberszámba venni és megbecsülni.

Solmay nagyreményű fia, az országgyűlési képviselővé lett, s egy özvegyasszonyba beleszerelmesedett Béla figurája is oly mai; Fándly Csaba, a színház egyik vezetőszínésze e szerepben is briliáns. Csakúgy, mint Chupor Aladár, e meglehetősen szenzitív rendezőt játszó Mészáros Tibor, aki az oldalfüggetlenségre buzdít, s azt sugallja: összetartozunk.

A nézőnek az az érzése támad, hogy Vidnyánszky szinte a színjátszás teljes eszköztárát megcsillantotta, csakhogy élettel és humorral töltse meg a teátrum névadójának darabját. Szándéka becsülendő, hiszen többnyire lendületes, s még interaktivitástól sem mentes előadást látott a nagyérdemű – olykor öncélú megoldásokat is bevetve. Berzsenyi Krisztina jelmezei a kor hangulatát adták vissza – a női kelméken túlhangsúlyozva a bordót – Székely László elegáns díszletei között, s a darab egyes jelenetei már-már Fellini szürrealista képi világát idézték. Mindemellett szóban vagy dallamban rendre megjelentek Arany, Madách, de Zorán és a magyar pop- és rockélet reprezentánsainak gondolatai is. No meg a platánfáról varázsolt fügefalevél is rákerült az egyik inas, Törő Gergely Zsolt alfelére, ám a népes famíliából valaki levétette vele a levelet…