Korhatáros katonatörténetekből született könyv

Még a középkorúak is csak a filmhíradókból emlékezhetnek a hazai nagy árvizekre, vagy nagy hóesésekben külvilágtól elvágott településekre. Olyankor jött a néphadsereg, és segített. Hortobágyi Ferenc őrnagy is vitt kórházba szülő nőt az áradás elől, vészhelyzetben Kadarkútra ment kenyérért, hogy legyen mit enniük a nagyatádiaknak. Olykor az is előfordult, hogy a nagy mentőakcióban elfelejtkeztek egy tankról, és csak a tavaszi hóolvadáskor került elő rozsdamartan.

Hortobágyi Ferenc háromgenerációs katonacsaládból származik. A nagyapját még vesszőfutással büntették, ha leesett a lóról, apja fegyelmi okból még kikötésben is részesült, pedig csak önkéntes, tartalékos tiszti iskolás volt. A család az 1950-es években Gyékényesen lakott a nagynénjénél, a keresztapja tüzér százados volt. Sokan a gyékényesi tanult emberek közül részt vettek a második világháborúban, az öregek meg az elsőben.

Vasárnaponként összejöttek, és állandóan mesélték a katonaélményeiket, gyerekként ezt hallgatta Hortobágyi Ferenc. Az apja azonban horthysta tiszt volt, ezért nem sikerült elsőre bejutnia a tiszti iskolába. 1968-ban a csehszlovákiai okkupáció idején vonult be sorkatonának, állandó készültségben voltak éjjel-nappal. 32 évesen lett hivatásos katona a harckocsiezrednél.

– Aki volt katona, az nem felejti el, én meg a fél életemet kaszárnyában töltöttem – mondta a könyv születéséről Hortobágyi Ferenc. – Már tiszti iskolás koromban sok mulatságos és tanulságos történet esett meg velem a drillszerű kiképzések alatt. Kendőzetlenül írtam le ezeket a történéseket, ezért a sok káromkodás miatt a 16-os korhatáros karikát ki kellett tenni a könyvre. A trágárságot nem én tettem bele, hanem az élet.

A kötet lapjain megjelennek az elöljárók emberi gyengeségei, a goromba őrvezetők, a hadgyakorlatok és a népgazdasági munka, az újoncok kiképzése és a papnövendékekkel való bánásmód. Az 1968-tól a nyugdíjazásáig tartó időt öleli fel. A „Múltidéző, Kaszárnya, kaszárnya nem az isten háza” című könyv a múlt héten került ki a nyomdából, és a hétvégén a III. Nagyatádi Honvéd Találkozón mutatták be.

Hortobágyi Ferenc visszaemlékezései a Somogyi Hírlapban is megjelentek, és ez kialakított egy olvasóréteget körülötte. Csodálkozva fogadta, hogy a homokszentgyörgyi falunapon sokan kíváncsiak voltak rá, és meg akartak ismerkedni vele az írásai miatt. A kötethez sok korabeli fényképeket kapott kölcsön a katonatársaktól.

A nyugdíjas őrnagy ötlete volt a nagyatádi hadipark létrehozása, s bajtársaival rendszeresen jótékonykodik. Egyszer egy háborús veterán temetésén egy roma kislegény szavalt zakóban vacogva, télen a nagyatádi temetőben. Kiderült, hogy a gyereknek nincs kabátja. Ez adta az első lökést a Szent Kristóf Harckocsizók Karitatív Egyesületének megalakításához. Most épp egy idősek otthonába ipari mosógépre gyűjtenek, de vittek már hűtőszekrényt bölcsődébe, és rengeteg adományt juttattak el a megye rászorulóinak.