Nyolcvanadik születésnapját ünnepli John Maxwell Coetzee

Fokvárosi búr családban született, apja ügyvéd, anyja tanítónő volt.

A fokvárosi egyetemen hallgatott nyelvészetet és matematikát, de csak alapfokú diplomát szerzett. Az apartheid rendszer iránti gyűlölete, a besorozástól való félelme, a provincializmus fojtogató szorításából való szabadulási vágya miatt 1962-ben Angliába utazott. Előbb Londonban volt számítógép-programozó, majd Berkshire-ben egy számítástechnikai cég alkalmazottja lett. Munkája során titkos hadiipari fejlesztésekbe is bepillanthatott, s eredendően pacifista beállítottsága miatt egy év után felmondott. A munka mellett folyamatosan írt, leginkább verseket, amelyeket később ő sem értékelt valami sokra.

1965-ben Fulbright ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott, és a texasi egyetemen folytatott tanulmányokat.

1969-ben megkapta az irodalomtudományok doktora címet, disszertációját Beckettről írta. A buffalói egyetemen lett tanársegéd, ezzel egy időben kezdett prózai műveket írni. Igen aktív közéleti szerepet is vállalt, felemelte szavát a vietnami háború ellen, a háborúellenes tüntetéseken való részvételért többször letartóztatták.

1971-ben visszatért hazájába, a fokvárosi egyetem tanára lett.

Első regénye, a Sötétség 1974-ben jelent meg, ezt követte 1977-ben Az ország mélyén című naplóregény, amely egy elmebeteg nő belső világát ábrázolja és elnyerte a legrangosabb dél-afrikai irodalmi elismerést, a CNA Irodalmi Díjat.

Az igazi nagy sikert az 1980-as Barbárokra várva jelentette számára: az erőteljes és nyomasztó regény több elismerést is kapott, többek között Geoffrey Faber-díjat, James Tait-emlékdíjat, és ismét elnyerte a CNA Irodalmi Díjat. Bár már e művének világa is kafkai hangulatú, még inkább ilyen az 1983-as Michael K. élete és kora, amely elnyerte a legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Booker-díjat.

1983-ban Coetzee az irodalomtudományok professzora lett a fokvárosi egyetemen, ettől kezdve „utazó” professzorként is működött.

1999-ben jelent meg Szégyen című regénye, amelyben az apartheid rendszer megszűnésének hatását elemzi egy elbocsátott irodalomprofesszor sorsán keresztül. A sötét hangvételű mű többek között elnyerte a Booker-díjat is, így ő az egyetlen szerző, aki kétszer is megkapta ezt az elismerést. Számos irodalomkritikai írást is publikált, s több esszégyűjteményt is közreadott. 2013-ban jelent meg Paul Auster amerikai íróval közös kötete Itt és most címmel. A két író 2008-ban találkozott először az Adelaide-i Irodalmi Fesztiválon, amely után Coetzee azt javasolta Austernek, hogy vágjanak bele valami közös projektbe: levelezzenek egymással olyan dolgokról, amelyek mindkettőjüket érdeklik, és amelyekről akkor beszélgetnének, ha egymás közelében laknának. A három éven át tartó levelezés során időről-időre visszakanyarodva olyan kérdésekről beszélgettek, mint az emberi kapcsolatok és azok belső motivációi, a sport, a gazdasági válság, a nyelv, az irodalom, a képzőművészet és a filmek, e levélfolyamból született meg a kötet.

Coetzee legtöbb műve magyarul is olvasható, legutóbb a Jézus iskolái című regénye jelent meg 2018-ban, amely a 2014-es Jézus gyermekkora című regény folytatása.

Szégyen című művéből Mundruczó Kornél rendezett provokatív és felkavaró színdarabot, amelyet 2012-ben a PROTON Színház előadásában mutattak be. A műből egyébként 2008-ban ausztrál-dél-afrikai koprodukcióban film is készült John Malkovich főszereplésével.

Coetzee nyugdíjba vonulása után 2002-ben élettársával, Dorothy Driverrel Ausztráliába, Adelaide-ba települt át, ahol a helyi egyetemen megkapta a „tiszteletbeli kutató” címét. 2003-ig fenntartotta professzori állását is a chicagói egyetem Társadalmi Gondolat Bizottsága nevezetű fakultásán. 2006-ban ausztrál állampolgár lett, 2019 májusától az adelaide-i egyetemen angolt és kreatív írást oktat.

2003-ban a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat, egyebek között azzal indokolva a döntést, hogy Coetzee regényeit „jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik”.

2005-ben a dél-afrikai kormány az ország legmagasabb kitüntetését, a Mapungubwe rendjelet adományozta neki az irodalom érdekében végzett kivételes munkájáért.

A zárkózott, következetesen antialkoholista, vegetáriánus és állatvédő író talán legtöbbet kétkötetes életrajzi művében árult el magánéletéről.

Ebből megtudhatjuk, hogy első házasságából egy fia és egy lánya született, de fia 23 éves korában baleset áldozata lett, s nem sokkal később rákban meghalt Coetzee volt felesége is.

Borítókép: John Maxwell Coetzee regényíró, irodalomtörténész, kritikus, nyelvész, fordító és esszéista