Programokkal segítenék a mélyszegénységben élő családok hétköznapjait

Ottjártunkkor épp egy cigányokról szóló tündérmesét próbáltak a szereplők. A kilencéves Kiara láthatóan nagyon beleélte magát a szerepbe. A kislány nem kerget ábrándokat: a korosztályával ellentétben nem színésznő vagy influenszer szeretne lenni. – Csecsemőgondozónak tanulnék szívesen, állandóan babázok – mondta. – Ám ha kell, segítek anyukámnak. Már sok mindent tudok főzni, és a takarítás is megy.

– Én fát vágok, igazi fejszével. Néha apának segítek szerelni – kapcsolódott be a beszélgetésbe a nyolcéves Imi.

– Én takarítok, főzök, megetetem a papagájt és segítek szatyrot is cipelni – ezek már a csöpp Lili napi teendői.

Az alapítványnak néhány családot már sikerült „sínre tenni” a „holtvágányról”, ám még mindig sok a teendő. – Vannak sikereink: már nem végzik gyújtósként a könyvek és vannak családok, akik a segítségünkkel tovább tudtak lépni. Nagyobb házba költözhettek, törlesztették adósságaikat, munkát kaptak – mondta Horváth Andrásné, az alapítvány munkatársa. – Az egyik ötgyermekes család, amelyik a város szélén élt, méltatlan körülmények között, épp mostanában jutott Gigében csokos házhoz, s az édesanya munkát is kapott a faluban.

Horváthné és néhány társa hetente látogatja a családokat, és gyakran segít a gyerekek iskolai felzárkóztatásában.

– Nemcsak segítséget, hanem mintát is igyekszünk adni, s már ők is elkezdik rendbe szedni a környezetüket – mondta Mohayné Farkas Ibolya, az alapítvány vezetője. – A városkörnyéki és a vidéki romákat sikerült úgy összehozni, hogy a kezdeti nézeteltérésekből barátságok szövődtek, és már igénylik a közös programokat. Ahogy tavaly, idén is szeretnénk bemutatni ezeket a sorsokat egy fotókiállítás keretében.