Somogyi világháborús sztorik: arannyal megrakott kocsikat kergettek

Egy fekete ruhás idegen megkérdezett egy 16 éves taranyi fiút, hogy merre van a falu. A siheder erre lélekszakadva elrohant, és fellármázta a községet. A taranyiak arra jutottak, hogy az idegen egy kém, aki fel akarja robbantani a Rinya-hidat. A csendőrök hiába kutatták át utána a környéket, nem találták, végül elfogtak néhány délszláv utazót a nagyatád-bodvicai kocsmában, akik egyébként szintén a Monarchia állampolgárai voltak.

Mindez az első világháború kitörése után történt. Akkoriban a sajtó tele volt olyan hírekkel, hogy Franciaországból arannyal megrakodott autók tartanak Oroszországba, ezt komolyan véve a derék dél-somogyiak rendszeresen úttorlaszokat emeltek, hogy elcsípjék a mesés rakományt. De automobilja a korban az arisztokráciának és a nagytőkéseknek volt, így tehát őket vegzálták. Gróf Teleki Józsefet 19-szer állították meg, amikor Somogyszobról Budapestre utazott. Nem járt jobban a kaposvári rendőrkapitány sem, akiket katonák tartóztattak fel a kocsija miatt. Végül alábbhagyott a hisztéria, és a karhatalom már a katonaszökevényeket üldözte, akikkel 1917-re megteltek a somogyi szőlőhegyek.

A nagy háború azonban nemcsak ilyen Svejk-szerű történetekkel volt tele. Somogyból 62–63 ezer férfi vonult be katonának, 10–11 ezren elestek, 12–13 ezren megsebesültek, és 11–12 ezren hadifogságba estek. Nübl János 20 éve kutatja a témát, de a szigetvári járással együtt is csak 7 ezer somogyi áldozatot tud kimutatni a hivatalos iratokból. Szerinte a legnagyobb véráldozatot a nagyatádi járás hozhatta.

A legelső somogyi hősi halottak egyike Mester István kaposvári tűzoltó volt, aki Szarajevóban esett el őrvezetőként. Özvegyének 529 koronát utaltak ki, ez komoly összeg volt, amikor 2 korona volt egy somogyi napszámos bére. Fellobogózva, zeneszóra indultak vonatok a frontra a háború kitörésekor, de arra nem voltak felkészülve, hogy hamarosan tömegesen jönnek vissza a sebesültek.

Kaposváron még az új színház épületét is fel kellett áldozni, ahol kisegítő kórházat létesített a Vöröskereszt, de voltak sebesültek még a főgimnázium, vagyis a mai Táncsics gimi falai között is. Az egészségügyi feladatok ellátásával együtt azonban kiválóan látta el közigazgatási feladatát a vármegye vezetése a háború idején, állapította meg Nübl János.

Virágzott a malomipar a megyében

A főlevéltáros vármegyei körképéből kiderült, hogy hiányzott a férfikéz, mert a somogyi mezőgazdasági bérmunkás népesség 40–50 százaléka elment harcolni. Gabonából azonban a világégés alatt is jó közepes volt a megyei termés, ezért az orosz hadifoglyok segítségével arattak. Csúcsra járatta a vármegye gazdaságát a háborús állapot, fogalmazott az előadó. Megállt az építési kedv és nyersanyaghiány miatt leállt ugyan a kisipar, de a kaposvári malmok és a cukorgyár prosperált, sőt fejlesztett ebben az időszakban. Dél-Somogyban sok helyen építettek ekkor keskeny nyomtávú lóvasutat, mint például Németladon, hogy Kaposvárra hozhassák a cukorrépát. A háború alatt cukorból, kávéból, petróleumból és gyertyából volt a legnagyobb hiány.