Szárnyait bontogatja a madárbarát dajka

A Temesvár Utcai Tagóvoda dajkáját egy éve ejtette ámulatba a tűnemezelés, azóta nem bírta abbahagyni. Eleinte kis figurákat készített gyapjúból. Két hónapja azonban, minden szabad idejét nemezképek készítésének szenteli. Annyira szorgalmas volt, hogy már egy kiállításnyi anyag is összegyűlt.

Színes házikók, virágok, tündérek, madarak, faluba lopakodó róka, édesanya kislánnyal... sorolni lehetne azokat a kedves, mesebeli motívumokat, amelyek megjelennek az újdonsült művész képein.

-A gyerekek csak ámultak, amikor meglátták a képeket, és azt vettem észre, hogy elosontak mindig arra, hogy láthassák az alkotásaimat, és nekem ez a legjobb visszajelzés-mondta az alkotó, akinek édesanyja is dajka volt, így már gyermekkorában megismerkedhetett számtalan mintával, és technikával, amit akkoriban kipróbálhatott.

-Eleinte képkereteket, névtáblákat készítettem filcből. Ajándékba, vagy felajánlásra, ovis vásárokra készültek. Mindig sikerük volt. A viszonylag új technikának számító tűnemezeléssel egyik kolléganőm ismertetett meg: ő korábban, búcsúajándéknak így készített meglepetést a gyerekeknek-mondta Katalin, aki a nemezkép alkotást a legjobb kikapcsolódásnak tartja.

-Hétvégén gyorsan elvégzem a házimunkát, és azonnal nekilátok. Egy esős napon estig képes vagyok tűnemezelni. Olyan, mintha elolvasnék egy könyvet, bár ott a történetre koncentrálok, ebben az esetben pedig arra figyelek, hogyan alakítom a motívumokat. Elképzelem, a felhőket, a fákat, azt, hogy milyen színekből alkotom meg őket fantáziám alapján-mondta a kicsik Kata nénije, aki csupán az első két képe ötletét másolta, a többi a saját mesevilágát tükrözi.

-Realisztikusan nem tudok rajzolni. Ha portrét kellene készítenem, nagy bajban lennék... de gyerekekkel foglalkozom, ezért tündérek, királylányok vesznek körül, ami látszik a képeimen-mondta a fiatal dajka. Kedvencei a madarak, amelyek alkotásai motívumkincsét gazdagítják.

-Gyerekkorom óta etetjük, nézzük őket, nagyon közel állnak hozzám. Már készítettem madárcsalád képet is ajándékba-tette hozzá. Katalinra a családja is nagyon büszke, és örülnek, ha meglepetésként nemezképet kapnak. A színes csodavilágot, egy filc alapra speciális nemezelőtű segítségével böködi rá a művész, több órán keresztül.

Tehetséges a jótékonykodáshoz is

„Ha van egy tudásod, azt tovább kell adni! Megmarad, és pluszt jelent a többieknek...”-erre a mondatra a mai napig emlékszik az alkotó. Katalin egy külföldi hölgytől, Angliában sajátította el ezt a felfogást.

-Szívesen tanítanám a gyerekeket erre a technikára az óvodában, ám tűvel készül, emiatt rájuk nézve veszélyes. Így inkább jótékonykodom. A sukorói madárkórház javára is gyűjtöttem már az alkotásaim segítségével.

A rossz gyerek a jó!

-Különösen szeretem a „rossz” gyerekeket-árulta el a dajka. -Talán gyermekkori önmagamat látom bennük-tette hozzá. -Hiszek a csodákban is, könnyű belekapaszkodni a meseszerű dolgokba-mondta Katalin, aki eddig kis méretű képeket alkotott, ám egyre inkább valami nagyszabású alkotáson gondolkodik.