Szvetnyik Kata és Benedek Dániel az évad színművészei lettek

– Mit szólt hozzá, hogy díjazott lett?

Szvetnyik Kata: – Még amikor szóltak, hogy esélyes vagyok, és benne vagyok az első háromban, menjek be a színházba, akkor már sejtettem, de nagyon meghatódtam, és jól esett, mert ez több száz ember véleménye, a Csiky közönsége döntötte el.

Benedek Dániel: – Életemben nem dolgoztam annyit, mint ebben az évadban. Ennek ellenére először nem hittem el, de nagyon jó érzés, mert ezt a díjat a közönségtől kaptam. Az évad utolsó előadása előtt adták át az elismerést, amit jelmezben vettem át, mert játszottam aznap este.

– Láthattuk kisebb, nagyobb, komolyabb, és vidámabb szerepekben az idén. Milyen évadot zárt?

Sz. K.: – Az évad végén, az összesítésben az derült ki rólunk, hogy nekünk volt a legtöbb előadásunk az idén. Nekem százharminckettő. Úgy érzem, tanultam is sokat a szerepek és a próbák kapcsán. Az Énekesmadár próbafolyamata a türelemre tanított, a Tanulmány a nőkről igazi örömjáték volt. Az Osztály vigyázz! a nézőkkel való kommunikációra épült, hogy a mondanivaló eljusson a fiatalokhoz. A Korai menyegző pedig a költői színház műfajába vezetett be, amelyben partneremmel, Fándly Csabával autentikusabbak vagyunk a többi szereplőnél, emiatt leválunk a költői síkról. Érdekes, hogy minden évadban szülök egy-egy szerepben. Most is ez történt, és bevallom, nehéz feladat, mert a valóságban még nem történt meg velem. Az évad végén, a Nők iskolája kapcsán egy szeretetteljes próbafolyamatot kaptam Babarczy Lászlónak köszönhetően. Sokszor mutatkoztam be komikus oldalamról, ám már vágyom a kihívásra, hiányzik egy olyan szerep, ami úgymond megizzaszt.

Benedek Dániel:-Hét próbafolyamaton vagyok túl az idén. Gyakran csupán egy hétvége volt a bemutató és a következő olvasópróba között. Már az évadnyitó előtt és még az évadzáró után is egy héttel próbáltam. Voltam mesehős, játszottam zenés darabban, amit nehéz volt ugyan próbálni, de jó volt játszani benne. A Chicagoról azt gondoltam, évadom pihenődarabja lesz, ám nagyon sokat dolgoztam benne, még ha csak a háttérben is. A Korai menyegző egy különleges, intim előadás volt, amely nem a megszokott nyelven kommunikál a nézőkkel. A Stuart Mária kulcsszereplőjeként nehéz és nagy feladatot kaptam: a klasszikus szöveg nagy szellemi munkát igényelt tőlem. Az évad végén pedig azon kaptam magam, hogy a Palos Verdesben különleges helyzetben vagyok, az első huszonöt percben szinte csak én beszéltem, közben kezeltem a fény és hangtechnikát, jegyet szedtem, büféztettem, beszélgettem a nézőkkel, miközben eljátszottam hat-hét szerepet... Az évadzáró után már a jövő évadra próbáltam a Padlásban.

– A rengeteg bemutató mellett a színész zenekarban is aktívan közreműködött, koncertet is adtak. Nem volt sok?

SZ.K.: – A zenélés, a gitározás mindig vágyam volt, vettem is egy gitárt, és tanulni kezdtem. Nem mondanám, hogy profi gitáros vagyok, de amit énekelek, le tudom kísérni, és ez egy vidéki színháznál előnyös dolog. Már írtam egy dalt is, amit a zenekar felvett a repertoárba. Másik szenvedélyem a festés, amit pályakezdő színésznőként terápiás jelleggel kezdtem el. Segít, hogy meditatív állapotba kerüljek, és lenyugodjak. Sajnos, nagyon régen vettem ecsetet a kezembe. Terveim között szerepel egy performance, amelynek kapcsán a festést más művészeti ágakkal ötvözném akár egy új kiállítás keretében, hogy másmilyen érzést keltsek az emberekben.

B.D: – A Koncert című előadásból nőtte ki magát a színészzenekar, amely szépen „épülget”. Krausz Gergő vezeti, ő zeneileg topon van közülünk. Én basszusgitározom, amit részben magamtól tanultam meg, így azért bele lehet kötni a tudásomba... Bármenyire is leterhelt voltam, jól esett a zenélés, mert a zene más energiát mozgat meg, másképpen fáraszt. Nehezen egyeztetünk időpontot, hogy mindannyian ráérjünk, de több koncertet is adtunk, amelynek színestésére rap-szöveget is írtam. Remélem, rendszeressé válik a színészzenekar tevékenysége.

– Hogyan készül a következő évadra?

SZ.K.: – Már nagyon várom, hogy visszaköltözzünk a megújult épületbe. Tudom, milyen jó érzés ott, a nagyszínpadon játszani. Más az atmoszférája, mint az Agorának... Bár egyelőre a kamara színpadon fogok játszani. Egy biztos: egyik szerepem szerint ismét fogok szülni.

B.D.: – Már próbáljuk a Padlást, amelyben Rádióst alakítom. Ismét egy kihívással nézek szembe, mert nagyokat kell énekelni a darabban. Látható leszek még a Buborékokban, a Van, aki forrón szeretiben, és a Cseresznyéskertben.

Partnerek mindenben

Nézőként nem lehet elmenni amellett, hogy mindketten gyakran játszanak ugyanazzal a partnerrel. Szvetnyik Kata Fándly Csabával, Benedek Dániel pedig Szabó Nikolettel pendül gyakran egy húron.

– Nikivel egy osztályból jöttünk, emiatt őszintén tudunk egymással kommunikálni. Most is együtt próbálunk. Előfordult, hogy civilként is egy párnak gondoltak bennünket, de kizárólag a munka és a barátság köt össze bennünket-mondta Benedek Dániel, aki jövőre, a Padlásban is Szabó Nikolettel játszik majd együtt.