interjú

2019.05.21. 11:30

Vidnyánszky rendezi a megújult Csiky első bemutatóját

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója nyolc éve tanít a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán. Kaposvári kötődése miatt mondott igent a felkérésre, így ő rendezi a megújulás időszakát élő Csiky Gergely Színház első bemutatóját.

Turbéki Bernadett

A magyar színházi világról, színészképzésről, s saját színházi filozófiájáról, elképzeléseiről tartott előadást Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai színház és a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének igazgatója az művészeti karon.

– Mi jutott eszébe, amikor felkérték Csiky Gergely: Buborékok című vígjátékának megrendezésére Kaposváron?

– Először meglepődtem, mert engem általában vaskos, klasszikus, nagy művek színpadra állítására kérnek fel. Régen rendeztem már vígjátékot, várom hát az örömteli lubickolást a poénokban, a vidám helyzetekben, egy jó történetben, amely tele van örök emberi igazságokkal és mának szóló mondanivalóval. Igazi színészdarab – jutalomjáték a szereplőknek.

– Milyen érzés tölti el, hogy a teljesen megújult teátrumban elsőként rendezhet?

– Egy kulturális intézmény megújulása – és ma egy sor színházzal történik ez – az ország gazdagodását, fejlődését mutatja, ami nagy öröm és büszkeség. Személyesen pedig felelősséget érzek, ugyanakkor várakozással teli szorongást is, de hasonló érzés tölt el bárhol, ha vendégként dolgozom.

– A Nemzeti Színház vezetését művész-igazgatóként látja el. Kaposváron jelenleg mened­zser jellegű a vezetés. Melyik változat hatékonyabb napjaink színházában?

– A művészigazgatónak menedzsernek is kell lennie, a menedzsernek pedig szükséges, hogy affinitása legyen a művészet iránt. A kaposvári felállás egyáltalán nem ördögtől való. Az orosz színházi kultúrában ez az általános: kettéválik a művészeti irányítás és az ügyvezetőség. A kijevi színművészeti főiskolán, ahol én is végeztem, van vezetés-szervezés-marketing szak, ahol színházigazgatókat képeznek.

– A hazai színházakra is átültethető lenne ez a gyakorlat?

– Hosszú ideje éppen ellentétes folyamatokat látunk, pedig egészséges helyzetnek tartanám. Jó volna, ha a Kaposvári Egyetemen indulna színházvezetői képzés, szakirány.

– A Kaposvári Egyetem rektorhelyetteseként hogyan látja a fiatal színészek jövőjét?

– Mindig is nehéz volt a művészeti tevékenységet végző diplomások védelme. Nagyon fontos lépés volt, hogy az előadóművészeti törvényben meghatároztuk: a színházaknak 60-70 százalékban diplomás művészeket kell alkalmazniuk. Így kapcsolódik össze felelősségteljesen a képzés és a munka világa. Kaposváron jól működik ez a rendszer, minden évben vesznek fel friss diplomásokat.

– Ha szertenézünk a színház hazai világában, azt látjuk, hogy nagyon sok határon túli művész alkot az anyaországban.

– És nagyon sokan tanulnak, dolgoznak például Erdélyben. A marosvásárhelyi egyetemen sok magyarországi hallgató végez. Jónak tartom, hogy van mozgás, átjárás, nincs bezárkózás. Ezek a kölcsönhatások mindenkit gazdagítanak.

– Szó esett a határon túli színházakról, ám mi a helyzet Magyarországon? Vetélytársak a színházak, vagy együttműködő partnerek?

– A fővárosi és a vidéki színházak nem konkurensei egymásnak. Budapesten kétségtelenül verseny folyik a nézőkért, ami viszont pezsgést, változatosságot is hoz. Ami ellen harcolni kell, az inkább a nívótlanság, az elbulvárosodás. Ez komoly gondot jelent. Én hosszú évek óta azt hangoztatom, hogy az állami finanszírozásban olyan kritériumrendszerre van szükség, amely képes a minőséget jobban támogatni. Ehhez meg kell tudni határozni, mit értünk minőség alatt, és ez lehetséges. Ehhez azonban még bátrabb kultúrpolitikára van szükség.

– Kivételes helyzetnek nevezte, hogy Kaposváron rendez. Tervezi, hogy rendszeressé válik majd a Csikyben rendezőként?

– Bármi megtörténhet. Ha megtetszik egy társulat, mert ott igazán jó hangulatban és eredményesen folyik a munka, és ha a végeredmény az alkotók és a közönség közös örömére szolgál, akkor oda a rendező mindig szívesen visszatér.

Értékek, amelyek a jövőnek épülnek

Fantasztikus dolgok történnek a színházi életünkben – mondta Vidnyánszky Attila. – Megvan az anyagi háttér ahhoz a nagyszerű programhoz, aminek keretében minden gyerek – óvodától középiskoláig – évente egyszer eljuthat színházba. 2010 előtt azért könyörögtünk, hogy kétévente sor kerüljön egy színház felújítására. Most pedig folyik a Magyar Állami Operaházé, a Millenárison méltó otthont kapott a Nemzeti Táncszínház. Őszre elkészül a kaposvári színház, hamarosan kezdődik a debreceni, a szolnoki, a veszprémi teátrumok felújítása, és döntés született a győriről is. Pesten a Radnótié folyik, az Örkényé megtörtént. Döntés született egy budapesti gyermek-és ifjúsági színház megépítéséről. Soha ennyi pénz még nem állt rendelkezésre a színházi infrastruktúra fejlesztésére. Ezek mind olyan értékek, amelyek a jövőnek, az elkövetkező generációk számára épülnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában