Lakberendezés

2010.03.25. 09:46

Falra festett égbolt

Rendhagyó mester és tanítvány történet, melybe a megfestett illúziók, az érzelmes kerámiák, egy varázslatos otthon és egy kisgyerek is belefér.

BAMA

A budafoki lankákon álló, egykor borháznak épült polgári lakóépületet egy téli sétán, hirtelen elhatározással vette meg vendéglátónk, Koloncsák Ferenc szobrász- és díszletfestő mester. Akkoriban, a nyolcvanas évek közepén csak egy keskeny ösvény vezetett a lepusztult állapotában is szép házhoz, ahol egyes szobák évek óta lezárva várták a szebb jövőt. Ám az akkor már kreatív szakemberként al kotó fiatalembert megihlette a budafoki mészkőből épített, páratlan kilátással rendelkező hely.

Az előzményekhez tartozik a szerencsés tény, hogy a folyton rajzolgató, eredetileg vegyésznek szánt Ferike még időben megutálta a szerves kémiát, és az elkallódás veszélye miatt édesapja egy szobafestő szakiskolába dugta. A szakma alapjait, a munka szeretetét itt tanulta meg egy életre, melyből még a katonaság dekorációs műhelyében is sokat profitált, mialatt a budafoki Mészáros László Képzőművész Körben formálódott művészi látásmódja. A létra tetején állva és országos grafikai versenyeket nyerve lett amolyan jolly joker: egy rajzolni, formázni, festeni és vakolni is tudó, tervezéshez és megvalósításhoz is értő szakember.

Abban az időben töltött hét évet a Magyar Televíziónál, mikor hetente zsinórban két-három tévéjáték készült a négy stúdióban, s a látványtervek szerint neki felváltva kellett márványfalat, parasztvakolatot, döngölt padlót vagy épp kockakövet festenie a hófehér díszletfalakra. Innen csak egy lépés volt a Filmgyár, ahol gyorsan felfigyeltek az akkor már bonyolult szobrászmunkákat is végző Ferencre. Hamarosan a legnagyobb rendezők – Szabó István, Bacsó Péter, Mészáros Márta, Jeles András, Sándor Pál, Kamondi Zoltán, Kardos Ferenc – filmjeiben dolgozott díszletfestő- szobrászként, a látvány- és díszlettervezők egyenrangú alkotótársaként.

Közben érdeklődése lassan a belsőépítészet felé fordult. Számos épület külső-belső díszítése – így a Budai Vigadó szecessziós motívumai és szobrai, a város ligeti Körössy-villa homlokzata, a Monte Carlo és a Tropicana kaszinók, valamint több étterem, kávézó arculata – árulkodik a Horus 54’, azaz Koloncsák Ferenc és csapatának munkájáról. A középületek mellett a legkisebb privát lakóteret is képesek díszítőfestési technikákkal átformálni, festettek már szobafalakra vízesést, kőtengert, sivatagot és dzsungelt.

Saját otthonában, a több menetben felújított és átépített budafoki kúriában is tobzódnak az ötletek. A lépcsőház tavaszi rétet idéz, a fürdőszoba indiai mészkövei és mozaikos kádja maga az egzotikum, a nappalit eredeti restaurált gerendák díszítik, a hálószoba valódi mészkő blokkjaiban parányi mécsesek világítanak és a kis Sára szobája csigaházként kanyarog, egyetlen szöglet nélkül.

A házban különös kerámiák élnek a színes falak, az antik és modern bútorok közt. Fűszálként hajlongó vázák, madár csőrű kancsók beszélnek egymással, tenyerünkbe íves kerámiák simulnak, gyerekkori emlékeinkkel újragondolt retró porcelánok játszanak. Tóth Anita keramikusművész, a ház nőies-otthonos vonalát képviselő asszonyának munkái. Szerencsés tény, hogy nem lett belőle pultoslány, bár a kemény munkát édesapja éttermében tanulta meg. A folyton rajzolgató fiatal inkább a maga útját járva porcelánrestaurálást tanult Vaja László ma is híres mű helyében. Az évekre nyúlt gyakorlati idő alatt megismerte a kerámiák törékeny nyelvét, a restaurálás alázatos csendjét.

Kísérletező munkái mellett régi mesterek ecsetnyomait követte, miközben díszletfestő kurzusra járt egy akkor már befutott, szimpatikus mesterhez... A finom tárgyak szeretete, a díszítőfestészet szépsége – no és a tanár úr személyes varázsa – szép lassan két nagy kaland felé sodorta Anitát. Friss anyukaként lett diák az Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, s míg ő vizsgákra készült, gyakorlatra járt és írországi ösztöndíjasként tanult, egykori tanára, Ferenc babázott otthon gyermekükkel, Sárával.

„Ajándék a tizenöt évnyi közös alkotás, ám mindennap újra és újra ki kell találni magunkat” – szól az egy családot alkotó művészek elmélete a toleranciáról. S bár a porcelán és a falfesték kétféle anyag, de az alkotó munka lélektana és egymás tisztelete ugyanaz. Tanár és diák, férj és feleség esetében is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!