szemle

2021.05.19. 18:30

Így léptek fel a kommunisták a hit és a vallás ellen

Hetven éve hozták létre az egyházüldözés csúcsszervét, az Állami Egyházügyi Hivatalt. Részleteket közlünk az évfordulóra megjelent tanulmányból.

Soós Viktor Attila

Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1951. május 18-i felállítását hosszas előkészítés előzte meg. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetői, Rákosi Mátyás, Révai József és Gerő Ernő fogalmazták meg azokat a szempontokat, melyeket megtárgyalt a párt, a Minisztertanács és végül az Országgyűlés. Az utóbbi ellenszavazat nélkül fogadta el az 1951. évi I. törvénycikket, ami rendelkezett az Állami Egyházügyi Hivatal létrehozásáról – írja a Magyar Nemzet.

A Minisztertanács felügyelete alá rendelt országos hatáskörű szervnek alapvetően az egyházakkal kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása volt a feladata, de tulajdonképpen egészen a rendszerváltásig totális ellenőrzést, felügyeletet gyakorolt az egyházak, a papok, a lelkészek és az egyházi intézményekben dolgozó személyek felett.

A kommunista diktatúra idején a pártállam mindent megtett, hogy eredeti szándéka szerint megsemmisítse, majd miután belátta, hogy ez nem fog megvalósulni, ellehetetlenítse az egyházakat Magyarországon.

Az első időszakban a papok, a lelkészek letartóztatása, internálása tömeges méreteket öltött, de kiemelkedik az 1945 utáni első pár évből, hogy nemcsak az áldozó papokat, szerzeteseket érte a sokszor alaptalan és minden valóságot nélkülöző vád. Internálás, letartóztatás, bebörtönzés volt a kiszemelt egyházi emberek sorsa, és a későbbiek során már a püspököket sem kímélték. Sőt 1948 karácsonyán – Kelet-Közép-Európában először – a legmagasabb méltóságú katolikus egyházi vezetőt, az esztergomi érseket, a bíborost, Mindszenty Józsefet tartóztatták le.

(...)

Az Állami Egyházügyi Hivatal nem egyedül ellenőrizte az egyházakat, hiszen az állampárt egyházpolitikáját volt hivatott végrehajtani, ugyanakkor a hivatal szoros együttműködésben állt a belügyminisztériummal, az állambiztonsággal is. A kommunista diktatúra teljes időszaka alatt volt olyan szerv mind a belső elhárítás, mind a hírszerzés területén, amely

a politikai rendőrség eszköztárát felvonultatva, titkos módon gyűjtötte az adatokat az egyházi személyekről.

A szoros együttműködés, a közös munka azt a célt szolgálta, hogy mindenkit és mindent ellenőrizzenek a vallásfelekezetek mindennapjaiban.

A pártállam a kezdetekben a Rákosi-rendszer sajátosságait felvonultató módon működött, a nyílt terrort, a fizikai megsemmisítést helyezte előtérbe. Majd miután az 1956-os forradalom vérbe fojtását követő megtorlási hullám lecsengett, minden korábbinál nagyobb kiterjedésű – igaz, halálos ítéletet nem, „csak” börtönbüntetések sorát eredményező – persorozat (Fekete hollók-ügy) indult papok, lelkészek, ifjúsággal foglalkozó egyházi és világi személyek ellen.

A cél a megfélemlítés, a fiatalok, a velük foglalkozók megregulázása volt.

(...)

Nemcsak a nemzetközi térben, hanem Magyarországon is minden egyházi kérdést ellenőriztek, felügyeltek, engedélyeztek. Nem lehetett az ÁEH engedélye nélkül a püspököknek körlevelet kiadniuk, magasabb egyházi pozícióba papot, lelkészt kinevezniük. A templomok, plébániák, parókiák felújításának engedélyezése is az ÁEH központjában dőlt el, ahogy az is, ki utazhat külföldre vagy hogy egy-egy egyházi programot, rendezvényt meg lehet-e tartani.

A nyolcvanas években – amikor egyesek szerint már nagyobb volt a lazulás a Kádár-rendszeren belül – is mindent kézben tartottak. Sőt ahhoz, hogy egy-egy komolyabb egyházi személy Magyarországra jöjjön, a hozzájárulásukra volt szükség, ami nem egyszerű elvi hozzájárulás volt, hanem

az adott személy magyarországi útjának legszigorúbb ellenőrzése, felügyelete és a pártállam érdekei szerinti alakítása. Így volt ez például Kalkuttai Teréz anya esetében is,

aki 1986-ban és 1989-ben járt Magyarországon. Már első magyarországi látogatásakor meg akarta alapítani a Szeretet Misszionáriusának Közösségét, amelyet a pártállam egyházügyeket felügyelő szerve nem engedélyezett.

(...)

Nem egy egyszerű, sima közigazgatási intézmény volt tehát az Állami Egyházügyi Hivatal, hanem a pártállam mindenre kiterjedő, a legrafináltabb eszközöket bevető, az egyházak életét mindenben megnehezítő csúcsszerve, azzal a feladattal, hogy mindig és mindenben ellenőrizze az egyházakat. Nemcsak azokat, akiket ellenségnek, reakciósnak tartott a pártállam, nemcsak a semlegeseket, akiknek működésébe nem igazán tudtak belekötni, hanem a lojálisokat is, azokat is, akik tevékenységükkel támogatták, segítették a magyarországi kommunista diktatúrát.

A teljes írás elolvasható ITT.

Borítókép: Mindszenty József bíborost előállítják koncepciós perének tárgyalására

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!