A munkaruházat történelem - Hogyan változott az idők során?

A katonák és harcosok ruházata

A katonák és a harcosok ruházata már az ókorban is megkülönböztető jellegű volt, és munkaruházatnak számított. A páncél és sisak természetes módon védte testüket a kard és lándzsa szúrásától, és elsődleges céljának is ez számított. Bár a katonai és a rendőr munkaruha inkább egyenruha, mégis a munkaruházat közé tartozik mindkettő. Amennyiben megnézünk egy régi katonai ruhát és napjainkét, észrevehetjük, hogy páncélnak már nincs helye. A golyóálló mellényen kívül csak különleges textília borítja a katonák és rendőrök testét, amely gyorsan száradó poliészter, pamut és rip-stop szövet (szakadásmentes) keveréke. Sűrű szövésű, a stressz pontokon háromszorosan varrt, hogy ne szakadjon ki. Jelentős változás az ólom páncélokhoz képest, amely nem meglepő: könnyű és vízálló anyagra nagyobb szükség van, hiszen már elhagytuk a kardokat és fegyverekkel, harckocsikkal, tankokkal támadhat az ellenfél. 

Bár az ókorban is a fényes páncél magára vonzotta a tekintetet, ez azért nem jelentett problémát, mert kartávolságon belül kellett kerülnie az ellenfélnek, hogy sérülést tudjon okozni a karddal. Az I. világháborútól kezdődően azonban inkább az lett a fontos, hogy minél inkább el tudjanak tűnni a katonák a környezetben: a világosbarna, bézs, sötétzöld vagy éppen a terepmintás színek pont ezt segítették elő. 

Az ipari környezet és a munkaruha

Bár már a középkorban is hordtak kötényt a kovácsok, patkósok, hogy valamivel védjék magukat, a munkaruházat forradalma a 19. századra datálható. Az ipari forradalom hatására megjelentek a gyárak, ahol szintén szükséges volt védeni a munkásokat, hiszen a kifröccsenő kemikáliák, a különböző szerszámok, olaj és por nyomot hagytak a bőrön. A legérdekesebb azonban az, hogy 1873-ban a farmer lett a munkaruha. Az erős, tartós, anyagot ugyanis Levi Strauss és Jacob Devi együttesen szabadalmaztatta, és a neve is munkaruha volt. Ha jobban belegondolunk, ez nem is áll olyan távol napjainktól: a kertészeti munkához, kisebb javításokhoz mi magunk is örömmel nyúlunk a kényelmes farmer után - még ha az egy régi, ósdi darab is már, amit nem sajnálunk. A kényelem, tartósság együttesen adta meg a farmernek a lehetőséget, hogy munkaruházat készüljön belőle. 

A szolgálók munkaruhája

A munkások egyenruhája a 18. században átterjedt a gazdag családok kiszolgáló személyzetére is. A személyzet ugyanis a család által meghatározott munkaruhát kellett, hogy hordja, amelyen szerepelt a család neve is. Ez ugyanúgy a mellkasukon volt található, és a személyzet igen büszke is volt erre. Így ugyanis az utcán mindenki látta, melyik családnak dolgoznak, ezzel pedig státuszukat is meghatározta.

A munkaruházat történelme tehát az ókorig nyúlik vissza, és elsődleges funkciója a test védelme volt. Ha a hegesztői nadrágokra, a tűzoltók tűzálló egyenruháira, a láthatósági mellényekre gondolunk, akkor látható, hogy ezen funkcióját a mai napig betölti. Az iparosodás után a gyári munkásokat is szükséges volt védeni, de manapság már sokszor inkább a praktikumot, kényelmet, és természetesen reklámfelületet is biztosít az egyenruha.