Barbi és Olívia Erasmus kalandjai Olaszországban

Az Erasmus, ez a fél vagy egy év, amit külföldön tölthetünk, egy csoda, és egy iszonyatosan szerencsés generáció vagyunk, amiért erre lehetőségünk van. DE. Mindig, amikor elmesélik, hogy mennyire buli és milyen felejthetetlen, hogy egy család lesztek az ottani emberekkel arra az időre, amit együtt töltötök, hogy meghatározza a későbbi életed, stb., már mindenki arról mesél, ahogy utólag látja a kint töltött időt, egy végső következtetést levonva, és ez csalóka. Mert az a helyzet, hogy előbb-utóbb (esetünkben ez körülbelül egy hónap volt) rá kell jönni arra, hogy kint is a saját életedet éled tovább, a saját személyiséged ugyanúgy megmarad, mintha otthon maradtál volna. Vagyis nem változtat meg mindent az, hogy máshol vagy. És ebből egyenesen következik, hogy amilyen különbözőek vagyunk, annyira máshogy éljük meg az élményeket.

Azért mindannak ellenére, amit hallani lehet, ne várjatok el semmit, mikor odaértek a helyetekre, ne gondoljátok, hogy ez az érzés, amiről beszélnek, már az első naptól fogva ott lesz. Mégiscsak egy idegen országban, idegen emberek között, idegen nyelven kell ilyenkor megtalálnunk a helyünket, és ez sokszor nehéz, de legalább annyira fantasztikus is. Oké, ha Erasmus alatt is vannak rossz napok, oké, ha nem szerzel millió meg egy barátot odakint, oké, ha nem vagy ott minden buliban, oké minden, amiről te úgy érzed, hogy oké. Mert ez az egész tényleg meghatározza majd az életed, de hagyd meg neki az esélyt, hogy ezt úgy tegye, ahogy tenni kell, és ne várd el, hogy sablon szerint folyjon az élet.

Barbi és Olívia Erasmus kalandjai Olaszországban

Ami minket vezérelt ebben az egészben (na persze az olasz ételek és italok hívó szava mellett), az volt, hogy szerettük volna, ha kinyílik egy kicsit a szemünk a világra. Szerettünk volna utazni, nyelvet tanulni, érdekes embereket megismerni, önállóságot tanulni, szabadnak lenni.

És visszanézve, ezeket mind meg is tettük.

Utazás?

Bejártuk a Gargano-félsziget leggyönyörűbb részeit, amely számtalanszor lenyűgözött minket annak ellenére, hogy nem is tudtunk előtte arról a sok kis csodáról, amit a csizma sarkantyúja rejteget. Október közepéig hetente legalább egy napot a tengerparton töltöttünk. Megjártuk Barit, Rómát, Bolognát, Veronát, Nápolyt, Pompejit, Caprit és sétálhattunk a Vezúv tetején. Egy helyi olasz vezetésével Foggiához közeli településeket ismerhettünk meg. Elrepülhettünk és megismerhettük Koppenhágát, hogy utána nyugodt szívvel mondhassuk, hogy az északiak modern, szép és szervezett élete és országa ellenére milyen jó döntést hoztunk azzal, hogy Olaszországot választottuk. Pipa.

Nyelvtanulás?

Két olasz kurzusra is lehetőségünk volt járni, ahol anyanyelvű tanároktól tanulhattunk. Habár ki kell jelenteni, hogy fél év nem elég egy nyelv teljes elsajátítására, és hogy a mi tapasztalatunk alapján jobb, ha Olaszországba úgy érkezik az ember, hogy rendelkezik legalább egy alapszintű nyelvtudással, mégis remek lehetőség olyan környezetben nyelvet tanulni, ahol az mindenhonnan visszaköszön. Minden boltban és étteremben rá voltunk kényszerítve az olaszra, mert mást nem értettek meg sehol. Ha akartuk volna, se lehetne másképp: pipa.

Érdekes embereket megismerni?

Az olasz emberek fantasztikusak. Kedvesek, érdeklődők, barátságosak, segítőkészek. Nagyon tudnak enni, inni, lazítani, kiabálni, gesztikulálni, élni. Közlekedni, azt mondjuk nem. De az ember elnézi nekik. És habár mi négyen is ott voltunk egymásnak magyarok, sok-sok embert ismertünk meg sok országból, kultúrákba kukkanthattunk be. Már tudjuk, hogy ha egy töröktől megkérdezed, hogy kér-e enni vagy inni, és azt feleli, hogy „köszönöm”, nem fogja folytatni a mondatot és azt jelenti, hogy nem kér belőle. Tudjuk, hogy a beton, a város, a müzli, a bordó és még jónéhány másik szavunkon osztozik a török és a magyar nyelv. Tudjuk, hogy nem szabad ebéd után cappuccinót rendelni olasz étteremben, mert nagyjából szentségtörésnek minősül, és, ha állva iszod meg a kávéd a pultnál, elég, ha odacsúsztatsz egy eurót, de ha leülsz, már ki kell fizetned a coperto-t, vagyis a díjat a kiszolgálásért. Tudjuk, hogy a szerencsés románok, spanyolok és franciák szinte kapásból megértik az olasz nyelvet, annyira hasonlít az övékhez. Tudjuk, hogy a spanyoloknál hajnalban kezdődik a buli, délelőtt ér véget és estig van éjszaka. Tudjuk, hogy az emberek, akik Dél- és akik Észak-Spanyolországból érkeztek, mintha ég és föld lennének.

Barbi és Olívia Erasmus kalandjai Olaszországban

Tudjuk, hogy mostantól, ha tűzijátékot hallunk, már mindig előbb fog eszünkbe jutni, hogy a maffia visszaért a városba, mint az, hogy ünnep van. Tudjuk, hogy a lengyelekre ugyanúgy sztereotípiakén vonatkozik, hogy tudnak inni, mint a magyarokra. Tudjuk, hogy a török kávé zaccából ki lehet olvasni a jövődet. És tudjuk azt is, hogy bármennyire is különbözőként érkeztünk ide, összehozott minket az Erasmus. Mert jóllehet különböző országokból érkeztünk, különböző szokásaink vannak, különböző nyelveken beszélünk, ide mégis ugyanúgy érkeztünk. Kíváncsian, várakozva, kicsit félve és kicsit zavarban, de mégis sokkal nyitottabban mindenre és mindenkire, mint otthon tettük volna. Természetes lett, hogy ha angolul mesélünk és hallgatunk történeteket, és hogy ha leülünk egy asztal köré, legalább három különböző országból származó emberek ülnek velünk szemben. És milyen jó is ez. Bármekkora buli és szabadság is az Erasmus, észrevétlenül is, de megismerteti más-más nemzetek fiataljait egymással, és így már nem tekintünk valakit idegennek csak azért, mert a világ más pontjáról származik. Szóval: pipa.

Önállóságot tanulni?

Mivel mindketten pécsiek vagyunk, ezért az eddigi egyetemi éveink alatt nem volt szükséges az, hogy elköltözzünk otthonról és huzamosabb ideig távol legyünk a megszokott környezetünktől és a családtól. Ehhez képest a külföldre költözés éles váltás volt, de hamar megszerettük a függetlenséget. Hamar kialakultak az itteni szokásaink, a hétköznapi rutinok. Megtanultuk beosztani a pénzünket. Megszoktuk, hogy magunknak kell megoldani a felmerülő problémáinkat, mert más nem fogja. Persze mondhatjuk azt, hogy “csaltunk” kicsit, mert egymásnak mindig ott voltunk, mint biztos pont. Együtt lettünk önállóak… bár nem hiszem, hogy ez a kifejezés megállja a helyét, de mégis jól tükrözi a valóságot. Természetesen megértjük azt, ha valaki erre azt mondja, hogy ez így nem az igazi elszakadás, nem az igazi “Erasmus élmény”. De őszintén szólva, ha újra választhatnánk, hogy együtt vagy külön menjünk-e, mindenféle kétely nélkül ismét közösen vágnánk bele.

Szabadnak lenni?

Ha valamit meg lehet és meg kell tanulni az olaszoktól, akkor az az, hogy nem kell mindent túl komolyan venni, élvezni kell az életet és nem szabad mindenre rástresszelni. Néha mondjuk ők ezt már olyan szinteken tudják művelni, ami nekünk megdöbbentő. Az biztos, hogy a szervezettség és a szervezés nem az erősségük, de nagyon tudnak “élni”, élvezni a mindennapokat, szinte mindig mosolyognak és vidámak. A mentalitásuk talán azon alapul, hogy nem azon aggódnak, hogy mi az, ami nincs, hanem arra gondolnak, hogy milyen jó minden, ami megadatott. Reméljük, hogy ebből a mentalitásból sikerült elsajátítanunk valamit az elmúlt félévben, és sikerül majd ezt nekünk is a mindennapjaink részévé tenni.

Így összegezve tehát a legfontosabb dolog, amit szerettünk volna elmondani, hogy hálásak vagyunk, amiért megélhettük ezt az élményt. Habár Foggia nem a legszebb, legkülönlegesebb város, nem a legnépszerűbb választás, és valószínűleg mi sem ide jöttünk volna, ha más lehetőség is van Olaszországban, de mégis, itt igazán megismerhettük az olaszok életét, valóban a mindennapokba, az igazi szokásokba tekinthettünk be. Ez a kis hely az otthonunkká vált. És mi lehet furcsább és fantasztikusabb annál, mint egy idegen országba hazamenni?

Köszönjük Erasmus!
Arrivederci tutti,
Olívia e Barbi

További infók az Erasmus+ ösztöndíjakról: mobilitas.pte.hu/erasmus és [email protected]

 

Hozzászólások

különböző okok?
Nem egyszerre zajlott le a földtörténet legsúlyosabb kihalása
időjárás / 21 perce
Hétfőn borult idő várható
Havas eső, havazás is lehet.
Gyász
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, Nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, Ha látni akartok, nézzetek az égre.” Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GERBOVICS PÁLNÉ életének 78. évében elhunyt. Temetése április 1-én, szerdán, 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Emléke szívünkben örökké élni fog. Gyászolja szerető családja
Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik tiszteletük, megbecsülésük kifejezéseként részt vettek néhai SZARKA JÓZSEF okleveles patkoló- és kovácsmester temetésén. Gyászoló gyermekei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KIS-KOTOR JÓZSEFNÉ balatonboglári lakos 77 éves korában elhunyt. Temetése március 31-én 11 órakor lesz a balatonboglári temetőben. Gyászoló családja
Fájó szívvel tudatjuk, hogy MOLICSNÉ TAKÁCS TERÉZIA életének 71. évében elhunyt. Temetése kérésének megfelelően szűk családi körben kerül megtartásra a balatonboglári temetőben. Gyászoló családja
„Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.” Fájó szívvel emlékezünk, JŐRÖS ÁGNES halálának 1. évfordulójára. Szerető családja
Fájó szívvel tudatjuk, hogy PAP LÁSZLÓNÉ Landek Etel 67 éves korában elhunyt. Temetése március 30-án, hétfőn 11 órakor lesz a kaposmérői temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy SÁNTHA MARGIT földrajz-történelem szakos tanár életének 94. évében elhunyt. Temetése március 31-én, kedden 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. A gyászoló család
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy iskolánk egykori tanára, igazgatóhelyettese SÁNTHA MARGIT életének 94. évében elhunyt. Végső búcsúztatása március 31-én, kedden, 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium dolgozói
Fájdalommal tudatjuk, hogy HÉJJAS JÁNOSNÉ mikei, volt belegi lakos életének 84. évében elhunyt. Temetése március 27-én 11 órakor lesz a belegi temetőben. Gyászoló családja
"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll." (Jób 19.25) Ezúton értesítem a rokonokat, barátokat, ismerősöket, hogy édesapám BALOGH SÁNDOR a Kaposvári Rákóczi FC. volt labdarúgója március 16. napján, életének 77. évében a Teremtőjéhez költözött. Szűk körben március 20. napján vettünk tőle búcsút. Kegyeletüket a kaposvári Keleti temető XXI. parcellájában található síremlékénél tudják leróni. Szerettei
„Az élet megszűnt, lelkem elszállt, De gondolatotokban élek tovább.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DRESCHER JÓZSEFNÉ Kovács Mária bőszénfai lakos 71 éves korában elhunyt. Temetése március 27-én, pénteken a 10 órai gyászmisét követően lesz a bőszénfai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy BÁLÓ ISTVÁN kaposvári lakos 64 éves korában elhunyt. Temetése március 27-én pénteken 11 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Báló család
„Hirtelen halálod Nagy fájdalmat okozott, De jóságod és szereteted Szívünkben örökké élni fog.” Fájó szívvel emlékezünk GYARMATI ZOLTÁN halálának 1. évfordulójára. Felesége és gyermekei
„Elmentem Tőletek nem tudtam búcsúzni, Nem volt idő arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, Ha látni akartok: nézzetek az égre. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SÁNTA ZOLTÁN villanyszerelő mester életének 91. évében elhunyt. Temetése szűk családi körben lesz a kaposvári Keleti temetőben. Emléke szívünkben örökké élni fog. Gyászolja: Szerető családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DENCSIK ISTVÁNNÉ várdai lakos, életének 56.évében, türelemmel viselt, hosszú betegség után elhunyt. Temetése március 27-én, pénteken, a 10 órai gyászmisét követően, a várdai temetőben lesz. Gyászolja: férje, gyermekei és unokái.
Fájdalommal tudatjuk, hogy BALOGH GÉZÁNÉ kiskorpádi lakos, életének 88. évében elhunyt. Szeretett halottunktól március 25-én, szerdán 14 órakor veszünk végső búcsút a kiskorpádi temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Fájó szívvel emlékezünk VINCE MIKLÓSNÉ volt balatonboglári lakos halálának 13. évfordulóján. Szerettei
"Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, Örök álmát őrizze csend és nyugalom." KOVÁCS KRISZTIÁN (Kike) nagybajomi, volt kutasi lakos halálának első évfordulójára. Szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DR. IHAROS CSABA életének 80. évében elhunyt. Temetése március 26-án, csütörtökön 10 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászolják: felesége, lányai, veje és unokája
Megrendülten tudatjuk, hogy DR. KRASZNAI MÁRIA ügyvéd a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara tagja elhunyt. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Somogy Megyei Ügyvédi Kamara Elnöksége
ajánlások / 7 órája
A pedagógusokat számos digitális tartalom segíti az új munkarendben
pozitív gondolatok / 7 órája
Otthon forgatta le új videoklipjét az Ossian (videó)
sikeres program / 8 órája
Megmenekülhetnek a kihalástól a dél-kínai tigrisek
elviselhető / 9 órája
Ezzel tölti Palvin Barbi és szerelme az önkéntes karantént
állandó változás / 10 órája
Biztos pont a járványhelyzetben a helyi piac
Koszorus Rita
nagyon várt lemez / 10 órája
Megszínesíti a hétköznapokat J Balvin új albuma (videó)