Barbi és Olívia Erasmus kalandjai Olaszországban

Az Erasmus, ez a fél vagy egy év, amit külföldön tölthetünk, egy csoda, és egy iszonyatosan szerencsés generáció vagyunk, amiért erre lehetőségünk van. DE. Mindig, amikor elmesélik, hogy mennyire buli és milyen felejthetetlen, hogy egy család lesztek az ottani emberekkel arra az időre, amit együtt töltötök, hogy meghatározza a későbbi életed, stb., már mindenki arról mesél, ahogy utólag látja a kint töltött időt, egy végső következtetést levonva, és ez csalóka. Mert az a helyzet, hogy előbb-utóbb (esetünkben ez körülbelül egy hónap volt) rá kell jönni arra, hogy kint is a saját életedet éled tovább, a saját személyiséged ugyanúgy megmarad, mintha otthon maradtál volna. Vagyis nem változtat meg mindent az, hogy máshol vagy. És ebből egyenesen következik, hogy amilyen különbözőek vagyunk, annyira máshogy éljük meg az élményeket.

Azért mindannak ellenére, amit hallani lehet, ne várjatok el semmit, mikor odaértek a helyetekre, ne gondoljátok, hogy ez az érzés, amiről beszélnek, már az első naptól fogva ott lesz. Mégiscsak egy idegen országban, idegen emberek között, idegen nyelven kell ilyenkor megtalálnunk a helyünket, és ez sokszor nehéz, de legalább annyira fantasztikus is. Oké, ha Erasmus alatt is vannak rossz napok, oké, ha nem szerzel millió meg egy barátot odakint, oké, ha nem vagy ott minden buliban, oké minden, amiről te úgy érzed, hogy oké. Mert ez az egész tényleg meghatározza majd az életed, de hagyd meg neki az esélyt, hogy ezt úgy tegye, ahogy tenni kell, és ne várd el, hogy sablon szerint folyjon az élet.

Ami minket vezérelt ebben az egészben (na persze az olasz ételek és italok hívó szava mellett), az volt, hogy szerettük volna, ha kinyílik egy kicsit a szemünk a világra. Szerettünk volna utazni, nyelvet tanulni, érdekes embereket megismerni, önállóságot tanulni, szabadnak lenni.

És visszanézve, ezeket mind meg is tettük.

Utazás?

Bejártuk a Gargano-félsziget leggyönyörűbb részeit, amely számtalanszor lenyűgözött minket annak ellenére, hogy nem is tudtunk előtte arról a sok kis csodáról, amit a csizma sarkantyúja rejteget. Október közepéig hetente legalább egy napot a tengerparton töltöttünk. Megjártuk Barit, Rómát, Bolognát, Veronát, Nápolyt, Pompejit, Caprit és sétálhattunk a Vezúv tetején. Egy helyi olasz vezetésével Foggiához közeli településeket ismerhettünk meg. Elrepülhettünk és megismerhettük Koppenhágát, hogy utána nyugodt szívvel mondhassuk, hogy az északiak modern, szép és szervezett élete és országa ellenére milyen jó döntést hoztunk azzal, hogy Olaszországot választottuk. Pipa.

Nyelvtanulás?

Két olasz kurzusra is lehetőségünk volt járni, ahol anyanyelvű tanároktól tanulhattunk. Habár ki kell jelenteni, hogy fél év nem elég egy nyelv teljes elsajátítására, és hogy a mi tapasztalatunk alapján jobb, ha Olaszországba úgy érkezik az ember, hogy rendelkezik legalább egy alapszintű nyelvtudással, mégis remek lehetőség olyan környezetben nyelvet tanulni, ahol az mindenhonnan visszaköszön. Minden boltban és étteremben rá voltunk kényszerítve az olaszra, mert mást nem értettek meg sehol. Ha akartuk volna, se lehetne másképp: pipa.

Érdekes embereket megismerni?

Az olasz emberek fantasztikusak. Kedvesek, érdeklődők, barátságosak, segítőkészek. Nagyon tudnak enni, inni, lazítani, kiabálni, gesztikulálni, élni. Közlekedni, azt mondjuk nem. De az ember elnézi nekik. És habár mi négyen is ott voltunk egymásnak magyarok, sok-sok embert ismertünk meg sok országból, kultúrákba kukkanthattunk be. Már tudjuk, hogy ha egy töröktől megkérdezed, hogy kér-e enni vagy inni, és azt feleli, hogy „köszönöm”, nem fogja folytatni a mondatot és azt jelenti, hogy nem kér belőle. Tudjuk, hogy a beton, a város, a müzli, a bordó és még jónéhány másik szavunkon osztozik a török és a magyar nyelv. Tudjuk, hogy nem szabad ebéd után cappuccinót rendelni olasz étteremben, mert nagyjából szentségtörésnek minősül, és, ha állva iszod meg a kávéd a pultnál, elég, ha odacsúsztatsz egy eurót, de ha leülsz, már ki kell fizetned a coperto-t, vagyis a díjat a kiszolgálásért. Tudjuk, hogy a szerencsés románok, spanyolok és franciák szinte kapásból megértik az olasz nyelvet, annyira hasonlít az övékhez. Tudjuk, hogy a spanyoloknál hajnalban kezdődik a buli, délelőtt ér véget és estig van éjszaka. Tudjuk, hogy az emberek, akik Dél- és akik Észak-Spanyolországból érkeztek, mintha ég és föld lennének.

Tudjuk, hogy mostantól, ha tűzijátékot hallunk, már mindig előbb fog eszünkbe jutni, hogy a maffia visszaért a városba, mint az, hogy ünnep van. Tudjuk, hogy a lengyelekre ugyanúgy sztereotípiakén vonatkozik, hogy tudnak inni, mint a magyarokra. Tudjuk, hogy a török kávé zaccából ki lehet olvasni a jövődet. És tudjuk azt is, hogy bármennyire is különbözőként érkeztünk ide, összehozott minket az Erasmus. Mert jóllehet különböző országokból érkeztünk, különböző szokásaink vannak, különböző nyelveken beszélünk, ide mégis ugyanúgy érkeztünk. Kíváncsian, várakozva, kicsit félve és kicsit zavarban, de mégis sokkal nyitottabban mindenre és mindenkire, mint otthon tettük volna. Természetes lett, hogy ha angolul mesélünk és hallgatunk történeteket, és hogy ha leülünk egy asztal köré, legalább három különböző országból származó emberek ülnek velünk szemben. És milyen jó is ez. Bármekkora buli és szabadság is az Erasmus, észrevétlenül is, de megismerteti más-más nemzetek fiataljait egymással, és így már nem tekintünk valakit idegennek csak azért, mert a világ más pontjáról származik. Szóval: pipa.

Önállóságot tanulni?

Mivel mindketten pécsiek vagyunk, ezért az eddigi egyetemi éveink alatt nem volt szükséges az, hogy elköltözzünk otthonról és huzamosabb ideig távol legyünk a megszokott környezetünktől és a családtól. Ehhez képest a külföldre költözés éles váltás volt, de hamar megszerettük a függetlenséget. Hamar kialakultak az itteni szokásaink, a hétköznapi rutinok. Megtanultuk beosztani a pénzünket. Megszoktuk, hogy magunknak kell megoldani a felmerülő problémáinkat, mert más nem fogja. Persze mondhatjuk azt, hogy “csaltunk” kicsit, mert egymásnak mindig ott voltunk, mint biztos pont. Együtt lettünk önállóak… bár nem hiszem, hogy ez a kifejezés megállja a helyét, de mégis jól tükrözi a valóságot. Természetesen megértjük azt, ha valaki erre azt mondja, hogy ez így nem az igazi elszakadás, nem az igazi “Erasmus élmény”. De őszintén szólva, ha újra választhatnánk, hogy együtt vagy külön menjünk-e, mindenféle kétely nélkül ismét közösen vágnánk bele.

Szabadnak lenni?

Ha valamit meg lehet és meg kell tanulni az olaszoktól, akkor az az, hogy nem kell mindent túl komolyan venni, élvezni kell az életet és nem szabad mindenre rástresszelni. Néha mondjuk ők ezt már olyan szinteken tudják művelni, ami nekünk megdöbbentő. Az biztos, hogy a szervezettség és a szervezés nem az erősségük, de nagyon tudnak “élni”, élvezni a mindennapokat, szinte mindig mosolyognak és vidámak. A mentalitásuk talán azon alapul, hogy nem azon aggódnak, hogy mi az, ami nincs, hanem arra gondolnak, hogy milyen jó minden, ami megadatott. Reméljük, hogy ebből a mentalitásból sikerült elsajátítanunk valamit az elmúlt félévben, és sikerül majd ezt nekünk is a mindennapjaink részévé tenni.

Így összegezve tehát a legfontosabb dolog, amit szerettünk volna elmondani, hogy hálásak vagyunk, amiért megélhettük ezt az élményt. Habár Foggia nem a legszebb, legkülönlegesebb város, nem a legnépszerűbb választás, és valószínűleg mi sem ide jöttünk volna, ha más lehetőség is van Olaszországban, de mégis, itt igazán megismerhettük az olaszok életét, valóban a mindennapokba, az igazi szokásokba tekinthettünk be. Ez a kis hely az otthonunkká vált. És mi lehet furcsább és fantasztikusabb annál, mint egy idegen országba hazamenni?

Köszönjük Erasmus!
Arrivederci tutti,
Olívia e Barbi

További infók az Erasmus+ ösztöndíjakról: mobilitas.pte.hu/erasmus és [email protected]

 

Hozzászólások

szponzorált tartalom
Mérföldkőhöz ért az atomerőmű-beruházás
3-12 éveseknek
Gyerekek, Magyarországra ért a YouTube Kids!
fontos témák / 25 perce
Az európai uniós költségvetés lesz a V4-ek csúcstalálkozójának középpontjában
Mateusz Morawiecki lengyel, Igor Matovic szlovák, Andrej Babis cseh és Orbán Viktor magyar kormányfő délelőtt munkaértekezleten tárgyalnak majd.
Gyász
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy NYUL PÉTERNÉ Baranyai Ilona 82 éves korában elhunyt. Temetése július 6-án, hétfőn 14 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy SZARKA LÁSZLÓ ZOLTÁN Szentgáloskér Lapa pusztai lakos életének 52. évében tragikus körülmények között elhunyt. Búcsúztatása július 5-én, vasárnap, 18 órakor lesz Lapa pusztai temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyám, nagymamánk, dédi mamánk SEBESTYÉN BÉLÁNÉ Menci néni a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola volt tanítója, igazgató helyettese életének 79. évében elhunyt. Temetése július 3-án, pénteken 13 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Gyászmisét ugyan az nap 7.45 órakor tartunk a kaposvári Szent Imre templomban. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. Gyászoló családja
„Az élet megszűnt, lelkem elszállt, De gondolatotokban élek tovább.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZABÓ IMRE volt toponári majd hetesi lakos életének 82. évében elhunyt. Temetése július 3-án, pénteken 15 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászolja szerető családja
"Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom." Fájó szívvel emlékezünk PAPP IBOLYÁRA halálának első évfordulója alkalmából. Barátnői: Irén, Jutka, Panni, Zsuzsa
„Álmodtam éjjel: érzed menni kell. Mi lesz veled? Senki nem felel. Arcodon egy álarc, szívedben még kő. Megszólít egy hang: ím, eljött az idő!” Fájó szívvel tudatjuk, hogy GELENCSÉR LAJOSNÉ Kovács Ibolya életének 73. évében június 18-án elhunyt. Hamvait végakarata szerint szűk családi körben helyeztük örök nyugalomra. Lelki üdvéért július 7-én, kedden, 18 órakor kezdődő gyászmisét tartunk a Hősök templomában, ahol elbúcsúzhatnak tőle, akik ismerték és szerették. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel emlékezünk FONAI JENŐ volt batéi lakos halálának 10. évfordulóján. Gyászoló szerettei
"Pihenj, Te drága szív, megszűntél dobogni, Szerető jóságod nem tudjuk feledni." Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ZADRAVECZ RÓZSA balatonboglári lakos, 71 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása július 3-án a 10 órai gyászmisét követően lesz a balatonboglári temetőben. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Balatonlellei Mentőállomás és a kaposvári SBC dolgozóinak lelkiismeretes munkájukért. Gyászoló családja
"Átölel a csend és a szeretet." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy VINTER JÓZSEFNÉ Betti 71 éves korában megpihent. Búcsúztatása július 3-án, 11 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló szerettei
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik BALLA LŐRINC temetésén rész vettek, együttérzésükkel gyászunkban osztoztak. A gyászoló család
Fájdalomtól sajgó szívvel tudatjuk, hogy drága édesanyám, szeretett nagymamánk, CSAPÓ ISTVÁNNÉ Arzt Anna június 22-én, hosszú szenvedésétől megváltva, életének 79. évében örökre itt hagyott bennünket. Drága édesanyámat július 4-én, 11 órakor a fonyódi temetőben kísérjük utolsó földi útjára. Gyászoló lánya és unokái Cím: Csapó Edit 8640 Fonyód, Ibolya u. 5.
„Nagyot sóhajt a szívünk, könny gyűl a szemünkbe. Midőn új sírt ásnak kint a temetőben Isten veled földi élet, szülőföldem tája. Gyermekkorom szép emléke, ringó bölcsőm fája. Elmegyek, mert leszakadt a csillagom az égről, Elmerült a kiscsónakom az élet vízéről.” Fájó szívvel tudatjuk, hogy TOLDI SÁNDOR magyaratádi lakos hosszantartó, súlyos, türelemmel viselt betegség után elhunyt. Temetése július 4-én, szombaton 9 órakor lesz a magyaratádi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászolja szerető családja
"Az édesanyák soha nem halnak meg" Mély fájdalommal tudatjuk,hogy ID. GYUGYI JÓZSEFNÉ Vas Mária életének 95. évében csendesen elhunyt. Temetése július 2-án csütörtökön, a 10.30 órai gyászmisét követően lesz az igali temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesapánk, nagypapánk, GERŐHÁZI GÉZA nyugalmazott százados életének 88. évében elhunyt. Temetése katonai tiszteletadás mellett július 3-án, pénteken 9 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Gyászoló szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy JELINEK FERENC göllei lakos életének 74. évében elhunyt. Temetése július 3-án, a 11.30 órai gyászmisét követőten lesz a göllei temetőben. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BALOGH JÁNOS fakitermelő kaposvári lakos, 60 éves korában elhunyt. Temetése július 3-án, pénteken 13 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászolja szerető családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BÁTOR ISTVÁN 55 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése július 2-án, csütörtökön 11 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. Testvérei
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így szívetekben búcsú nélkül tovább élhetek.” Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy ZSINKÓ ENDRE iskolánk volt gépészmérnök tanára június 14-én, hosszantartó betegség után elhunyt. Emlékére július 3-án, 14 órakor búcsúztatót tartunk a Mezőgazdasági Szakközépiskola aulájában. Hamvait július 6-án 13 órakor a Gödöllői Városi Temetőben, a római katolikus szertartás szerint helyezik örök nyugalomra. Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük. AM DASZK Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola Tantestülete, Dolgozói és Tanulóifjúsága Tisztelettel kérjük a szertartáson megjelenőket, hogy együttérzésüket egy szál virággal fejezzék ki. Táviratcím: Mezőgazdasági Szakképző Iskola 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40.
„Szerettem volna még élni köztetek, de a sors másképp rendelkezett.” Mély fájdalommal és megrendülten tudatjuk, hogy Dr. KIRÁLY FERENC ny. r. dandártábornok életének 69. évében június 22-én elhunyt. Búcsúztatására július 1-én 14 órakor a kaposvári Keleti temetőben (7400 Kaposvár, Mező u. 35.) kerül sor. Gyászolják: családja, rokonai, barátai, volt munkatársai.
„Hogy egy édesanya milyen drága kincs, csak az tudja , akinek már nincs. Két keze munkáját mindenütt látjuk, áldott szép emlékét szívünkbe zárjuk.” Fájó szívvel emlékezünk HERNESZ KÁROLYNÉ kaposkeresztúri lakos halálának első évfordulóján. Szerettei
OTP Bank Liga / 1 órája
A bajnok Ferencváros lett a Fair Play-díjas
cukiság / 3 órája
Cumiztatják Nyafit, a kéthetes szarvasborjút
Góz Lilla
interjú / 3 órája
Kapitány Iván: nekem ez a pálya játék, szórakozás
Tóth Ildikó/Hot!
Szomorú vég / 3 órája
Összeomlott a Bay-kastély az erdélyi Ördögkúton
elismerés / 3 órája
Áder János fogadta a Stockholmi Ifjúsági Víz Díj magyar döntőseit
manchester city / 3 órája
Guardiola: az biztos, hogy néhány játékost le kell cserélnünk