„Erre a hivatásra különösen igaz, hogy jó pap holtig tanul”

A kaposvári Wéber Zoltán és a homokszentgyörgyi Jankovics Sándor végzett határvadászok. Nemrég fejezték be tanulmányaikat és most a déli határ hercegszántói szakaszán dolgoznak. Az éjszakai szolgálat előtt meséltek a munkájukról, a képzésükről és a jövőbeni terveikről a Készenléti Rendőrségnél.

Egy átlagember számára elég furcsa beosztásban és munkarendben dolgoznak, hogyan kell elképzeli egy napjukat?

Jankovics Sándor (J.S.): Most éjszakai szolgálatban vagyunk itt a határon, ezért délután négy és fél öt között kelünk fel, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy friss és tettre kész legyen. Elkészülünk, „megreggelizünk”, egy rövid eligazítást követően vonulunk be a határrendészeti kirendeltségre. Felvesszük a szükséges technikai eszközöket, amiket az éjszakai szolgálat során magunkkal kell vinni, mint például az éjjellátót, a rádiót vagy a hőkamerát. Ezt követően kimegyünk a szektorokba, ahol a szektorparancsnoktól kapjuk meg az utasításokat, hogy milyen feladatok várnak ránk. Természetesen más a teendő egy magas figyelőn ülve, mint egy járőr szolgálat során. A szolgálatnak reggel hétkor van vége, ekkor érkezik meg a váltásunk. Általában helyszíni váltás van, így addig a szolgálati helyünkön maradunk, amíg a társaink oda nem érnek. Amikor végzünk, visszajövünk, leadjuk a technikai eszközöket, megkapjuk az ellátmányunkat, majd jöhet a pihenés.

Amikor egy határvadász nem a határon teljesít szolgálatot, milyen feladatokat lát el?

Wéber Zoltán (W.Z.): Vannak képzési napjaink is, ezeket Kaposváron, a laktanyában töltjük. Ilyenkor elméleti óráink, fizikai és csapaterős gyakorlataink vannak. Ezen kívül vannak rendezvénybiztosítási feladataink és minket küldenek oda, ahol a különböző kapitányságok megerősítésére van szükség, például a nyári turisztikai szezonban a Balaton déli partján a járőrfeladatok ellátására.

J.S.: Tehát, ha nem itt vagyunk a határon, akkor ugyanúgy végzünk közrendvédelmi feladatokat, mint más rendőrök. Ennek köszönhetően nagyon változatos a munkakörünk. Emiatt nem un bele az ember, és mindig akad olyan feladat, ami közel áll hozzá.

Mikor döntötték el, hogy ezt a hivatást választják?

J.S.: Engem már középiskolában is vonzott ez a rendőri pálya, csak akkor egyéb okok miatt, nem tudtam ilyen irányba elindulni. Ausztriában dolgoztam egy csomagolócégnél, amikor hallottam, hogy adott ez a lehetőség a rendőrségnél: ha jelentkezem, akkor lehet egy hivatásom, amivel egy tisztes megélhetést tudok szerezni itthon, Magyarországon. Ezért elhatároztam, hogy hazajövök és itthon próbálom meg újrakezdeni az életemet. Nem bántam meg a döntésemet, mindenkinek ajánlom ezt az utat, aki érez magában elhivatottságot.

W.Z.: Engem is mindig érdekelt a rendőri hivatás, de sokáig nem jelentkeztem, mással foglalkoztam. A családi vállalkozásban dolgoztam, egy virágboltunk volt, amit sajnos bezártunk. Ezért más utat kezdtem keresni magamnak. Sok ismerősöm, batárom dolgozik külföldön, de nem szerettem volna elhagyni az országot. 2016 augusztusában megláttam a határvadász-képzésre való felhívást, ami nagyon megtetszett, több ismerősöm is dolgozik a rendőrségen, megkérdeztem őket is, és mindenki pozitív dolgokat mondott róla. Ezért beadtam a jelentkezésemet.

Miként zajlott a felvételi eljárás és a képzés?

J. S.: Bementem a legközelebbi rendőrkapitányságra, ott kértem bővebb tájékoztatást. Ott adtak egy 30 oldalas füzetet azzal, hogyha tényleg komolyan gondolom, olvassam át és töltsem ki. Abban minden le volt írva, hogy hogyan zajlik a jelentkezés, milyen papírok kellenek, és hogy mi lesz a felvételi eljáráson. Az időpontokat a fizikai, orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálatra már telefonon egyeztettük. Ezeken mindenkinek át kell esni, de úgy gondolom, hogyha valaki igazi elszántságot érez magában, akkor egy kis felkészüléssel teljesíthetők.

A képzést én nagyon jónak találtam. Tetszett az, hogy nagyon sokszínű volt a tananyag, nyilván ez egy nagyon összetett pálya, nagyon sok mindent kell tudni. Természetesen fél év alatt nem lehet minden részletet elsajátítani, de amit lehetett, azt kihoztak belőlünk. A gyakorlatban mélyül majd el ez a tudás, de nagyon erős alapot kaptunk hozzá. Kemény félév volt, mert napi nyolc órában ott kellett lenni fejben, utána pedig otthon is tanulni kellett, hogy teljesíteni tudjuk az elvárásokat. Ez nem volt egyszerű, de úgy gondolom, hogy megérte.

W.Z.: Én a jelentkezést online intéztem. Két hét alatt sikerült beszereznem a szükséges orvosi papírokat, aztán emailben elküldtem a jelentkezésemet. A képzés 2016 novemberében kezdődött. Hamar összekovácsolódott a csapat, az oktatók szigorúak voltak, de nagyon családias volt a légkör. Én sokat önkénteskedtem korábban, nagyobb rendezvényeken Kaposváron, ezért a rendezvénybiztosítással kapcsolatos terület különösen érdekes volt számomra.

A képzés befejezése után természetesen nem lett vége a tanulásnak. A rendőri munkához folyamatosan szükség van az önképzésre, úgyhogy sokat tanulunk és fejlesztjük magunkat. Sokat vagyunk együtt a társainkkal, vannak csapatépítő tréningjeink, éppen most szervezzük a következőt, amikor paint ball-ozni megyünk.

Fel tudnának idézni egy olyan feladatot, amelyre igazán büszkék, hogy részt vehettek benne?

W.Z.: Nekem az első ilyen nagyobb, emlékezetesebb munka az EFOTT fesztivál biztosítása volt, ami nagyon tetszett, mert még nem vettem részt egy ilyen nagyszabású rendezvény körüli feladatban. A főbejáratnál és a parkolóban kellett szolgálatot teljesítenünk a fesztiválozók közbiztonság-érzetének növelése és a rend fenntartása érdekében. Hála a tapasztalt társaimnak, minden rendben zajlott.

J. S.: Nekem ilyen munka volt, amikor az orosz elnök látogatásakor zárási feladatokat kellett ellátni Budapesten. Nagyon sok emberrel kerültünk közvetlen kapcsolatba, amikor teljesen le kellett zárnunk a Hungária körutat. Emlékszem, egy járókelő meg is jegyezte, hogy még nem látta ilyen üresnek ezt a városrészt és milyen szép így, autók nélkül.

Hogyan látják magukat a jövőben? Milyen terveik vannak?

J. S.: Úgy gondolom, a rendőri szakma egy olyan hivatás, ahol folyamatos az előrejutási lehetőség. Persze nem máról holnapra történnek a dolgok, nagyon sokat kell letenni az asztalra, és sok mindent kell megtanulni, erre a hivatásra különösen igaz, hogy jó pap holtig tanul, de elindul az az életpálya, amelyen lehet tovább haladni.

A munka változatos és a tapasztalatok alapján el tudja dönteni az ember, hogy merre induljon el a rendőrségen belül, melyik az a terület, amit a legjobban szeret csinálni. Szerintem, ha valaki magáénak érzi ezt a hivatást és teljes erőbedobással csinálja, akkor egyre jobb helyzetbe kerülhet. Nekem is ez a tervem.

W.Z.: Én is a rendőrség berkeiben képzelem a jövőmet, szerencsére van lehetőség előbbre jutni. Ha nem is a Készenléti Rendőrségnél, de más területeken is lehet dolgozni, van átjárási lehetőség a szervek között. Engem nagyon megfogott a rendőrség mottója, hogy szolgálunk és védünk. Szeretnék az embereken segíteni és legjobb tudásom szerint cselekedni.

Mit szólt a környezetük, családjuk, barátaik ahhoz, hogy ezt a hivatást választottátok?

J.S.: A példámon felbuzdulva már több barátom is beadta a jelentkezését, és folyamatban van, hogy bekerüljenek a képzésre. Emellett sok rendőr barátom van, aki támogat, és a saját tapasztalataikkal segítettek, hogy jó döntést hozzak, amikor ezt a hivatást választottam.

Hiszem, hogy minden csak kommunikáció kérdése. A párommal is nagyon jól meg tudtam beszélni a dolgokat, úgyhogy nálam nagyon támogató mindenki. És amikor néha nehezebb napok vannak, jó érzés, hogy van egy biztos hátországunk. Így amikor hazamegyek vagy telefonon felhívom a családomat, a barátaimat, mindig bíztatnak, hogy ne adjam fel és csináljam tovább.

W.Z.: A családom örült a döntésemnek és végig támogatott a jelentkezés és a képzés alatt is. Azóta nekem is volt olyan rokonom és barátom, aki megkeresett, mert érdekelte a határvadász-képzés. Én csak biztatni tudtam őket, és pozitív dolgokat tudtam mondani, úgyhogy remélem, sikerül a felvételük és egy fél év múlva találkozunk a szolgálatban.