2018.06.06. 14:13
Hogyan lehet elérni, hogy a gyerekekből sikeres felnőttek legyenek?
Vitai Zsuzsanna a PTE KTK Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet egyetemi docense. Volt külügyi referens, és sokáig vezette a kar angol nyelvű alapképzési programját. Mindkét gyermeke élt az Erasmus lehetőségével. Várnagy Péter a PTE KPVK tanszékvezető egyetemi docense, Erasmus-koordinátor: ő maga Erasmusszal Európa több országában járt már, de az egyik lánya is tanult külföldön az ösztöndíj révén. Mindkét oktatót arról kérdeztük, miért éri meg Erasmus ösztöndíjra pályázni, és miért éri meg, ha a gyerekeit is elküldi erre valaki.
Babinszki Dalma-Locsmandi Bettina: We are going on an adventure, Klagenfurt
Várnagy Péter: ’99-ben Münchenben voltam először Erasmus ösztöndíjjal, előtte egy évvel Notthinghamben töltöttem 3 hónapot, a program elődje, a Tempus révén. Bár az Erasmus+ program lehetőséget ad az oktatónak arra, hogy akár több hetet (max. 60 nap) is külföldön töltsön, személy szerint ritkán engedhetem meg magamnak az , 5 napnál hosszabb kinttartózkodást . A kezdeti lépés a külföldi kollégákkal való megismerkedés, az együttműködés kialakítása, amikor más módszerekkel, kultúrákkal találkozik az ember. Van, ahol mélyebb szakmai kapcsolat, sőt, barátság alakul ki, és van, ahol más kollégák számára tudok kapcsolatot építeni. Minden évben próbálok két helyre elmenni – pont egy éve voltam Veronában, ősszel pedig Litvániában. A kollégáimat is a pályázásra buzdítom, és a hallgatókat is.
Vitai Zsuzsa: Tanítottam, amikor elindult az Erasmus, de a program elődjének, a Tempusnak adminisztrátora voltam korábban, és gyakorlatilag minden évben elmentem valahova. Nekem a friss levegő is jót tesz: az Erasmus ideje alatt szoktam írni, beveszem magam a könyvtárba, és élvezem, hogy nagyobb a nyugalomban alkothatok. Mindkét gyermekemet arra buzdítottam, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel: a lányom egyszer, a fiam kétszer tanult huzamosabb ideig külföldön.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást számotokra? Milyen pluszt adott az Erasmus program?
Várnagy Péter: Nagy nehézségeim nem voltak, csak a pozitív oldalait láttam. Amikor egyetemista voltam, kevés ilyen lehetőség volt, nem szeretném, ha a gyerekeim erről lemaradnának. Azt gondolom, ha valaki hosszabb távra ki tud menni külföldre tanulni, az sokat számíthat mind szakmailag, mind emberi kapcsolatokban.
Vitai Zsuzsa: Az én generációm anno nem utazhatott, így egy külföldi ösztöndíj óriási lehetőség volt! A mai fiatalok nem is értik, milyen érzés úgy átlépni egy határt, hogy a szíved a torkodban dobog. Még ma is furcsán érzem magam, ha a határnál megállít valaki. Maga az utazás pedig egy romantikus kaland, s mégis több annál. Egy másik ország életébe be kell illeszkedni, ami már önmagában egy teszt, hogy túlélek-e, képes vagyok-e rá, ugyanúgy megállom-e a helyem, mint itthon. Mindig jól éreztem magam, és igyekeztem többfelé menni. Mindig minden nagyon más, a legtöbbször az a közös kapcsolódási pont, hogy amikor elkezdünk szakmáról, munkáról beszélni – onnantól könnyedén megértettük egymást.
