Mese a Barkasról, aki nagyáruház akart lenni

Ránézésre épp olyan, mint az összes többi. De valamiben mégis különbözött tőlük. Ennek a kis Barkasnak volt egy álma: nagyáruház akart lenni. Az álmán kívül nem volt semmije. De tudta, hogy ha hisz az álmában és ragaszkodik hozzá még akkor is, amikor teljesen reménytelennek tűnik, akkor előbb-utóbb megvalósul. Mert az álmok nem hagynak cserben minket. Legfeljebb mi az álmainkat.

Így aztán a kis Barkas megindult, hogy valóra váltsa az álmát. Rótta az utakat nap nap után, nem volt ritka, hogy hétvégén sem pihent. Sőt, nem egyszer megesett az is, hogy épp hogy csak hazaért este és még annyit sem tudott szusszanni, hogy kihűjön a kipufogócsöve. Kemény volt, néha nagyon kemény. De a kis Barkas nem adta fel, csak ment és ment tovább. Hajtotta az álma.

Teltek-múltak az évek és a kis Barkas kapott hideget-meleget egyaránt. Nagyon sokan segítették az útján és gyakran szegődött mellé a szerencse is. Mert a szerencse olyan, hogy nem a jókat díjazza és nem is a rosszakat. A bátrakat díjazza. A kis Barkasnak pedig gyakran kellett bátornak lennie. Az is előfordult, hogy csak tetette a bátorságot és belül igencsak meg volt rémülve. De még a legnehezebb pillanatokban is, amikor úgy tűnt, hogy az egész világ összefogott ellene, ott volt vele az álma. Ő pedig úgy kapaszkodott bele, úgy szorította, mint a kisgyerek a karácsonyra kapott ajándékát.

Nehéz pillanatok pedig akadtak bőven. Ezek a pillanatok néha órákká álltak össze. vagy napokká. Vagy hetekké. És úgy tűnt, hogy soha nem fognak véget érni. De a kis Barkas nem hagyta magát. Akármennyire sötétült is el az ég, akármennyire tombolt is a vihar, a kis Barkas tudta, hogy előbb vagy utóbb, de kisüt a nap. Egyetlen vihar sem tart örökké, csak menni kell tovább és nem hagyni magunkat. Menni az álmunk felé. Ami ott vár ránk türelmesen, csak el kell jutni odáig. Ha hűségesek vagyunk, az álmok nem hagynak cserben minket.

Sok év telt el azóta, hogy a kis Barkas először indult útjára. És ez az út még véletlenül sem volt sem sima, sem egyenes. Rengeteg kanyar, rengeteg lejtő és emelkedő tarkította. De egyszer minden út véget ér. A kis Barkas álma pedig valóra vált. Áruház lett belőle. Nem is akármilyen áruház! Kaposvár kedvenc áruháza. Amit az emberek éppúgy szeretnek, mint ahogy annak idején a kis Barkast szerették. Mert még mindig olyan közvetlen és barátságos, mint amilyen kis Barkas korában volt. Ráadásul annyi mindent lehet kapni, hogy a vásárlók egy igazi kincses szigeten érezhetik magukat.

A nagy áruház most ott áll a város szélén és hívogatja az embereket. A bejáratánál pedig egy Barkas áll. Persze egy másik Barkas. De éppen olyan, mint amelyikből ez a nagy áruház született. És azért áll ott, hogy a nagy áruház soha ne feledkezzen meg arról, hogyan is indult a története. Hogy akármennyire is hatalmas most, valamikor régen ő is egy kis Barkas volt. Fontos, hogy mindig tisztán lássuk, hova, merre tartunk. De legalább ennyire fontos, hogy soha, egy pillanatra se felejtsük el, honnan indultunk. És az áruház mindig emlékezni fog rá, hogy egyszer, réges-régen ő egy ilyen kicsi Barkasként kezdte. Akinek nem volt semmije, csak egy álma.

A Füredi út és a Raktár utca sarkán.