Süskind tragikomédiáját Hunyadkürti György játssza

A nagybőgő tokjában ébred a férfi, aki fontosnak tartja, hogy a város zaja még véletlenül se szűrődjön be hozzá, éppen ezért lehangszigeteltette a falakat. Így ebben a térben csak ő létezik a gondolataival, az érzéseivel és a nagybőgőjével. Az egyszemélyes darab egy őszinte vallomás, az életről, a vágyakról, a zenéről és a társadalomról.

A nagybőgőst Hunyadkürti György játssza. A Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas művészének ez már az ötödik önálló estje. A darabot a főszereplő kérésére Sarkadi Kiss János rendezte, akit eddig csak színészként ismert a közönség. A művész azt mondja: az előadás tele van magánnyal, elidegenedéssel.

– A nagybőgő az egy szimbólum. Ahhoz a mondáshoz tudnám hasonítani, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. A főhős, a nagybőgős az Állami Zenekarban játszik, nyugdíjas korú, de ennek ellenére tele van álmokkal, tervekkel. Úgy érzi, hogy ezeknek a terveknek a megvalósításában leginkább a nagybőgő akadályozta meg az egész élete során. Minden egyes problémájának hátterében a nagybőgőt okolja. Ugyanakkor nem is tud nélküle élni, sorsuk teljesen összefonódott. Az élethelyzet nagyon is mai. Remélem, hogy sokan néhány pillanatra magukra ismernek és akkor már elértük a célunk – fogalmaz Sarkadi Kiss János. Süskind egyik leghíresebb műve című regény volt.

A Nagybőgő monodrámát 1981-ben írta. Magyarországon Darvas Iván játszotta először. A kaposvári előadáshoz megújították a darab dramaturgiáját is. Bérczes László több szöveget is kivett az előadásból, hiszen a gesztusokkal, a mozdulatokkal, a tekintettel több minden elmondható. A nagybőgős bár minden problémájáért a hangszerét teszi felelőssé, mégis elválaszthatatlanok. Nemcsak a legjobb barátok, hanem néha ellenségek is. Bár a hangszer a zenekarban mindig a háttérben kapott helyet, az előadás során a zenésszel együtt középpontba, reflektorfénybe kerül. A sokrétű, érzelmekkel teli tragikomédiát, remek színészi játékkal a Csiky stúdióban láthatják.