30°
28°
18°
2017. 11. 20. 06:00 |
Pósa Árpád jegyzete

Csak egyetlen apró kis rést kell ütni a pajzson. Egy hajszálnyi is elegendő ahhoz, hogy utána minden – addig kétesnek és hihetetlennek tűnő – gondolat beszivároghasson a szívünkbe. Mert ki ne védené az állatokat és a természetet? De ki veszi észre, hogy közben egy teljes iparág is kiépül a környezetvédelem hátterében?

Ki ne támogatná a gyengék jogainak erősítését,

hogy anyák és gyermekeik ne válhassanak erőszak áldozatává? Csak közben szinte észrevétlen marad, hogy már a bírói kart is civilnek látszó szervezetek „érzékenyítik”, azaz befolyásolják.

Egy emberjogi aktivistától könnyebben elfogadjuk azt is, hogy a határainkon százezrével megjelenő illegális migránsokat kutya kötelességünk befogadni. Közben átlátjuk-e, hogy ők maguk hozzák a küszöbünkre őket, és a „civileket” meg az akcióikat ugyanazon kezek pénzelik?

Közös céljuk valójában nem más, mint a provokálás, viták feltüzelése, nyugtalanság szítása, uszítás. A segítőnek álcázott szándék mögött megbúvó igazi terv a különböző embercsoportok egymás ellen fordítása. Akik ezt végzik, azokat – a Wikipédia szerint – beépített ügynöknek hívják. Látszólag egy közösség tagjai, de valójában annak érdekei ellen, valamilyen más közösségért, célért tevékenykednek.

Velük szemben kell a józan magyar paraszti ésszel felvérteznünk magunkat, hogy még hajszálnyi repedést se üthessenek a szívünket védő pajzsunkon.

Címkék

Hozzászólások