Traumák után is képes talpra állni ember és nemzet

Ahogy a szégyenletes trianoni békediktátumot követő időszak, úgy a 226, kórházban töltött nap utáni lábadozás, majd újbóli erőre kapás, az alkotásban, a küldetésben való hit, s a hála, hogy van holnap – hiszen fabatkát sem adtak volna az orvosok betegük életéért – azt igazolja: a valóság megismerésének és megismertetésének vágya élet­elixír is lehet.

A Facultas Humán Gimnázium támogatásával, a Magyar Napló kiadásában megjelent Talpra állás Trianon után című kötet interjúk, esszék és tanulmányok füzére, és eklektikussága ellenére is egységes. Szakály Sándor, a törökkoppányi suszterdinasztia „fenegyereke”, akit tevékeny tudományos és közéleti múltja a jelenben is az igazság világgá kiáltására predesztinálja. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójaként sem mondott le e misszióról, sőt egyre vehemensebben teszi mindezt. Nemzetünkért, határon innen és túli magyarokért. Az együvé tartozás reményével. Akár írásaival, akár újságírói kérdésekre válaszolva fejti ki nézeteit, mindig tisztelettel beszél a másként gondolkodókról; jóllehet a tények makacs dolgok. Légyen szó Károlyi Mihályról, a hazáért vállalt felelősségről, a kommunizmus démonjáról, áldozatainak emléknapjáról, ikonikus katonahősökről és politikuskarakterekről, köztük Horthy Miklósról.

A kötetté rostált beszélgetések és a szerző írásai egymást erősítve nyomatékosítják a magyar történelmi múlt megannyi stációját, melyet Szakály Sándor professzor szerint is minél több fiatalnak meg kell(ene) ismernie.

Az ismeretterjesztés fontos eszközei

A médiában megjelent interjúk – köztük a Somogyi Hírlapnak adottak is – az ismeretterjesztés fontos eszközei, ugyanis hidat képeznek a tudományos kutatás és a közérthetőbb, nemcsak a szakma, hanem a nagyközönség számára is befogadhatóbb fogalmazás között. A szerző ebben is nagy, nemcsak az emlékőrzésben; hiszen kimondatlanul vallja Sajó Sándorral: magyarnak lenni büszke gyönyörűség.