2006.11.08. 15:44
A magyar mentalitásról
Péntek délután volt, amikor a kollégista diákok tömege indul hazafelé. Az állomáson a szokásos tolakodás a jegyért, a vonaton a helyért, táskák szerte-szét.
Síró gyerekek hangjától hangos a peron, a szotyoládéhéj-köpködés elmaradhatatlan. Azon gondolkodom, hogy ez a várakozás tényleg teljesen fölösleges. Talán egy szál cigaretta megoldja a dolgot. Tovább nézek magam elé, körülöttem rengeteg különböző ember.Lassan beáll a vonat, ahogy mi nevezzük, „Piroska”. Mégis felkapom a fejem, mert valami nem stimmel. Szépen lefestett vonat állt a síneken. Tiszta, nagy ablakok, könnyebb felszállás és tágas tér. A vonatra lépve újabb meglepetés ér. Az ülések tiszták, kellemes illat áraszt el mindent, ugyanis az egész szerelvényen tilos a dohányzás és még a kuka is a helyén van. A falak sárgás színe, a csomagtartók rózsaszíne és az ülések zöldellése nyugodtságot áraszt.
Már vagy tíz perce ültem a vonaton, mikor észrevettem, hogy milyen praktikus automata az ajtó. Picit meghúzva, lassan szabaddá teszi az utat, majd önmagától lassan bezárul. Lassan! Csupán ez a bökkenő. Mert ugye a sietős utas ezt nem tudja megvárni. Mint tudjuk, a mai világ embere nem ér rá, még a vonaton sem, ahol aztán végképp nem rajta múlik, hogy mikor ér oda céljához. Feltűnik az ajtó túlsó végén egy izmosnak épp nem nevezhető fiatalember. Arcán az intelligencia szikrája sem látszik, de azért bízom benne, hogy a nyolcbetűs AUTOMATA szó nem okoz problémát neki. Tévedtem! Teljes erőbedobással kitárja az ajtót, nagyot csattan, bele is rúg, majd menő járásával, vállait dobálva továbbmegy.
Az idő haladt, emberek jöttek-mentek és sorra mind elkövette ezt a hibát. A serdülő lánykától kezdve -aki azért káromkodik a vonaton, hogy a piercinges srácok ráfigyeljenek -az öreg néniig - aki vérig van sértve, hogy olyan vonatot terveztek, amelynek ajtaját, ő az idős kezeivel kinyitni sem tudja.
Lassan megnyugszom, hiszen az ajtót egy ideje nem piszkálják. Majd megérkezik a kalauz, aki miután végig esik-kel a csomagokon, az ajtóhoz lép. Figyelek… egy bikaerős húzás, az ajtó csattan, a kalauz idegesen bámul. Példamutatásnak lehettünk szemtanúi, kérem. Rohanó világunkban ugyanis még a vonat igazi ismerőjének sincs ideje értelmezni az automata szó jelentését.