Lili és az ő „nagy meséje”

Mesét írt, szavazatokat gyűjtött, izgult és a következő pillanatban már ott ült a díjátadón, a legjobb 30 mese írója között. Interjú Zajcsuk Liliánával, a marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium diákjával, aki nem csak egy kedves osztálytárs, egy jó barát, de egy olyan lány is, aki a történetein keresztül látja teljes egésznek a világot.

– Már nagyon régóta töltöd a szabadidőd nagy részét különféle történetek megalkotásával. Ez mára mekkora részét képezi az életednek?
– Közel ovis korom óta "írogatok", így mostanra el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. A történeteim gyakorlatilag hozzám nőttek, szinte kínzás lenne számomra, ha valaki megtiltaná, hogy írjak.

– Mire gondoltál először, mikor a magyartanárnőd felkért, hogy indulj a mesepályázaton?
– Megtisztelve éreztem magamat, hogy a tanárnő alkalmasnak tartott rá, és örültem a lehetőségnek, hogy kipróbálhatom magamat egy ilyen versenyben. 

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Rendkívüli írói tehetséggel egésznek látja a világot
[/caption]

– Mi volt a legnagyobb nehézsége a meseírásnak, hogy birkóztál meg vele?
– Leginkább a nyelvezete. Nagyon sokszor kaptam magamat azon, hogy az egyik mondatom már háromszorosan összetett, vagy becsúszott egy-két szakszó, holott egy mese elsősorban gyerekek számára íródik, és közérthetőnek kell lennie. Ezért gyakran kellett javítanom a szöveget, nem volt ritka, hogy egy egész bekezdést dobhattam a kukába. 

– Milyen érzés volt mikor kiderült, hogy a mesédet beválasztották 2000 pályamű közül a legjobb 30 közé?
– Először csak annyit tudtam meg, hogy bekerült a legjobb 77-be. Természetesen örültem, de amikor megtudtam, hogy 2000 meséből válogatták be, leesett az állam. Ezek után pedig végképp nem gondoltam volna, hogy a legjobb 30-ig jutok, elképesztő érzés.



– Pár gondolatban hogyan jellemeznéd a díjátadó hangulatát?
– Elsősorban várakozásteljes. A Magyar Rádió Márványtermében került sor a gálára. Azt olvastam valahol, hogy az írók elég önérzetesek, és ez ránk, fiatalokra is igaz volt. Mindenki abban reménykedett, ő nyeri majd meg a fődíjat, így izgatottan, és kissé szorongva vártuk az eredmény kihirdetését.

– Mit gondolsz, jó kiindulási pont lehet, hogy a tervek szerint a többi mesével együtt a te történeted is meg fog jelenni nyomtatásban és készül belőle hangjáték is?
 – Mindenképpen. Hihetetlen számomra, hogy bármilyen írásom is megjelenik akár nyomtatott alakban, akár hang formájában a nyilvánosság előtt, úgy vélem, ennél jobbat kívánni sem lehetne.

– A mesepályázaton kívül milyen stílusú történeteket szoktál írni leginkább?
– Legtöbbször fantasy vagy sci-fi vonalon mozgok. A „fő” sztorimmal már a 100. oldal környékén járok, de vannak rövidebb írásaim is.

– Mik a jövőbeli terveid az írással?
– Elsősorban önmagam szórakoztatása, bár nagyon örülök, amikor valaki másnak is tetszik valamelyik alkotásom. Kacérkodok a könyvkiadás gondolatával is, bár ez persze még a távoli jövő zenéje.