Füstbe ment úttervek - néhány kilométerre a 21. századtól

„A somogyi falvaknak csaknem a negyede zsáktelepülés. Elzártságuk feloldásához 204 kilométernyi útra lenne szükség, s ez még a tavalyi árakon becsülve is 23 milliárd forintot igényelne.”
A fenti sorokat 2000-ben írtuk, s az eltelt több mint másfél évtizedben a kilométerhossz alig csökkent kétszáz alá, a bekerülési összeg pedig bőven ötvenmilliárd forint felett jár, legalábbis, ha normális alapú, szélességű és vastagságú aszfaltcsíkról beszélünk. A somogyi zsákfalvak „kinyitása” persze harmadennyiből is kihozható lenne, persze ekkor már csak négy méter széles gazdasági feltáró utakról beszélünk – más kérdés hogy a több mint ötven érintett településen ezeknek is úgy örülnének, mint egy felüljárókkal, pihenőhelyekkel és viaduktokkal ékesített sztrádának.



Szakemberek a megye gazdasági elmaradottságát – többek között – az aprófalvas szerkezetből adódó infrastrukturális elmaradottságra vezetik vissza. A probléma nem újkeletű, az akkori első számú helybéli döntéshozó szerv, a megyei tanács már a múlt század hatvanas éveitől rendre különféle tervezeteket dolgozott ki, ám a megvalósítás – egy-két kivételtől eltekintve – valahogy mindig kimaradt az aktuális ötéves tervekből. Nem lett jobb a helyzet a rendszerváltás után sem, a somogyi önkormányzat ugyan minden választási ciklusban külön programot dolgozott ki, sőt, még a prioritásokat is meghatározta: az elvileg hatvannégy megépítendő út közül a közgyűlés 13-at kiemelt jelentőségűnek titulált: a 72 kilométernyi út akkor a szakemberek szerint nagyjából 10 milliárd forintba került volna. A lista élére a Kisbárapátit a 67-es főúttal összekötő 4,5 kilométeres szakasz került, második helyen a Gamás és Vityapuszta közötti 8,1 kilométer, a harmadikra a Lullát Balatonendréden át a tó felé kinyitó hét kilométer szerepelt. A Gazdasági Minisztérium 2003-as ígérete szerint 2006-ig a vityai kivételével háromból kettőt, plusz a Kötcse–Karád összekötőt támogatta is. Ehhez képest ezek, no és a megye által legfontosabbaknak titulált 13 közül az elmúlt másfél évtizedben csak a lullai épült meg – az eredetileg maghatározott 2006-os átadás helyett jókora csúszással –, a többi terve – már, ha készült ilyen egyáltalán – a fiókban maradt.

– Már gyerekkoromban is téma volt a faluban, hogy kinyitják a 67-s út felé – állította Kiss Jánosné, Kisbárapáti polgármestere. – A fiókomban is akad olyan terv, mely a rendszerváltás idején készült, de ma már megvalósíthatatlan. Légvonalban amúgy talán, ha másfél kilométerről beszélünk, az erdőn át ennek háromszorosáról. A jelentősége pedig szinte kifejezhetetlen lenne... Jelenleg a Balaton felé csak Bonnyapuszta–Andocs–Karád–Visz felé jutunk el, ami 42 kilométer, ha lenne kijáratunk a 67-esre, 26-27-re csökkenne a távolság.

Jó időben, főként a nyári szezonban amúgy a vállalkozó szellemű falubeliek – és persze a fiadiak és bonnyaiak – most egy erdei gazdasági úton, illetve annak végétől egy másfél-két kilométeres földúton el tudnak vergődni a főútra, de ez messze nem ideális megoldás. Elvileg a 67-es kétszer kétsávos gyorsúttá fejlesztése megfelelő alkalmat adna, hogy az alig kétezer méteres hiátust pótolja az állam, ám egyelőre ezzel kapcsolatban ellentmondásos hírek érkeztek Kisbárapátiba.
– Úgy hallottuk, többféle tervezet létezik – mondta a polgármester –, akad, melyben szerepel a lekötés hozzánk, de sajnos olyan verzióról is beszélnek, mely még a mostani földutas kijáratot is bezárná. Pedig óriási szükség lenne a kijáratra, mert óriási a munkanélküliség, a Balaton-part viszont legalább szezonális állást jelentene sokaknak.

A kisbárapátival ellentétben sok tervezett útnak még a nyomvonala sincs kijelölve, ráadásul a megye domborzati viszonyai jelentősen megdrágítják az építkezéseket: egy kilométernyi alsóbbrendű út megépítése akár a félmilliárd forintot is elérheti. Nem véletlen, hogy sok önkormányzat rájött, reménytelen az államra várni, s az ezredforduló környékén különféle pályázati pénzekből, céltámogatásokból, s nem mellékesen jelentős önerőt felmutatva belevágott az útépítésbe. Így lett szilárd burkolatú összeköttetése Balatonőszödnek Szóláddal, Kaposmérőnek Hetessel, Bárdudvarnoknak Szennával, Somogyszentpálnak Csömenddel, Kőkútnak Alsótapazddal, Lengyeltótinak Gyuggyal, Kaposfürednek Toponárral, Somogyaszalónak Somodorral, Kercseligetnek a tolnai Jágónakkal. Igaz, nem mind normál szélességű, hanem csak négy méteres, vagyis a helyi közlekedést szolgáló aszfaltcsík, de láthatóan ez is sokkal több, mint ami a többieknek jutott.

Ráadásul sok esetben nem csak helyi érdek lenne egy település kinyitása, hiszen néhány 4-8 kilométeres új út megyei jelentőséggel bírna: ha például a kisbárapáti szakasz mellett megépülne a Gamás–Vityapuszta út is, akkor közvetlen összeköttetés jönne létre Tab és Marcali között, elképesztő lehetőséghez juttatva ezzel a Koppány-völgyi településeket. De ugyanez érvényes a Homokszentgyörgy és Csokonyavisonta, illetve Homokszentgyörgy és Rinyabesenyő közötti utakra, melyek szintén két térséget kapcsolnának össze, sőt, Belső-Somogyot Szigetváron át egészen Pécsig kinyitnák. A Csisztapuszta és Fonyód közötti út pedig a Buzsák és Balaton közötti távot felezné meg, ráadásul nagyjából a tóparti turizmus részévé tenné Csisztafürdőt.

– Nekünk már a Kisbajom felé vezető szűk öt kilométer is megváltás lenne – mondta a fontossági sorrendben Top 10-esnek nyilvánított útról Jakab Csongor csökölyi polgármester –, hiszen sokkal egyszerűbb lenne eljutnunk Nagyatádra a kórházba, ügyet intézni, bevásárolni. És persze munkalehetőséghez is jutnának néhányan a faluból. Jelenleg, Kadarkúton és Mikén át a legrövidebb az út, de ez is majd'' negyven kilométer, Kisbajomon át megúsznánk 25-27-ből.
A két település között jelenleg földúton, s szinte kizárólag csak száraz nyári napokon lehet közlekedni. A csökkentett paraméterű, vagyis négy méter széles aszfaltozott verzió – melyet a területi és települési fejlesztési operatív program (TOP) kívánalmai közé is beírt Csököly – a szükséges négy kishíddal az elkészült tervek szerint 400 millióba kerülne. Ami a hetede a TOP-ból az útfelújításokra fordítható teljes megyei keretnek a 2020-ig tartó uniós pénzügyi ciklusban.

– Ráadásul a TOP csak meglévő utak felújítását-fejlesztését teszi lehetővé – tájékoztatott Kraft Róbert, a megyei önkormányzat sajtóreferense –, újonnan megépítendőket nem. S ez a keret sem lesz elegendő, legalábbis a települési igények a többszörösére vonatkoznak.
Pedig elvileg a 2014–20-as uniós költségvetési ciklusban pénz is akadna az úthálózat-fejlesztésre, ám a Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra-fejlesztési Stratégiában nincs szó a zsáktelepülések kinyitásáról –, sőt, az egész Dél-Dunántúlon nem kezdődik kiemelt közúti beruházás 2020 végéig, egyedül a 67-es főút Kaposvár és Somogytúr közötti szakaszán épülhetnek meg a településeket elkerülő utak. Pedig az évtized végéig a hazai úthálózatra elkölthető több mint ezer milliárd forintból csak elenyésző összegekre lenne szükség, hogy az ország gazdaságilag egyik legelmaradottabb térségének esélyt adjanak az illetékesek.

„A közúthálózat sűrűsége az országosnál alacsonyabb – olvasható a megyei önkormányzat 2002-es fejlesztési tervében. – Csurgó, Nagyatád és Marcali kistérségekben előfordulnak jellemzően úthiányos területek is. Mindez komoly hátrányt, bizonyos fokú elszigeteltséget jelent a zsákút-helyzetben lévő települések számára. A megye „átjárhatósága” jelentős fejlesztésre szorul. A belső közlekedési kapcsolatok gyengék, hiányosak. Amennyiben az országos közúthálózat-fejlesztési program végrehajtásának ütemét nem sikerül gyorsítani, az e téren felhalmozódott fejlesztési igények kielégítetlenségének elhúzódása konzerválhatja a megye jelenlegi elmaradottságát.”
Fél évszázada aktuális megállapítások melyeket tizennégy éve szedtek csokorba. S jelen állás szerint még legalább ennyi ideig nem kell újrafogalmazni őket...

A legfontosabb úttervek Somogyban

Észak-Somogy: Szegerdő–Vörs, Somogyszentpál–Táska, Fonyód–Buzsák, Karád–Kötcse, Bálványos–Pusztaszemes, Sérsekszőlős–Zala, Tab–Torvaj, Balatonszabadi–Enying, Bedegkér–Törökkoppány, Újvárfalva–6702. sz. összekötő út, Somogyjád–Bodrog, Várda–Magyaregres, Zimány–Kisgyalán, Inke–Kaszó, Nemesdéd–Tapsony, Kisasszond–6617. sz. összekötő út, Gige–6616. sz. összekötő út, Csököly–Kisbajom, Őrtilos–Murakeresztúr, Berzence (Lankócpuszta)–Gyékényes, Bolhás–Somogyszob, Háromfa–Tarany, Háromfa–Vízvár, Rinyaszentkirály–6807. sz. összekötő út, Rinyaújlak–Rinyaújnép, Rinyabesenyő–Homokszentgyörgy, Csokonyavisonta–Homokszentgyörgy, Kálmáncsa–Merenye, Visnye–Vásárosbéc.