„Azért döntöttem így, hogy kiderüljön, nem a pénzért csináltam, hanem az igazságért.”
A kaposvári Sára János igazi kisember. A maga kis – számára persze óriási – gondjaival, amelyeket első körben igyekszik önmaga megoldani. Aztán amikor többedszerre sem jár sikerrel a hivatalok útvesztőjében, addig megy, amíg végre elismerik az igazát. Önmagában ez is elegendő lenne ahhoz, hogy a kisember nagyra nőjön a szerkesztőség munkatársainak a szemében. Ennél azonban jóval több történt.
A kisember nagy diadala a szegénység elleni harcban
Sára János 28 ezer 500 forint szociális segélyből él. Azt mondja, nem panaszkodhat. Élt már sokkal rosszabb anyagi körülmények közt, egy fűtetlen házban két évig, amin még ajtó sem volt. A napokban kártérítésként 12 ezer forintot kapott. Úgy döntött, felajánlja a pénzt olyanoknak, akiknek nagyobb szükségük van rá. „ Azért döntöttem így – áll a pénzhez mellékelt, szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében –, hogy kiderüljön, nem a pénzért csináltam, az igazságért. Én sem vagyok gazdag, de legalább amiben tudtam, segítettem.
Sára János egyszemélyes háborút folytatott a Baranya Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ Kaposvári Kirendeltség és Szolgáltató Központjával. Azt mondta, azért állt ki a munkaügyi központ elé, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy a központ több alkalommal is úgy küldött neki postán értesítőt esetleges álláslehetőségekről, hogy későn kapta kézhez a levelet. Ezért nem tudott megjelenni a jelzett időpontban a kirendeltségen. Így többször is elesett a felkínált állástól. Sára János demonstrációjával azt szerette volna elérni, hogy ismerjék el a hibát a munkaügyi központban. Havi négyezer forintos kártérítést is kért, a számára folyósított szociális segély és az elmulasztott állásért felajánlott munkabér közti különbözet. Összesen 12 ezer forintot.
Sára János a héten aztán arról számolt be, hogy csatát nyert. Április elsejétől a Liget Időskorúak Otthonában udvarosként foglalkoztatják. – A kártérítésként követelt tizenkétezer forintot pedig egy civil szervezeten, a Traianus Lovagrenden keresztül kaptam meg – mondta Sára János, de azt is hozzátette: nem a pénzért csinálta az egészet. Ezért is döntött úgy, hogy nem tartja meg. A választást, hogy ki kapja meg a kártérítését, szerkesztőségünkre bízta. Mi pedig a Tahin család mellett döntöttünk. S arról is határoztunk, hasonló összegért tartós élelmiszert vásárol kiadónk a három gyereknek és édesanyjuknak.
Tahinékat még karácsony előtt ismertük meg. Úgy kerültek látókörünkbe, hogy a Vadvirág Alapítvány és a Kapos Dynamic SE a sérült, illetve hátrányos helyzetű gyerekek szobáit felújító projektje keretében nyolc kaposvári gyermek életkörülményeit tették gyermekhez méltóvá. Köztük Tahinékét, akik korábban egy majdnem ablaktalan házban éltek, ahol a régi, rossz vaskályha több füstöt ontott magából, mint meleget számolt be karácsonyi számában a Somogyi Hírlap .
– Tíz éve lakunk itt a 12 éves Attilával, a 10 éves Márkóval és a nyolc éves Ivettel – mondta korábban Tahin Józsefné. – A két szoba már a tél elején olyan hideg volt, hogy éjszaka összebújva melengettem a gyerekeket, mégis rengeteget voltak betegek.
– Most már kicsit jobb a helyzetünk – mondta pénteken, az ajándékátadáskor Tahinné. – A köszönet talán mégis kevés Sára Jánosnak azért, amit tett. Tudta valahonnan, hogy az ebédünket, 1650 forintot most nem tudtam kifizetni?
