A „láncos kutya” támadásaira készültek a védvonallal

– Így? – méri végig szoknyás, papucsos énemet Padányi János ezredes. – Meg fogják enni a szúnyogok – ígéri, és valószínűleg igaza lehet, mert Őrtilos–Belezna határában az egy négyzetméterre eső szúnyogok száma igen magas. Bezzeg ők, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói, oktatói meg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai jól felkészültek: tetőtől talpig zárt, réteges öltözékben, ásványvizes flakonokkal meg szúnyog- és kullancsriasztó spray-vel felszerelkezve veselkednek neki a munkának.

Negyedik alkalommal szerveztek tábort ide, Zrínyi Miklós hadvezér egykori palánkvárához, amelyből mára hírmondó is alig maradt. A Zrínyiek által Magyarországon épített egyetlen vár maradványa ez – a közeli csáktornyai várat sem ők építették, csak megörökölték –, amelyet 1664-ben foglaltak el a törökök.

Évek óta folyik a hadszíntér kutatása. Ezúttal azonban csak az állagmegóvásra koncentrálnak a résztvevők, most Zrínyiújvárnál nagyobb hangsúlyt kap az az erődrendszer, amely az 1950-es években épült ki hazánk Jugoszláviával szomszédos határán, s számos eleme itt található. A védvonal építésére hétmilliárd forintot költött Magyarország, ami akkoriban komoly összeg volt. Ám a vezetés úgy érvelt: hazánk így tud kivédeni egy esetleges Jugoszlávia felőli, Tito, a „láncos kutya” által indított katonai támadást.

– Most az erődrendszer esetleg eddig nem ismert elemeit feltárjuk, rögzítjük, és az egyik erődöt olyan állapotba hozzuk, hogy bárkinek meg tudjuk mutatni – magyarázta Padányi János. Ezt nem mi találtuk ki, a világban vannak rá jó példák, például Normandiában is helyreállították az erődöket. Végső célunk egy hadtörténeti tanösvény létrehozása, amely Murakeresztúrtól indulna; megmutatnánk az erődelemeket, illetve Zrínyiújvárat: kicsit összehajolna a történelem két, egymástól időben távoli korszaka ezen a tanösvényen. A Duna–Dráva Nemzeti Park is bekapcsolódna a növény- és állatvilágot magyarázó tábláival, illetve az érintett önkormányzatok, megyei múzeumok összefogása is nagyon fontos.

A megvalósulásig azonban sok még a tennivaló: most öt napon keresztül tizenketten dolgoznak. Az egyetemistáknak ez csapatgyakorlat, a leendő térképészek, műszakiak profiljába vág a tevékenység. Lelkesedésüknek csak a szúnyogok és a hőség szab határt.

– Fedezékekből, parancsnoki állásokból, géppuskaállásokból álló hosszú erődrendszert képzeljünk el, többszörös futóárkokkal, megerősített pontokkal – magyarázta Hausner Gábor alezredes. Ezekről akkoriban leginkább csak a helyiek tudtak, hiszen részben ők ásták ki. Nem volt ellentmondás, kivezényelték az embereket a faluból, álltak mögöttük csőre töltött fegyverrel.



A feltárás két éve kezdődött. Most két erődelemet szerettek volna a táborosok megtisztítani, de a negyven fok és a szúnyogok közbeszóltak. Így annak is örülnek, ha a hét végéig az egyikkel végeznek. S hogy mi visz rá embereket csúszni-mászni a negyven fokban? Hausner Gábor szerint egyszerű a képlet: tudományos kíváncsiság, plusz kalandvágy, plusz csodálatos környezet, megspékelve a szándékkal, hogy valamit visszaadjanak az ittenieknek évek óta tartó segítőkészségükért, támogatásukért.