– Szomorú, de nem váratlan – kommentálta a történteket Bor Ferenc, a Gazdatanácsok Szövetségének főtitkára Gálék udvarában. – A túlélést biztosította magának most a gazda úgy, hogy tizenhárom marha eladására kényszerült.
– A nyomott árakhoz képest, meg ahhoz, hogy senki sem akar tehenet venni, nem panaszkodhatok arra, amennyit kaptam értük – mondta Gál gazda, amikor valamennyire sikerült összeszednie magát. – Sok földpályázat-nyertesnek nincsenek állatai, érdekes, még sincs különösebb érdeklődés a tehenek iránt.
– Íme, a kormány vidékstratégiai programjának eredménye: a helyi, fiatal, családi gazdálkodók elveszítették eddig művelt területeiket – vette vissza a szót Bor Ferenc.
Gál Ferenc és Horváth János, a két, korábban földet is foglaló és rá akasztófákat is állító bábonyi gazdálkodó körül zajlik az élet: elkezdődött az a bírósági per, amelyet s Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) indított ellenük, a földfoglalás ügyében pedig a tabi jegyzőnél kellett megjelenniük a napokban az érintett területet előbb kényszerhasználatba, majd húsz éves haszonbérletbe kapó helyi nagybirtokos, Ágh János és fia társaságában. Az NFA a Gálék háza mögötti 1,5 hektáros kaszáló elkerítése és jogtalan használata miatt jelentette föl a gazdákat, eredetileg 1,6 millió forintos kártérítést is követelt tőlük, amit azonban az első tárgyaláson visszavont. Gálék jogi képviseletét egyébként Schiffer András LMP-elnök vállalta.
Bor Ferenc gazdatanács-főtitkár arra hívta fel a figyelmet: azok a földek, melyeket az Ágh-család kapott meg, zömmel most is parlagon, megműveletlenül hevernek, miközben a helyi állattartó kénytelen eladni a jószágait. – Elég már abból, hogy a helyi oligarchák diktálnak! – így Bor. –
Nem igaz, hogy nincs más út, mint megalkudni velük! Ha néhányan föl is adják, egyesek azért majd túlélik? Nem lehet erre spekulálni, mert nem így lesz, a gazdák csak összefogva érhetnek el eredményt. Meg kell végre szerveződjenek, mert különben a földtörvény elfogadása után a helyi földbizottságokba is nyakkendős urak kerülnek, a helyi kisgazdáknak pedig beleszólása se lesz abba, hogy ki juthat földhöz. Ha a kisgazdák csendben maradnak, ugyanúgy lesz, mint az agrárkamarában, ahová beültek a Magosz emberei. Gazdák, figyelem, ez az utolsó pillanat, hogy összefogjatok!
Ladányi Attila, az LMP vidékfejlesztési szakszóvivője szerint nem lehet beletörődni abba, hogy néhány hektárnyi föld se jusson a helyi kicsiknek. – Mikor keresztelik át Ághfalvára Bábonymegyert? – tette fel a kérdést Tamási Béláné, a gazdatanácsok jogi képviselője. – A helyi polgármesternek is fel fogjuk tenni ezt a kérdést. A környékbeli földekből nemcsak a helyben élő és gazdálkodó Ágh János és fia részesült, hanem felesége és lánya is, akik siófokiak és vendéglátással foglalkoznak, ők vajon milyen alapon?
– Olyan alapon, hogy a feleségem családi gazdálkodó, a lányom kisegítő, a feleségemnek kecskéi vannak, a lányomnak birkái – mondta lapunknak Ágh János, amikor arra kértük, reagáljon a Gál-tanyán elhangzottakra. – Körülbelül hatszáz hektárt pályáztattak most Bábonymegyeren, ebből én 90 hektárt nyertem, az asszony is ennyit, a fiam kétszázat. Sok ez? Nem sok, a több ezer állathoz képest, márpedig ha valami, ez számít az elbírálásnál. Az összes bérelt földet műveljük, azt a 80 hektáros területet, amit Horváthék mutogatnak, hogy parlagon hever az út mentén, ugaroltatjuk és trágyát hordunk rá, mert legelőnek szánjuk. Nagyon sok takarmány kell a rengeteg állatnak, annyira sok, hogy arra a 400 hektárra is pályázni fogok, amit még nem hirdettek meg haszonbérletbe. Eddig mindig azt mondtam, hogy mindenkinek kell egy falat kenyér. De már kezdem elveszíteni a türelmem. Bármilyen érdekes, sajnálom Gálékat, a jószágokat még jobban. Én még arra is hajlandó lettem volna, hogy ha kérik, akár még állatokat is adtam volna nekik, vagy megengedtem volna, hogy a földemre hajtsák a jószágaikat. De ehhez ezt a pályázatosdit nem így kellett volna intézni. Előtte nem kerestek meg, nem akartak velem szóba állni, e helyett feljelentgetnek, akasztófáznak, lejáratnak a médiában. Így pedig nem megy. Nem foglalkozom velük, akad nekünk dolgunk elég, ezerötszáz birka ellik, műveljük a földeket…
Férfikönnyek: tizenhárom szarvasmarháját siratta szerdán Bábonymegyeren Gál Ferenc. Kamionra terelték az állatokat, huszonkettőből így kilenc maradt neki, a többit kénytelen volt eladni, mert – ahogyan korábban megírtuk – nemcsak hogy földterületet nem nyert a haszonbérleti pályázaton, eddigi legelőit sem használhatja már.
Ezt ne hagyja ki!
Történetek, érdekességek, hírek és aktuális programok a Balatonról itt: likebalaton.hu.
