Íme, így lehet védekezni a fagy ellen a kertekben!

A reggeli hideg és a metsző szél alaposan ráijesztett a mezőgazdaságból élőkre és a gyümölcstermesztőkre. Összeszedtünk néhány praktikát, mellyel meg lehet óvni a veteményt a fagytól.

Alapvetően kétféle fagyvédekezésről beszélhetünk, aktív és passzív védekezési módot különíthetünk el. A mezohir.hu összeállítása alapján az aktív módszerekből szemezgettünk.

Esőszerű öntözés
Ma a fagykár elhárításának ez a leghatékonyabb módszere. Az esőszerű öntözés hatásmechanizmusa a következő módon magyarázható: a növényi felületre jutó víz megfagy, de ha a jégre folyamatosan víz esik, az így keletkező keveréknek a hőmérséklete 0°C marad, függetlenül attól, hogy mennyi a környezet hőmérséklete. Mivel esetünkben ez alacsonyabb, mint a védett növényi szerv hőmérséklete, ezért a kisugárzás és párolgás útján hőenergiát veszít. A levegő által történő hőelvonás annál erőteljesebb, minél nagyobb a szélsebesség. A szükséges legkevesebb vízmennyiség attól függ, hogy mekkora vízmennyiségnek kell megfagynia a víz felületén. A kísérleti tapasztalatok szerint zöldségkultúrában -6°C-os fagy kártételének az elhárításához legalább 1,5-3,5 mm/h esőztetési intenzitás biztosítja a kívánt hatást. A fagyvédő öntözést mindaddig kell végezni, ameddig a külső hőmérséklet annyira felmelegszik, hogy a jégréteg felolvad. Esőszerű öntözéssel megfelelően tervezett öntözőrendszer segítségével a téli (-8)-(-12)°C-os, illetve a tavaszi (-6)-(-7)°C-os kisugárzási fagyok károsító hatása ellen is lehet hatékonyan védekezni, amíg a növényekről a jég leolvad.



Takarás
Az egyik legismertebb fagyvédekezési eljárás. Főként fiatal növényállományok védelme jelent komoly feladatot. Gondosan kell megválasztani a takaróanyagot olyan szempontból is, hogy az jó hőszigetelő, porózus, nagy levegőtartalmú anyag legyen, s ne eressze át a felszín által kibocsátott hősugarakat. Ajánlható erre a célra fa, deszka, nádpalló, keménypapír vagy üvegfelület, de semmi esetre sem ajánlható – még zacskózásra sem – a polietilén (PE) fólia, mivel ez a hosszúhullámú sugárzás nagyobb részét átereszti. A takarást rendszerint a kertészeti kultúrákban alkalmazzák, előre elkészített, de házilag is könnyen előállítható állványrendszeren. Ezeknek az eljárásoknak kétségtelen előnyük, hogy nem igényelnek sok munkát, s különösen a zöldségfélék korai beéréséből származó többletbevétel miatt alkalmazásuk általában gazdaságos, de alkalmazhatók a dísznövénytermesztésben is. Hátrányuk, hogy a gyümölcsfák és a magasabb növekedési habitusú növények szakszerű takarása nehezen kivitelezhető. A takarásnál és a zacskózásnál ügyelni kell arra, hogy a fedőanyag ne érintse a növényt, mert akkor hővezetés útján következik be kárt okozó erőteljes lehűlés.

Elárasztás
Ebben az esetben az egész kultúrát elárasztják vízzel. Ez a víz magas fajhője miatt vagy meg sem fagy, vagy ha kezd is megfagyni a felszínen, mélyebben nem hűl 0°C alá. Ez az eljárás természetesen csak egészen különleges esetekben alkalmazható, midőn a növény elviseli az árasztást, továbbá a víz odavezetése kellő mennyiségben lehetséges és gazdaságos, elvezetése pedig szintén biztosítva van. Külföldön alacsony bogyós gyümölcsűeket (pl. áfonya) védenek így.

Füstölés
Régóta elterjedt módszer a fagykár elhárítására. Lényege a következő: nedves, nem könnyen gyúló anyag, nedves szalma égetése útján a levegőbe jelentékeny mennyiségű CO2 és vízgőz jut, amely az effektív kisugárzást mérsékli. Egymástól 8-10 méter távolságra sakktáblaszerűen elhelyezett füstforrásokat alakítunk ki, s folyamatosan biztosítjuk a füsképződést. A füstölést a naplemente után azonnal meg kell kezdeni. Általában csak a csekély mértékű lehűlések (-4°C) ellensúlyozására érhető el kielégítő eredmény ezzel a módszerrel, hiszen több hektárnyi terület megvédéséhez nagy mennyiségű anyagot kell elégetni.

A MezőHír cikkében még több praktikus tanácsot talál.

Kommentek