– Az 1997-es Daewoo Tico eladásával használt, de fiatalabb gyártmányú autót vásároltunk – emlékezett a július 3-án történtekre Nagy János. – A ságvári SR-Car Kft. üzletében megegyeztem az értékesítővel, hogy megveszem az Opel Agilát 780 ezer forintért. A vásárláskor be akartam számíttatni a fiam nevén levő régi Daewoot, amelyen 280 312 forint hitel volt. Az eladó bevette a kocsit, nem fizettek érte, mert úgy állapodtunk meg, hogy a rajta lévő tartozásunkat a hitelező szegedi Lombard Zrt.-nek az adásvételi szerződés aláírásától számított egy hónapon belül kifizetik. Csakhogy erre nem került sor.
Nagy János hosszan néz maga elé, forgatja a papírokat. Szeméből könny csordul. Elcsukló hangon folytatja: a végül megvásárolt Opel a szalon közepén állt, a vétel előtt nem tudták kipróbálni. Valójában zsákbamacskát vettek. Szorosadra tartva egyre több probléma jött elő. Tabra érve két szerelő is megállapította: az autó javításra szorul.
– Visszafordultunk Siófokra az Opel-szervizbe – vette át a szót fia, Nagy Péter. – Az autót azonban nem vizsgálták át, mert nem volt nálunk elég készpénz, hiszen előtte vettük a kocsit Ságváron. Az autó minden fillérünket elvitte. Hazafelé bementünk a ságvári autókereskedésbe, ahol azt mondták: az Opelnek semmi baja, csak olaj kell bele. Adtak is egy kannával. Ennek ellenére a probléma nem oldódott meg. Az SR-Car Kft.-nél azt is elmondták, hogy nem áll módjukban az autót megjavíttatni, hiszen már megvettük. A féléves garancia pedig csak a váltóra és a főtengelyre vonatkozik.
– Szeptemberre egyre több gond lett vele, előfordult, hogy lerobbant az úton, úgy kellett hazahúzatni – folytatta Nagy János. – Ezután kértem a ságvári kereskedést: kölcsönszerződéssel adjanak egy működőképes autót, mivel időközben a jobb lábamat amputálták. szükség volt rá a kórházba járásra. A fiam ment el Ságvárra a másik autóért, ő írta alá a szerződést szeptember 7-én. Otthon derült ki, hogy a szerződés a leadott Daewoo visszavásárlásáról szólt. Pedig mi nem autót akartunk venni! Mikor megjavították az Opelt, a Daewoot vissza akartam adni az autókereskedésnek. A ságváriak azt mondták: az autó a miénk, nem veszik vissza. Becsaptak bennünket. Nincs pénzünk arra, hogy két személygépkocsit fenntartsunk. Hiszen a hitel részleteit sem tudjuk törleszteni.
A becserélt Daewoot vásárolta viszza
A szegedi hitelező is felszólította már Nagyékat, hogy fizessék a Daewoon lévő tartozást. Nagy János sérelmezi, hogy az SR-Car Kft. nem fizette be a hitelezőnek a leadott autó hiteltartozását, hiszen – ahogy mondta – a szerződésben a cég ezt vállalta.
– Az elmúlt hetekben segítséget kértem a Fogyasztóvédelmi Hatóságtól – magyarázta Nagy János. – Levelet írtam a Lombard Zrt.-nek, a közigazgatási hivatalnak, a mozgáskorlátozottak egyesületének, az autóklubnak, feljelentést tettem a rendőrségen. Sajnos, érdemben senki sem segített.
Az apával egy fedél alatt élő Péter hónapok óta munkanélküli, élettársa, Andrea szociális járadékon van. A házukat is hiteltartozás terheli, a megélhetésük egyre nehezebb. – Mi lesz velünk? – kérdezte Nagy János a búcsúzáskor.
Süveges Róbert, a ságvári SR-Car Kft. ügyvezetője másképp emlékszik az autó vásárlására. Azt mondta: a leadott Daewoo után egyhavi hiteltartozást egy hónapon belül befizettek a Lombard Zrt.-nek. Hozzátette: Nagy Jánosékkal volt egy szóbeli megállapodásuk is arról, hogy a hitelt a volt tulajdonos addig fizeti, amíg nem tudják értékesíteni.
– Társaságunk kellő odafigyeléssel, gondossággal és körültekintéssel járt el az autó adásvételénél – hangsúlyozta Süveges Róbert.
– Nagy János választotta ki azt az Opelt, amelyet megvásárolt. Az autó üzemképes volt, mindössze 80 ezer kilométert futott. Ők kerestek meg akkor is, amikor a leadott Daewoot vissza akarták vinni. Elmondtuk, hogy milyen lehetőség van erre. Nagy Péter ezt tudomásul vette, aláírta a visszavásárlásról szóló papírt. Cégünk foglalkozik autók kölcsönzésével is, ám ők nem ezt akarták. Úgy jártunk el, hogy az ügyfél számára a leggazdaságosabb legyen, hiszen előnye volt annak, hogy a saját autójukat vették vissza.
Süveges Róbert azt is kiemelte: ügyfelük minden esetben kéréssel ment hozzájuk, cégük pedig a vevő igénye szerint járt el. Az természetes, hogy a saját gazdasági érdekeiket is figyelembe vették. – Mi nem segélyszervezet vagyunk – mondta. – Végig azon voltunk, hogy Nagyék számára az optimális megoldást keressük meg. Érthetetlen számomra, hogy az általunk nyújtott segítő kéz elfogadása után miért rúgott belénk.
