„Kapásra várva Zsolt csendes, szűkszavú beszéddel felfedte előttem szerelmének bensőséges titkait. Nem sokat kellett mondania ahhoz, hogy magam előtt lássam, amint gyermekként megéli az első feledhetetlen kalandokat, amint nagyapja csónakjában csillapíthatatlan szomjjal hallgatja a horgászat, a természet és az emberség titkait. Egy életre meghatározó lett számára, amit akkoriban tanulhatott. Sem a Balatonhoz, sem a horgászathoz, sem a nagypapa tanításaihoz nem lett hűtlen rövid időre sem. Ez derült ki a csendes szavakból a horgászatunk alatt, és ez tűnik ki e kötet elolvasása után is. Jó volt beülnöm azon a szép májusi hajnalon a szerző mellé a csónakba, és tudom, hozzám hasonlóan fog érezni a Tisztelt Olvasó is, ha kézbe veszi ezt a könyvet. A horgászírásokból emberi arcok, karakterek tűnnek majd elő, a fodrozódó vizekben halak csillannak fel, és közben susog a nádas, loccsan a víz, él a Balaton” – írta előszavában Bokor Károly horgászati szakújságíró.
A ma Fonyódon élő Szári Zsoltot könyvéről és annak előzményeiről kérdeztük.
Kaland után
– Iskolái, lakóhelyei Somogy megye melyik településeihez kötik?
– Kaposváron, a mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd az ottani mezőgazdasági főiskolán diplomáztam 1988-ban. Később, 1997-ben Szarvason halászati szakmérnöki diplomát szereztem. Egy rövid kitérőtől eltekintve Fonyód és Balatonlelle adott otthont, megélhetést.
– Ki és mikor avatta be a horgászat és a vadászat rejtelmeibe? Milyen jelentősebb sikerei voltak ezekben a sportágakban?
– A horgászat szülői örökség. Néha úgy érzem, mintha horgászbottal a kezemben születtem volna. Eszmélésem első pillanatai a Balatonnal kapcsolatosak. Apró gyerekként sokat pecáztam a kaposvári Téglagyári-tóban (ma már a helye sincs meg), ahol naphalakat, apró keszegeket fogtam. Első komolyabb fogásomat alig hatévesen követtem el, ezt egyébként megírtam a Pelso Anya ölelése című novellában. Elsősorban nagyapám és a ma már többnyire az örök horgászvizeken horgászgató, kedves szúnyog-szigeti horgászok okítgattak. Alakjuk fel-feltűnik az írásaimban.
1990-ben kezdtem aktívan foglalkozni a versenyszerű horgászattal. Többször nyertem megyei bajnokságot, néhányszor eljutottam az országos egyéni bajnokságra is, ahol kétszer kiharcoltam helyemet a válogatott keretben. A versenyzés során sok nagyszerű horgászt, remek embert ismerhettem meg. Szoros barátságok szövődtek velük, melyek többet értek és érnek bármiféle éremnél vagy kupánál. Hétköznapi horgászat? Ma már ez a döntő, fogtam számtalan szép halat, de a kilók, centik, trófeák helyett jobbára már a kivételes természeti környezettel való együttélés, a kikapcsolódás és a baráti társaság vonz. Remélem, a fiam is követi majd az „ősi horgászösvényt”… A vadászat szinte szükségszerű következménye volt a munkahelyi elfoglaltságomnak. Mint utóbb megtudtam, nagyapám még a háború előtt gyakran vadászgatott, de nem igazi örökség e hobbi számomra. Hogy mi lehet hobbi egy ilyen – siker esetén – vérrel végződő tevékenységben? Hasonló, mint a horgászatban. Ébredni az erdővel-berekkel, hallgatni a természet beszélgetéseit, türelemmel várni vagy éppen becserkelni a vadat. Ne gondolják, hogy ez utóbbi egyszerű dolog! Számtalan kivételes vadászélményem közül kétségtelenül a mezőségi őzbak-vadászatok a legemlékezetesebbek. Kedves barátommal, Nagy Károly nagyvenyimi hivatásos vadásszal sok különleges, rendellenes trófeájú bakot sikerült terítékre hozni, de ha az irmapusztai téli rókalesekre gondolok, még most is beleborsódzik a hátam… Rekordtrófeáim nincsenek, de vallom: a vadászatot sosem a grammok, kilók emelik egy magasabb lelki dimenzióba. Legemlékezetesebb vadászatom eredménye például egy fél kisujjnyi trófeát viselő, koros, gombos bak volt…
– Kedvenc írói, könyvei? Mióta foglalkozik írással? Hol publikált, milyen kiemelkedőbb pályázati eredményei születtek?
– Már gyermekként is kedvenceim közé tartozott Fekete István. Később hihetetlen lelki élményt jelentett első vadásztársaságom göllei területén cserkelni. Ott ahol a nagy író született és vadászott. Lebilincselő stílusa utánozhatatlan. Az a természeti tisztánlátás, sajátos humor, ami műveit kíséri, meghatározta szemléletemet. Példaképpen Rigó Mari című novelláját említem, mert ebben minden olyan írói jegyet megtalálhatunk, amely Fekete Istvánt a kortársai mellé emelte. Regényeit szinte faltam, nem is tudnám megjelölni, melyik tetszett a legjobban. Talán a Zsellérek… Nagy hatással volt rám Jékely Zoltán novellisztikája. Sajátos felépítésű és stílusú elbeszélései-nek, írásainak lelki hatása mély nyomokat hagyott bennem. A horgászirodalomban Zabos Géza, Vígh József és Szász Imre művei érintettek meg legmélyebben. Ahogy emlékszem, mindig is írogattam. Nem is olyan rég, költözködéskor került elő egy elfelejtett „kéziratom”, amelyet még 1982-ben vetettem papírra. Nagyobb lendülettel négy éve foglalkozom írással. A Vadászok emlékeiből antológiasorozatban, a Hévíz folyóiratban és a Magyar Horgász című szaklapban jelentek meg elbeszéléseim. A Magyar Horgász 2007. évi irodalmi pályázatán I. és VI. helyezést értem el novelláimmal. Mindennek következtében született meg a könyv.
16 horgászkaland várja az olvasókat a könyben
– Immár hosszú ideje a Balaton mellett él. Mi köti a tóhoz?
– Nagyapám, idős Szári István, a Kaposvári Sporthorgász Egyesület akkori elnöke bérelte ki a Maharttól 25 évre a fonyódi Szúnyog-szigetet. Itt aztán hamarosan 74 kis horgásztanya épült fel kaposvári, pécsi és szigetvári horgászok tulajdonában. Tíz évvel ezelőtt átépítették a tanyákat. Új, komfortosabb épületeket alakítottak ki. Nos, minden nyaramat itt tölthettem, a Balaton partján, pecabottal a kézben… El lehet képzelni azt az élményözönt, ami itt nap mint nap rám zúdult. Egyértelmű, hogy ezek a nyarak meghatározták későbbi céljaimat és terveimet, melyeket többé-kevésbé meg tudtam valósítani. Ebből a legfontosabb: jelenleg ott élek, ahol a gyermekkori nyarak teltek… Akkoriban bőven volt hal, a kezdetleges felszereléssel is több élmény jutott, mint manapság a legjobbakkal. De azt a vizet ma már felesleges keresni. Kevesebb a hal, a horgászok is zárkózottabbak, és az utóbbi években szinte iparszerű méreteket öltött a tó – minden szintű – kifosztása. Jelenlegi írásaim témáit is elsősorban ezek a gondolatok adják.
– Milyennek találja az első kötet fogadtatását? Tervei szerint első kötetét követi-e újabb?
– Rosszabbra számítottam, mert úgy hírlik, manapság keveset olvasnak az emberek. Az internetes portálok térhódítása egyértelmű. Ezeket gyakran színvonaltalan, rövid, de képekkel bőven illusztrált művek árasztják el. Sajnos, ez nem kedvez a könyvértékesítésnek, ellenben egy kinyitható, friss illatú könyv olvasási élményét meg sem közelítik. Könyvemet a Líra és Lant Zrt. könyvesboltjaiban és a kiadónál vásárolhatják meg az érdeklődők. Ami a könyvvel kapcsolatos eddigi visszajelzések összességét illeti, az mindenképpen reménykeltő. Továbbra is foglalkozom írással, és természetesen tervbe vettem egy újabb kötet kiadását…
A 42 éves Szári Zsolt valószínűleg maga sem tudja igazán eldönteni, hogy kedvteléseinek – horgászat, vadászat, írás – mi a helyes sorrendje, hiszen a szívének mindhárom egyaránt kedves. Horgászati témájú elbeszéléseinek és egyéb írásainak közös jellemzője a szerző kétségtelenül egyértelmű emberi alapállása. Ugyanis szenvedéllyel horgászni több, mint pusztán halat fogni. Aki együtt lélegzik a természettel, az önmaga is állandóan tanul, erősíti egészségét, és fejleszti jellemét, s példájával-tanácsaival másokat is támogat az önbizalom-fejlesztésben.
