Köztéri területfoglalás: dübörög a dühödt szoborállítási kedv

Komoly viharokat kavart két köztéri szobor a közelmúltban: Pécsen liszttel öntötte le egy helyi művész Weöres Sándor mellszobrát az avatáson, így tiltakozva az általa, és több szakember szerint művészietlen alkotás ellen. Egerben olyan Wass Albert-szobor ötletét dobta be a polgármester, mely megszólal, ha valaki közeledik felé...
Somogyban az elmúlt években három köztéri alkotás miatt alakult ki vita: Kaposváron anno több szakember ellenezte, hogy Rippl-Rónai József festőművészt szamaras fogaton ábrázolják, országos tiltakozás mellett avatták fel 2012-ben Horthy Miklós szobrát Kerekiben, míg Károlyi Mihály, az első magyar köztársaság elnökének a fővárosi Kossuth térről Siófokra – alkotója, Varga Imre szülővárosába – költöztetése is megmozgatta a közt. Az ellenérzések nem csak szavakban nyilvánultak meg: mindkét szobrot nem sokkal felállítása után leöntötték, Horthy megrongálásából bírósági ügy lett kétszázezer forintos büntetéssel.

A megyében a felmérések és lapunk gyűjtése szerint 60 településen 624 köztéri szobor, emlékmű és dombormű áll. A legtöbb Kaposváron, 156 alkotás, Siófokon 102 alakítja a városképet. A kistelepüléseken egy-három szobor található, többnyire vallási témájúak, zsánerszobrok vagy helyi híres embernek emléket állítók. Országosan ismert személyek, illetve politikai témájú alkotások ritkán kerülnek a falvakba – a kereki Horthy a kivételeket erősíti...
– A rendszerváltás óta megváltoztak a szoborállítási szokások Magyarországon – mondta Géger Melinda művészettörténész. – 1990 előtt is létezett politikai nyomás, ám volt szakmai kontroll, lektorátussal, így nagyobb eséllyel kerültek megfelelő alkotások a közterekre. A rendszerváltás után egy ideig még beleszólhatott a szakma az új szobrok felállításába, zsűrizték is az alkotásokat, a kilencvenes évek második felétől a szakembereket háttérbe szorították, s elképesztő szoboravatási őrület kezdődött. Mint Rómában, a köztársaság korában, amikor aki akart, s meg tudta fizetni, bárhol állíthatott magáról szobrot. Ott törvényt hoztak ellene...
A szakember szerint az elmúlt tíz év a zsánerszobrok dömpingjét hozta: tipikus 19. századi kispolgári ízlést kiszolgáló alkotások kerültek a közterekre, a kisemberek kis történetei, a másodvonalbeli képcsarnokos alkotások nívóján...

– Trend lett a posztamens nélküli kisember, s ez elmehet akár a behízelgő giccsig – jegyezte meg. – Aránytévesztés, cseppet sem mellékesen rettenetes, amikor híres embereket helyeznek hamis szituációkba, hogy legyen az életünk része, vagy mi azonosulhassunk vele minél jobban. Ilyen amúgy a szamárkordés Rippl is...
Úgy vélte, minden közösségnek joga, hogy megőrizze a számára fontos emberek emlékét, ám a léptéket meg kell tudni tartani. Somogyban 16 településen 42 olyan alkotás található, melyek helyi ismert embereket ábrázolnak.
– Amatőr faragók groteszk és naiv, ugyanakkor monumentális munkái számos helyen lepik el a köztereket – jelentette ki –, gondolok akár a kaposvári kormányhivatal előtt is álló, ormótlan gyöngyvirágra, vagy a kistelepüléseken gombamód szaporodó, bálványszerű történelmi figurákra. Ezek betolakodtak még értékes műemléktemplomokba is. Egy barokk templomban, ahol Dorffmaister-képek találhatók, megengedhetetlen.
Jobb a helyzet az országosan ismert művészeket, írókat, költőket megörökítő alkotások terén. A megyében hat szoborral Rippl-Rónai vezet, eggyel megelőzve Csokonait, Berzsenyit négy alkotás ábrázolja. A Somogyhoz nagyban kötődő Fekete Istvánnak, József Attilának, Kálmán Imrének három-három szobra található itt, mint Klebelsberg Kunó hajdani kultuszminiszternek vagy Petőfinek. A Kossuth-díjas somogyi költőnek, Fodor Andrásnak 1997-es halála óta két szobrot emeltek, nincs még emlékműve pályatársának, Takáts Gyulának, nem úgy Wass Albertnek...

A zsánerszobrok mellett kurzusalkotások árasztották el a köztereket. Többé-kevésbé minden politikai hatalom szeretne ideológiai nyomást-befolyást gyakorolni a művészetekre, ám az elmúlt években rendkívüli méreteket öltött a szimbolikus területfoglalás.
A történelmi témájú szobrok közül a rendszerváltás után elsőként a világháborús emlékművek jelentek meg. A szocializmusban kényes témának számított a veszteségek felemlegetése, így érthető, hogy amint szabadon lehetett, megannyi település élt a lehetőséggel. Somogyban 17 első, 11 második világháborús, hét, a két világégésre együttesen emlékeztető és öt hősi emlékmű áll. Az egyes történelmi személyiségek közül Szent Istvánnak van a legtöbb – 13 – szobra a megyében, őt Kossuth követi fél tucattal, a kaposvári származású Nagy Imrének ötöt állítottak. Kilenc alkotás őrzi a Széchenyiek emlékét, akik közül István három, Ferenc és Imre két-két szobrot kapott. Az eseményeket megörökítő szobrok közül egyelőre az 1956-os forradalom és szabadságharc vezet hét, jellemzően a ''90-es években emelt emlékművel, az elmúlt években hat Trianon- és négy turulszobrot, két országzászlót állítottak. A rendszerváltozás előtti időket a három szovjet hősi, egy 1919-es mártírok és egy KISZ-építőtábor építésére emlékező utal.



– A kurzusszobrok is a 19. századra, a historizmusra vezethetők vissza – folytatta Géger Melinda. – Ez nem művészeti kérdés, sokkal inkább politikai tartalommal feltöltött rítushelyek jönnek így létre. Ezekben az esetekben nem kérik ki a szakma véleményét, vagy ha mégis, ellenkezés esetén nem veszik figyelembe. Történelmi személyekről csak széleskörű egyeztetés, a pro és kontra érvek meghallgatása után lenne szabad szobrot állítani, Kaposváron például a szovjetek által a városból elhurcolt Bethlen István miniszterelnökről, nem valamilyen potentát ötletét követően. Az sem mindegy, hová kerül a műalkotás, nem lehet bárhová szobrot állítani, mert ez sokszor kierőszakoltnak hat. Ha túl sok a szobor, az ember elveszíti a vele való találkozás élményét. Rippl-Rónai szamara és a tőle ötven méterre felállított ringlispil közös szintre kerül. Pozitív példaként említhető a siófoki Varga Imre szobrokból létrehozott főtér. De egyelőre kevés az esély, hogy a dühödt szoborállítási kedv alábbhagy, a területfoglalási igény fontosabb, mint az igényesség...