– A demonstráció után sok helyről hallani lehetett: na, ezek is csak a zsebük miatt mentek az utcára. Tényleg a fizetés a legnagyobb probléma?
– Mivel hét éve nem volt semmiféle béremelés a szakmában, azt hiszem: igen – felelte Csóti Csaba kaposvári főlevéltáros, aki a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének alelnökeként felszólalt a budapesti demonstráción. – Tizenöt-húszezer ember megélhetéséről van szó: levéltárosokról, könyvtárosokról, múzeumi és művelődési házi dolgozókról. Hiába tárgyaltunk hosszú időn át a kormánnyal, semmi sem történt az ügyben.
– Ígérték az életpályamodellt.
– A 2010. után kialakult felfogás szerint nem egységes közalkalmazotti bértáblával számolnak, hanem szakmák szerinti életpályamodellel. Ezzel csak az a baj, hogy a pedagógusokét úgy-ahogy elindították, a rendvédelmiseknek az idénre ígérik, nekünk jövőre esetleg, de ez sem biztos. Amiből persze lehet 2016 decembere is, vagyis tulajdonképpen két év. Erre javasoltuk, legyen egyszeri, egyösszegű kompenzáció, de elvetették.
– Miért most vonultak az utcára? Hiszen a béreik a szocialista kormány alatt fagytak be?
– Bíztunk a tárgyalások sikerében. Főként a 2010-es kormányváltás után, hiszen tudja: új kormány, új remény…
– Utóbbi csokonais lett: csalfa, vak…
– Ezért is léptünk. A bérek olyan alacsonyak ugyanis, hogy sok kolléga a mai napig bérkompenzációt kap az egykulcsos adó miatt. A szférában dolgozók hetven százaléka 80–120 ezer forint között keres, s ne felejtsük el, diplomás, adott esetben többdiplomás emberekről van szó. A pedagógusok, akiknél szintén komoly problémát okoztak a fizetések, az életpályamodellbe szerencsésen belépve most a dupláját keresik – gyakran ugyanazzal a végzettséggel, mint mi.
– Csak a zsebekből hiányzik pénz?
– Természetesen az egész terület alulfinanszírozott, de ez régi probléma. Azokban az országokban, ahol a nemzeti múlt és a kulturális közösségépítés valóban fontos, mint például Szlovákiában vagy Romániában – más kérdés, milyen szempontok miatt és alapján… –, sokszor több, de mindenképpen rendszerszerűbben jut ezekre a területekre. Nálunk a közművelődést bő évtizede nem tekintik állami feladatnak, a közgyűjteményeket pedig látványelemként használják. Félreértés ne essék: a Szépművészeti Múzeum vagy a Nemzeti Galéria sikerkiállításai fontosak és jók. Csakhogy ennek az az ára, hogy egy vidéki múzeum, könyvtár vagy levéltár minimális fejlesztési pénzhez jut csak. A saját bevételek pedig elenyészők, hogy komolyan bele tudjanak illeszkedni a rendszerbe, sokkal több pénz kell.
– Legalább a megyeszékhelyek intézményeit ki kellene stafírozni?
– És a közepes településekét. Mert nem fog mindenki a nagyvárosba járni kiállításra. Tabról például bizonyosan kevesen jönnek el Kaposvárra egy tárlat kedvéért.
– Ha lenne mit megnézni, szerintem felkerekednének. De kevéssé vonzó, ha az állandó kiállítás harminc éve nagyjából ugyanaz, időszaki tárlat pedig elvétve akad.
– Erről beszélek: a finanszírozásból nem futja másra.
– A szakmai háttér mindenütt adott vidéken?
– Sok a pályaelhagyó, rengeteg a betöltetlen státusz. Persze ebben az is közrejátszik, hogy kulturális közfoglalkoztatottakkal is ki lehet tölteni az űrt, s ezt főleg a kistelepüléseken vagy a néhány fős kisebb intézményekben előszeretettel ki is használja a fenntartó. Elbocsátja a könyvtárost vagy a művelődési házi dolgozót, majd visszaveszi közfoglalkoztatottként. Persze kisebb bérért. Az eredeti szándék szerint a meglévő szakmai státusz mellé plusz erőforrásnak szánták a közfoglalkoztatottakat, helyette azonban a státuszt váltják ki. És egy kistelepülésen sokszor az érintett dolgozó kénytelen rábólintani a változtatásra, ami rendkívül méltatlan.
– Volt valaha jó a helyzet?
– A hatvanas-hetvenes években politikai szándékból felfuttatták a területet, persze ideológiát kellett közvetíteni, ami az alapfeladatok rovására ment – az sem volt ideális. A rendszerváltás után elindult néhány pozitív folyamat, ám a kilencvenes évek végére kifulladtak. Azóta alapvetően a stagnálás jellemző, melyet egy-egy lendületes leépülés színesít…
– Az átlagember számára valahol érthető, hogy gazdasági gondok idején a kultúra kevesebbet kap, mint mondjuk az egészségügy.
– Demagóg indok, hogy a kórházban embereket gyógyítanak, a múzeum vagy a levéltár pedig csak tárgyakat, papírokat őriz!
– A társadalom mégsem háborog, miért jut kevesebb egy múzeumnak, mint annak előtte.
– Pedig az emberek igényelnek egy bizonyos szintű kulturális szolgáltatást. Nem feltétlenül a legmagasabbat, de a közművelődés feladata ezt kiszolgálni. És ha nem kap ehhez megfelelő állami támogatást és elismerést, ellehetetlenül, s a társadalom azt hiszi, ez egy improduktív tevékenység. Pedig közhely, de igaz: az emberek viszonya a múlthoz kihat a mindennapi gondolkodásukra.
– Lehetne jól is csinálni?
– Nyugaton a könyvtár ma is agóra…
– És a levéltár?
– Fontos lenne az internetre költözni, ahogyan a múzeumoknak is. Így lehet megszólítani a fiatalokat, illetve el kell menni hozzájuk az intézményekbe, interaktívvá tenni a területet.
– Ehhez viszont nem elég a sok pénz. Mert hiába adna holnap valaki 10–20–50 milliárd forintot, csak elfolyna a rendszerben.
– A közművelődési intézményeket nem a sor végére kellene állítani, hanem olyan funkciót adni számukra, mint az oktatásé.
– A szakma részéről lenne fogadókészség? Mert a levéltárosról nem egy exhibicionista, társaság központja figura jut az emberek eszébe…
– Ez sztereotípia. Sokkal nyitottabbak ma az intézmények, mint akár egy évtizede is, s a kollégákban nagy az igény, megmutathassák ezt a világot. Már csak a lehetőségre várnak.
Könyvtárvezetőből gyári munkás
Az alacsony fizetések és megbecsülés miatt rengeteg a pályaelhagyó a közművelődési szférában. Nemrégiben komoly visszhangot váltott ki, hogy az Országos Széchényi Könyvtár egyik vezetője felmondott, s a jobb fizetés miatt egy londoni gyárban kezdett dolgozni egyszerű munkásként. Megfelelő szakembert pedig nehéz találni: Zala megyében hónapokig hiába hirdettek meg egy diplomás könyvtárosi állást, senki sem jelentkezett. A nyugati határmenti megyékben különösen jelentős a pályaelhagyás: a szomszédos Ausztriában egy hét takarítással megkeresheti valaki egy hazai könyvtáros vagy levéltáros egy havi bérét…
