OTP Bank Liga: Selymes Tibor őszintén a fájó búcsúról

– Nehezen indult a tavaszi szezon: az első három mérkőzésen csak három pont jutott a kaposvári zöld-fehéreknek.
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy szerencsétlenül – mondta Selymes Tibor. – A Pápa ellen jól játszottunk, négy-öt ziccert is kialakítottunk, de ezeket nem tudtuk értékesíteni. Újpesten is jobbak voltunk, még a lefújás előtt is volt egy ziccerünk. Ezeket sajnos kihagytuk, ami a kieséshez vezetett.

– A 25. fordulót követően csupán négy pontot kellett volna ledolgozniuk, de ekkor jött a Ferencváros elleni vereség, amelyet egymás után még négy követett.
– Ahhoz, hogy ilyen helyzetben ne add fel, nagyon profinak kell lenned. Sajnos ezt nem mondhatom el a játékosaimról. Egy labdarúgó attól jó, s attól érzi igazán jól magát, ha győz. Ez nem volt meg a játékosokban.

– Mi változott ezután?
– Az utolsó négy fordulóban szinte már könyörögni kellett a játékosoknak, hogy ne sérüljenek meg hétközben. Ez is rájuk vall. Ahhoz, hogy bent maradjunk kellett volna még két-három igazolás. Úgy gondolom, a költségvetéshez képest a legjobb játékosokat hoztuk el. Az volt a fő szempont, hogy ingyen igazolható legyen, maximum 2000 eurót keressen, s olyan mentalitású legyen, hogy minden meccsen nyerni akarjon.

– Edzőként nem ez lehetett a legkönnyebb feladata.
– Valóban nem. Kilenc pontot szerzett a Rákóczi ősszel, s 13 volt a lemaradása. Ha statisztikailag nézzük, nekünk a bajnokság tavaszi felében a dobogóra, a második, harmadik helyre kellett volna odaérnünk. Egy ilyen kis költségvetésű csapattal ez nem lett volna egyszerű feladat.

– Mi kellett volna a bentmaradáshoz?
– Egy befejező csatár. A Pápa ellen több ziccerünk volt; abból egy igazi csatár legalább egyet berúg. Az első két fordulóban hat pontot szerezhettünk volna. Haruna nem volt alkalmas erre a feladatra.

– Az utolsó két fordulóban több fiatal is játéklehetőséghez jutott. Amikor átalakították a keretet, nem gondolkodtak azon, hogy velük folytassák?
– Ha csak velük állunk ki, lehet, hogy csupán két-három pontot szerzünk. Lehetett látni, hogy mi volt az utolsó két mérkőzésen. Van egy pár fiatal, aki fejlődhet, ebben egyetértek, de sokan nem érik el az NB I-es szintet.

– Mik a tervei a jövőt illetően? elképzelhető, hogy marad?
– Ha az a vezetőség elképzelése, hogy rögtön vissza akarnak jutni, s utána egy olyan csapatot kialakítani, aminek van célja, s azért harcol, akkor elképzelhető. Az, hogy csak itt legyek, az nem érdekel. Két-két ajánlatom van Magyarországról és külföldről, de még nem döntöttem.

Hiányzott az igazi kilences

Selymes Tibornak sikerült stabilizálnia a Rákóczi védekezését, hiszen a már említett Ferencváros elleni mérkőzésig csupán öt gólt kaptak. Elöl viszont csak az észt Tarmo Kink jelentett veszélyt.
Nem csak a négy védő, az egész csapat jól oldotta meg a védekezést – fogalmazott Selymes Tibor. – Az első hat meccsen a támadással sem voltak gondok, csak a befejezéssel. Oda kellett volna két olyan ember, aki belövi a helyzeteket. Nem véletlenül a legdrágább játékosok a csatárok. Tarmo Kink nem igazi csatár, csak nem volt más lehetőségünk. Kink a jobb oldalon vagy második ékként lehetett volna veszélyes, úgy, hogy kapuval szemben játszik. Sajnos, nem találtuk meg az igazi kilencest. A felkészülés során voltak tárgyalások, csak akkora összeget kértek a csatárok, amit nem tudtunk kifizetni. A végén már az elnök úr, Illés János adott volna többet is, ám addigra a játékosok már eligazoltak.