Sport

2007.08.23. 17:23

Három a magyar igazság

Lamperth Mónika miniszter asszony vendégeként izgulhatta és szurkolhatta végig a magyar–olasz válogatott labdarúgó-mérkőzést a kaposvári Mézga Wolf-System Focisuli Klub különítménye.

Fenyő Gábor

A Szociális és Munkaügyi Minisztériumban a házigazdánk, dr. Lamperth Mónika vár bennünket. A csapat – azaz Károlyi Domokos, Tamás Gábor, Szabó Rajmund, Kőrösi Gergő, Dobos Roland, Száraz Bence, Mészáros Zalán, valamint az őket elkísérő Horváth János – a Parlamentben „hangol” (naponta közel ezren keresik fel, az igazi dömping azonban a szeptemberi iskolakezdés után várható), majd jöhet a kiadós fagylaltozással megspékelt belvárosnézés.
Majd két órával a meccs előtt már ott vagyunk a Puskás Ferenc Stadionnál. Elmerülünk a piros-fehér-zöld forgatagban, s mi is köszöntjük a rendőri felvezetéssel érkező magyar, majd mintegy 10 perccel később az olasz válogatottat.

– Itt a csapatbuzdító olcsó magyar zászló! – próbálja ránk sózni a portékáját egy árus. Hasztalan próbálkozik; az ifjoncok „készültek”, rendesen fel vannak szerelkezve.
Bent az arénában gyülekeznek a szurkolók. Hiába na, még mindig nagy varázsa van a focinak. A helyünket keresve egész sor, szintén Somogyból érkezett ismerősbe botlunk. Előbb a félelmetes hírű azzurik jönnek ki melegíteni, a szurkolók pedig zúgó vastapssal fogadják a világbajnokokat.
Fél óra lehet a kezdésig, amikor a lelátón felharsan az első komolyabb kórus. A játékosok bemutatásánál az olasz világsztárok legalább akkora – vagy talán még nagyobb – tapsot kapnak, mint a mieink.

Kezdődik a meccs, zúg az aréna. A magyarok szemlátomást abszolút nem ijednek meg a nagy hírű olaszoktól. Ellenben mintha őket meglepné a magyarok bátor játéka.
– A Jászai-díjat a kijáratnál osztják! – emeli meg hangját a Mézga-tábor közepén helyet foglaló dr. Lamperth Mónika miniszterasszony a sokadik látványos olasz földre rogyás után.

Talán ha négy perc telik el a második felvonásból, amikor az olaszok a szünetben csereként érkezett Di Natale révén megszerzik a vezetést. S láss csodát: nem omlik össze a magyar válogatott. Sőt... Újabb és újabb rohamokat vezetnek az ellen kapuja felé, miközben a lelátón soha nem hallott erővel zúg fel a „Ma-gya-rok!”.

A 61. percben aztán Juhász Roland egyenlítő találata után egy emberként talpon a lelátó népe. Újabb négy perc múlva már mi vezetünk: a Priskin Tamás buktatásáért megítélt 11-est Gera Zoltán értékesíti roppant magabiztosan. S a slusszpoén a 76. percben, amikor is Feczesin Róbert veszi be az olaszok kapuját. Euforikus a hangulat, miniszter asszonyostól együtt hullámzik a több tízezres tömeg; egyedül csak az olasz vendégszektor nem akar vevő lenni rá, de hát a fene bánja. A meccs vége felé járva tán ember nem akad, aki a helyén maradna ülve. A négy perc hosszabbítás örökkévalóságnak tűnik, amikor azonban a spanyol Mejuto González végre lefújja a találkozót, óriási fieszta veszi kezdetét a Puskás Ferenc Stadionban. Mire a magyarok megkezdenék a tiszteletkörüket, addigra az utolsó olasz játékos is eltűnik a játékoskijáróban.

Valóra váltak a kis Zalán kívánságai

Remélem, néha azért kipattan majd a labda Buffonról, s legalább egyszer a gólvonal mögé. De úgy is jó lesz, ha egy magyar elé kerül a laszti, az meg izomból beküldi a bal felsőbe – mondta a világ legtermészetesebb hangján a kaposvári különítmény legfiatalabb tagja, a mindössze 8 éves Mészáros Zalán a bemelegítést szemlélve.

Tán ő maga sem gondolta komolyan, hogy valóra válik a kívánsága. Juhász egyenlítő gólja a bal felső sarokban kötött ki, majd nem sokkal később Gera és Feczesin is beköszönt a világ legjobb hálóőrei között jegyzett Buffon kapujába, a kis Milán pedig ott ünnepelhetett önfeledten a Puskás Stadionban vagy 40 ezer honfitársával egyetemben.Nehéz visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt a stadionban. Boldog-boldogtalan egymást ölelgetni, zsákszámra készülnek a közös szurkolói fotók. Közben a hangszórókból felharsan az Illés egykori nagy slágere, a több tízezres tömeg pedig – annak megfelelően, ki mennyire (öröm)ittas – önfeledten mozog és táncol a zenére. Milyen jó ezt leírni; nemcsak rombolni, hanem szépen együtt ünnepelni is tudunk...

– Nem mondom, hogy az olasz foci jobb a magyarnál, de most egyértelműen mi voltunk a jobbak. Felemelő érzés volt itt lenni – állapítja meg búcsúzóul a minket vendégül látó dr. Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter.
Nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik kijutni valahogy a stadionból, s újabb bő félóra telik el, mire elvergődünk a Budapest végét jelző tábláig. Lépésben halad a kocsisor, piros-fehér-zöld zászlók lógnak az ablakokon. Három a magyar igazság! – üvöltik boldogan világgá a szurkolók.

Na meg egy a ráadás, ami most olasz gól formájában érkezett. De még véletlenül se legyünk ünneprontók; bátran ünnepeljünk, hiszen kőkeményen megdolgoztunk ezért a sikerért. Több mint négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra megüssük az olaszokat. S bár barátságos meccs volt, a 3–1-es magyar győzelemre a világ bármely pontján felkapják a fejüket. Elvégre a világbajnokot vertük...

Tán ő maga sem gondolta komolyan, hogy valóra válik a kívánsága. Juhász egyenlítő gólja a bal felső sarokban kötött ki, majd nem sokkal később Gera és Feczesin is beköszönt a világ legjobb hálóőrei között jegyzett Buffon kapujába, a kis Milán pedig ott ünnepelhetett önfeledten a Puskás Stadionban vagy 40 ezer honfitársával egyetemben. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!