Sport

2007.09.10. 08:14

Mindenki elmenekült, amikor edzettek

Bár a súlyos balesetéből felépült kaposvári Hideg Krisztián szombaton ünnepelte a 33. születésnapját, mégis sokszor úgy érzi magát, mint egy 70 esztendős bácsika.

Fenyő Gábor

– Ha raliberkekben a Hideg Krisztián név szóba kerül, a legtöbben azonnal rávágják: na igen, az a kaposvári fazon, aki állandóan csak keresi a bajt magának...
– Valóban sokan mondták ezt, én azonban soha nem éreztem így.

– Tény, hogy nem kevés alkalommal állt fejtetőre a versenykocsijával.
– Ha jól emlékszem vissza, 28-ig számoltam a látványos borulásaimat. Ezek még mind a hat évvel ezelőtti jetski balesetem előtt történtek. Merthogy utána is akadt jónéhány...

– Az autós baleseteit érdekes módon mondhatni karcolás nélkül megúszta. Nem úgy a Desedán, ahol – már bocsánat a szójátékért – kis híján hidegre tették... 2001. május 20-án és az azt követő napokban, hetekben azért imádkoztunk, hogy egyáltalán életben maradjon. Ehhez képest bő egy év elteltével, 2002 októberében már ott volt a Kassa Rallyen.
– Szívem szerint már augusztusban Budapesten visszatértem volna a versenypályákra, de végül nem jött össze a dolog. Tegyük hozzá, hogy ez a legkevésbé múlt rajtam.

– Aztán újabb egy év csend következett.
– A 2003-as év egy az egyben arra ment rá, hogy felépüljek. Mindent a mielőbbi gyógyulásomnak rendeltünk alá, teljesen lenulláztuk a családi kasszát. Ekkor ismertem meg az igazi barátaimat, akik a bajban is kitartottak mellettem.

– Utána viszont ismét versenyautóba ült.
– Egyetlen futamot kivéve teljes szezont zártam 2004-ben; az „N” csoportban dobogón végeztem, az úgynevezett prólog-bajnokságot pedig megnyertem.

– Miközben volt két újabb nagy balesete is.
– A Fehérvár Rallyen, majd utána az egyik osztrák futamon „feküdtünk” meg. Székesfehérváron megúsztam a dolgot talpcsonttöréssel, Ausztriában viszont több bordám is eltörött.

– Mindettől függetlenül emlékezetesre sikerültek az osztrák évek.
– 2005-ben a Dark Dog csapatának a színeiben szerepeltem, s végül az abszolút sorrendben a második helyen zártam. Az osztrák csapat amolyan „soha nem adja fel” típusú ralipilótát keresett, s a jelek szerint bennem találták meg az emberüket. A tavalyi idény felemás volt; hol osztrák, hol pedig magyar bajnoki futamokon álltam rajthoz.

– Az idén mintha kicsit visszafogottabban menne.
– Lehet benne valami. Most szombaton a Mecsekben tréningeztünk, s az egyik kanyarban elengedtük Vizin Lászlót. Mire Laci bá'' kiszólt a lehúzott ablakon: megöregedtél, Krisztián!

– Csak nem?
– Amikor annak idején kimentünk edzeni, mindenki elmenekült a környékről... Való igaz, hogy a baleseteim óta óvatosabb és megfontoltabb vagyok.

– Hogy „muzsikál” a Mitsubishi Lancer?
– Két futamon az abszolút ötödik helyen értünk a célba a társammal, Kerék Istvánnal, másik két futamon pedig kiestünk. Ez azt jelenti, hogy az összetettben abszolútban a tizedik helyen állunk.

Úgy érzi magát, mint egy hetven éves bácsika

Nem történt semmi különös, csak éppen egyik pillanatról a másikra öregedtem vagy ötven évet. Sokszor úgy érzem magam, mint egy hetven éves bácsika. Megérzem az időjárásváltozást – nem bírom a hideget – , s időnként annyira belázasodok, hogy egész nap fel sem tudok kelni az ágyból. A súlyos balesetem miatt mindkét lábam részlegesen lebénult, de ettől függetlenül szinte semmit nem kellett változtatnom a vezetési technikámon. Annyi van csupán, hogy a jobb lábammal már nem tudok annyira hatékonyan fékezni. Ez azonban nem oszt és nem szoros különösebben, hiszen a raliversenyeken már jó 8–10 éve a ballal tapossuk a fékpedált – adott rövid tájékoztatást a közérzetéről Hideg Krisztián.

– Nem ehhez szoktatták a rajongóikat.
– Én pedig azt mondom, hogy nagyon is jó nekünk ez a 10. helyezés. Nem lehet más célunk, minthogy a szezon végén is ott legyünk az első tíz között; ez ér ugyanis nemzetközi prioritást. Nem lesz egyszerű feladat, hiszen sok jó pilóta van erős autókkal és tőkeerős szponzorokkal. Inkább az a csoda, hogy egyáltalán ott tudunk lenni a legjobbak között.

– Ennyire távolinak tűnik a dobogó?
– Nem vagyunk már fiatalok; jól tudjuk, hogy mire volnánk képesek ebben a mezőnyben, mint ahogy azzal is tisztában vagyunk, mekkora összegre lenne ehhez szükség.

– Kicsit konkrétabban?
– Ha a dobogót céloznánk meg, annak a mostani költségvetésünknek minimum a háromszorosa kellene.

– A Seat Leon Szuper Kupán is kipróbálta magát – nem túl sok sikerrel.
– A két hegyiversenyen, azaz az orfűin és a parádsasvárin álltam rajthoz. Mit mondjak, ég és föld különbség van a kettő között.

– Akkor miért vállalta mégis?
– Mert felkértek rá, s izgatott a dolog. Kíváncsi voltam az új kihívásra, és az autó is jó volt. Ha azonban a hátulja megcsúszott, irányíthatatlanná vált. Én pedig kínosan ügyeltem arra, nehogy egy apró karcolás is essen rajta.

– Azt hallani, egy másik szakággal is kacérkodik.
– Van egy nagy álmom: amikor 50 éves leszek, egy Forma 3000-es autó volánja mögött szeretnék majd versenyezni a hegyekben. Amúgy ha minden igaz, rövidesen tesztelhetek majd egy ilyen járgányt.

– A végére hagytuk a kérdést: az immár hat évvel ezelőtti emlékezetes desedai balesete óta vajon ült-e már újra jetskire?
– Többször is tervbe volt véve, de aztán végül mindig elmaradt. Most nyáron Spanyolországban valamiért nem tudtuk rendesen lehorgonyozni a vitorlást, így nem tudtunk jetskizni sem. Egy másik alkalommal meg elindultunk, de akkora vihar kerekedett, hogy vissza kellett fordulnunk. Ki tudja, tán az égiek akarják úgy, hogy soha többé ne üljek jetskire...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!