Csokieső az újabb nulláért

Magyar kollégáik eközben a csarnok előtt, a sörös bódék könyöklőjére támaszkodva figyelték melegítő kedvenceiket, s leszűrhették, egy újoncnak nehéz beilleszkednie az összeszokott társaságba. A leginkább tengóra emlékeztető, kieséses labdás játékban ugyanis először mindenki a válogatott Benjáminját, az alig felnőtt korba lépett kapust, Rajna Miklóst próbálta megszívatni – általában sikerrel. Mivel a hibázóknak az új körig kocogással és sprintekkel kellett elfoglalniuk magukat, az ifjú portás meglehetősen beleizzadt a bemelegítésbe…

Vele ellentétben a lengyelek elleni vasárnapi meccs hőse, a vébé első shutoutját, azaz kapott gól nélküli mérkőzését jegyző Hetényi Zoltánt viszont meghűléstől kellett félteni, hiszen a horvátok a mérkőzés elejétől láthatóan azzal voltak elfoglalva, megússzák súlyos vereség nélkül az összecsapást. Hogy mennyire nem forgott veszélyben a magyar kapu, a gólbírón látszott a legjobban, aki az első harmad felét szépen áttelefonálta.

Ellenoldali kollégája viszont nem unatkozott, a nyitó húsz percben a tavaly még A-csoportos magyar gárda tizennyolcszor kísérelte meg bevenni Vanja Belic ketrecét, s bár a horvát hálóőr derekasan tette a dolgát, háromszor esélye sem volt közbeavatkozni. Mivel ebből két alkalom a negyedik percre esett, meglehetősen hamar eldőlt a mérkőzés.
Melyen látszott, hogy magyar válogatott nem akar úgy járni, mint a nyitónapon Dél-Korea ellen, amikor kissé ellazsálták az elejét, önbizalmat adva ezzel a riválisnak. Ezúttal ugyanúgy pörgött a csapat, mint vasárnap a lengyelek ellen, aminek a második harmad közepére hatgólos előny lett az eredménye.

A hatodikat Svasznek szerezte, hokipályán ritkán látható módon: lövése, mely megpattant egy horvát boton, az álmélkodó Vanja Belic felett hullott a ketrecbe. Szegény horvát kapus ekkor kért cserét, ám edzője nem adott kegyelmet számára, s a jégen hagyta – a portás kedvetlenségét jól mutatta, hogy kulacsát dühösen kapuja bal felső sarkába püfölte a bárddal… Hogy ne ez legyen a mérkőzés legemlékezetesebb momentuma, arról kisvártatva Peterdi gondoskodott, akinek – szűk tizenhét perc alatt szerzett – harmadik gólja a tengerentúlon heves sapkahajigálást váltott volna ki, lévén, arrafelé így köszöntik a mesterhármast jegyző játékosokat.



Ha sapkák nem is, Sport szeletből jutott a jégre elég, igaz, erre már csak a mérkőzés végén került sor, amikor is a – dunaújvárosi szurkolóktól eredő – hagyományoknak megfelelően a – hétkőzi időpont miatt megfogyatkozott, ám még így is vagy négyszáz fős – magyar tábor csokidobálással köszönte meg kedvencei teljesítményét. A nyolc gólos siker értékét növeli, hogy ezúttal is érintetlen maradt a magyar háló, azaz az első két harmadban Hetényi, míg a záró játékrészben a vébén ezúttal debütáló – s a meccs előtt alaposan bemelegített… - Rajna is ellenállt minden horvát rohamnak. Ami – cseppet sem mellékesen – azt is jelenti, hogy a magyar válogatott már 130 perce és 28 másodperce nem kapott gólt a tornán – jégkorongban már egy „nullás” meccs is kalaplengetést érdemel, nemhogy kettő…
 
Divízió-1-es világbajnokság, Ljubljana
Magyarország-Horvátország 8-0 (3-0, 5-0, 0-0)
Hala Tivoli: 500 néző. Vezette: Nalivajko (fehérorosz), Hribar (szlovén), Sabunyevics (fehérorosz)

Magyarország: Hetényi – Horváth A. (1), Tokaji (1), Vas J., Vas M. 1 (1), Ladányi 1 (1), Hegyi Á., Szélig, Palkovics (1), Fekete D. 1, Kovács Cs. (1), Ennaffati, Svasznek 1, Peterdi 3, Nagy G. (2), Sofron (1), Szirányi (1), Sille, Magosi 1, Holéczy (1), Kóger (2), Rajna (kapus). Szövetségi kapitány: Ted Sator

Horvátország: V. Belic – Glavota, Ljubic, Kanet, Rendulic, Trstenjak, S. Belic, Novosel, Smerdelj, Blagus, M. Lovrencic, Brumercik, Chovanec, Novak, Kucera, Zirbet, Sijan, Cunko, Lazic, Grozaj, Z. Lovrencic. Szövetségi kapitány: Pavle Kavcic

Kiállítások: 6, ill. 10 perc