Aranyat érhet a májusi vihar

– Jöjjenek, sporttársak! – adta ki az ukázt Pankász sípmester néhány perccel öt óra előtt, ám az első két felszólításra nem siettek a játékosok. Bár a klíma a kispadokon is inkább a kora márciust idézte, a kasztni három oldalról mégiscsak némi védelmet nyújtott az orkánszerű szélben szinte vízszintesen zuhogó esőben. Harmadszorra aztán felsorakozott a két egylet, hogy köszöntse a szurkolókat, akik többsége az öltözők előtti fedett részen, jó húsz méterre az egyik kapu mögött zsúfolódott össze. Vagy másfél tucatnyi fanatikus azonban elfoglalta jól megszokott helyét a pályát övező korlát mellett, igaz, tapsolni nem nagyon tudtak, ugyanis két kézzel kellett kapaszkodniuk ernyőjükbe, nehogy Mary Poppins sorsára jussanak.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Szakadó esőben esetek egymásnak a felek
[/caption]
A skót felföldi viszonyokat idéző klímában természetesen nem estek egymásnak a csapatok, a szokott sajtópanel szerint most azt kellene írni, hogy a mezőnyjáték dominált, ám ebben az esetben ez is túlzásnak bizonyulna, hiszen az irreális viszonyok között örültek a játékosok, ha kétszer egymáshoz tudtak passzolni. Ritkán adódott ok a boldogságra...

– Kezdjetek el futballozni! – szólította fel övéit a bajnoki címre hajtó, a Somogyvárra hatos győzelmi szériával érkező Balatonlelle edzője, Keszei Ferenc. A tavaly a harmadosztályból kipottyant, s az évad végén oda visszavágyó Balaton-parti gárda utoljára éppen attól a – tabellán második – Nagybajomtól szenvedett vereséget, melyet a múlt héten jelenlegi vendéglátója idegenben győzött le, a bajnoki cím kapujába lökve ezzel a balatoniakat.

Akiknek azért illett odafigyelniük a kupavári társulatra, hiszen Fazekas Krisztián csapata kilenc nyeretlen derbi után a Balatonkeresztúr-Balatonmáriafürdő ellen talpra állt, s azóta további hat mérkőzésen nem talált legyőzőre.Az ugrásszerű formajavulás pedig sejtette, kevés az esélye, hogy megismétlődjön az őszi 6–0-s balatonlellei siker.

A vendégcsapat olyannyira nem talált fogást a lelkes, és a veszélyes talajon is sportszerűen küzdő somogyváriakon, hogy Keszei mester még az első félórában cserére szánta el magát, s egyúttal átszervezte a középpályát. Ha úgy nézzük, meg is lett a haszna, hiszen a félidő vége előtt a védelemből a középpályára előrevezérelt Szigeti egy baloldali beadás után közelről bevette Buchenauer kapuját.

– Ne szerepelj, te majom! – találta meg azonnal a lest reklamáló hazai védőket teátrális mozdulatokkal fegyelmező bírót a publikum. – Ilyen hidegben nincs banán, hogy honoráljunk...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Aranyat érhet a Balatonlellének májusi vihar
[/caption]
– Ezen a szinten nem lehet ilyen gólt kapni – mérgelődött néhány perc múlva immár az öltöző előtt fedett részen a lehiggadt drukker – a hallgatóság nagy része vélhetően még most sem tudta értelmezni, mit értett az „ezen a szinten” kitétel alatt, hiszen láttak elég NB I-es vagy magyar válogatott meccset a közelmúltban...

– Fáztok, mi, gyerekek! – ballagott a korlát felé az öltözőkből dideregve a zimankóba lépő játékosokat kísérve egy ötvenes szurkoló. Mindenféle kabát, sapka vagy esernyő nélkül. – Hat pálinka! – avatta be a szörnyülködő közelben állókat a titokba, miért is dacol az elemekkel. – Kettő még kellett volna – jegyezte meg úgy a hetvenedik perc tájékán bosszúsan, hogy elszámolta a dózist.

A közönség nagyobb része azonban ekkor már nem figyelt rá, teljes mértékben lekötötte őket Keszei Ferenc stand up comedyje. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, lesz-e olyan vendégjátékos, akinek nem kerül szóba nőági felmenője valamilyen argó kontextusban. Miután úgy húsz perc elteltével azok nyertek, akik arra tippeltek, a balatonlellei tréner igazságosan osztja ki csapatát, új kihívást kellett keresni: előfordul-e olyan mondat, melyben nem szerepel a legősibb foglalkozás és/vagy a nemi aktus kevéssé cizellált felszólító módja, valamint milyen időközönként bocsátkozik ismétlésbe a láthatóan méretes – ilyesfajta – szókinccsel rendelkező edző.

Akit már-már a gutaütés kerülgetett, amikor a hajrában Galgóczi előbb úgy 14 méterről kaput sem, majd tízről – remetei magányban – Buchenauert talált. A tréneri kommenttől még az eső elől a pálya széli fákon menedéket kereső verebek is elpirultak... Az ellenoldali kispadról viszont egy hangos szót sem lehetett hallani a mérkőzés során.

– Hiába, no, a pro licensz, az pro licensz – jegyezte meg a hatfeleses drukker. Sokan rábólintottak. Nem elismerően...


 
Somogyvár–Balatonlelle 0–1 (0–1)
Somogyvár, 60 néző. Vezette: Pankász (Szántó II. J., Révész)
Somogyvár: Buchenauer – Fazekas K., Kovács G., Zsohár, Varga L. – Rádics A., Pintér (Kesztyűs a 79. p.), Kackstädter (Márton az 59. p.), Balatincz – Fazekas A., Valkó. Edző: Fazekas Krisztián.
Balatonlelle: Szabó G. – Makarész, Kenéz, Kovács D., Szigeti – Sylla, Tóth A. (Gelencsér a 25. p.), Graszl N., Petronovics (Gere a 79. p.) – Galgóczi, Varga L. Edző: Keszei Ferenc
Gól: Szigeti a 40. p.