A bíró visszaszólt, veréssel fenyegette a szurkolót

Némi rugdosás, jóval több anyázás, talán, ha fél tucat ökölcsapás és egy méretes sercintés, s végre lekerült a rigli a somogyvári sporttelep oldalbejáratának kapujáról, s a kucsmás-bundás alak lezuttyanhatott a kisszékre, éppen a felezővonalhoz. A mozdulatsor akár jelzés is lehetett, hiszen szinte ugyanebben a pillanatban Hegyi sporttárs vezetésével pályára kocogtak a csapatok, azaz megkezdődött a szurkolók által olyannyira várt tavaszi szezon. Utóbbi ezúttal teljesen komolyan értendő, ugyanis csaknem százan álltál körbe a pályát, noha az időjárás csak naptárilag, illetve az időjósok hét eleji vágyaiban idézte csak a tavaszt.

A csípős hideget a publikum egy része emelt szintű alkoholbevitellel, a játékosok pedig a szokottnál nagyobb irammal próbáltak ellensúlyozni, ezen védekezésfajtáknak aztán a somogyváriak itták meg a levét – pályán kívül és belül egyaránt.

A kezdést követően ugyanis azonnal gólt kapott a hazai csapat, méghozzá a potya kategóriába illőt, ugyanis Balogh Kovács kapus kezéből lőtte a hálóba a labdát, s érte ezzel utol hét találatával a házi góllistán az amúgy hiányzó Májert. A korai kapott gól láttán a hazai drukkerekben felsejlett az őszzárás: kedvenceik az utolsó öt mérkőzésből négyet elbuktak, s a 13. helyről tekintgettek felfelé. Ezzel szemben a Csoknya számára kifejezetten rosszul jött a pauza, hiszen tíz pontot harácsoltak össze az ősz utolsó négy meccsén.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Bedobás helyett kirúgás
[/caption]
– Nem baj, fiúk, rúgunk kettőt! – jött ennek ellenére a korlát mellől, s úgy tűnt, erre csak nőtt az elszántság a hazaiakban, legalábbis Kovács kapus levette jumbósapkáját. Hogy nem nőtt a különbség, mégsem ennek volt köszönhető, a hálóőr ugyanis csak szemmel – és méretes sóhajjal – tudott kísérni egy lecsúszott beadást, mely a felső lécről pattant vissza a mezőnybe – Pintér taccsbírónő is annyira rossznak látta a centerezést, hogy hevesen kirúgást jelzett, noha a labda nagyjából a tizenhatos vonaláig pattant vissza...

A léc csattanása lehetett az ébresztőjel, ugyanis hirtelen összekapta magát a Somogyvár, s ha Horváth kicsit jobban céloz, vagy jobb döntéseket hoz – jobb játékos? –, könnyedén fordíthattak volna. A hazaiakkal együtt a vendégdrukkerek is feltámadtak, egyre többször találták meg a néha tényleg vitatható döntésekkel kitűnő Hegyi sporttársat, aki több vendégjátékossal is összezördült.

– Hol a Dzsudzsák? – került ki a közérdeklődésből a játékvezető, amikor úgy húsz méterre a hazai kaputól befújt egy – amúgy vitathatatlan – faultot, de nem hiányzott az eindhoveni zseni, ugyanis Szili is eltekerte a sorfal mellett a labdát, mely Kovács jelentős közreműködésével végül a jobb alsóban kötött ki. Egyúttal biztossá vált, nem ismétlődik meg az őszi odavágó egy-egy-es végeredménye.

Az ikszre viszont megmaradt a sansz, ugyanis egy kajla felszabadítási kísérletet követően Projcs még a szünet előtt visszahozta a hazai nagyérdemű kedvét. Melyet a második félidőben akár farsangivá varázsolhattak volna a somogyváriak, ám hiába kerültek mind többször a fáradó csoknyai védelem mögé, egyszerűen nem sikerült túljárniuk az ihletett formában védő Varga kapus eszén – ha egy hete Újpesten ilyen produkciót mutat be a Rákóczi kapusa, a kaposváriak második helyezettként utazhattak volna Szombathelyre...
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A vendégek szurkolói megtalálták a játékvezetőt
[/caption]
Mivel kedvenceiktől ekkor kevés látványos jelenetre futotta, a csoknyai szurkerek ismét – s ezúttal is: többször jogosan – „észrevették” a játékvezetőt. Aki bizony rendkívül következetlenül fújdogált ezen a délutánon, s bár mindkét oldalra tévedett, egy drukkert értelemszerűen csak saját csapata sérelmei érdekelnek.
És bosszantanak fel. Ami komoly verbális attakban összpontosult, hozzávetőleg kétszáznegyvenkilenc B.zd meg! hangzott el fertályóra alatt. Ám ez sem hatalmazta fel a sporit, hogy kiszóljon az őt szidóknak – egyfajta Hegyi-beszéd... –, s a meccs utáni verekedést helyezzen kilátásba az egyik hangoskodónak...

Ez persze csak olaj volt a tűzre, melyet aztán Fazekas Krisztián oltott el két perccel a vége előtt, amikor egy szögletet követően a hosszúba bólintott, pontot mentve ezzel a ramaty pályán – a szomszédos szántóföldeknek biztosan jobb volt a talaja... – az utolsó pillanatig küzdő Somogyvárnak.
Ez volt a délután utolsó momentuma, Hegyi sporttárs különmeccse ugyanis elmaradt...

 

Somogyvár–Mezőcsokonya 2–2 (1–2)
Somogyvár: 87 néző. Vezette: Hegyi (Szilvás, Pintér Sz.)
Somogyvár: Kovács Z. – Márton, Kovács G., Fazekas K., Simon Z. – Projcs (Kesztyűs L. a 73. p.), Horváth L., Rádics, Virágh L. – Fazekas A., Valkó T. Edző: Fazekas Krisztián
Mezőcsokonya: Varga T. – Horváth F., Bathó, Palkovics, Kovács Z. – Szili, Gyenesei, Baksa, Zóka – Domokos, Balogh R. Edző: Brunczvig Róbert
Gólszerző: Projcs (44. p.), Fazekas K. (88. p.), illetve Balogh R. (4. p.), Szili (41. p.)