Sport

2011.05.03. 10:32

Kántor Sándor: fejben is tudni kell játszani

A 2010/2011-es idényben is hozta a Fino-Kaposvár férfi röplabdacsapata a számára kötelező bajnoki címet és kupagyőzelmet – előbbi a 13., utóbbi pedig a 14. volt már a sorban –, a nemzetközi porondon viszont ezúttal sem sikerült maradandót alkotni.

Fenyő Gábor

– Amikor 2006-ban hazatért külföldről, egy erős kaposvári csapat várta. Most viszont úgy tűnt, mintha az elmúlt öt év leggyengébb együttesét láthattuk volna a pályán.
– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a legtapasztalatlanabbat. Az előző szezonban szerepelt együttesből előre léptek a cserék, s több saját nevelésű fiatal épült be – mondta Kántor Sándor, a Fino-Kaposvár mestere.

– A Közép-európai Ligában a 10 csapat közül végül a hetedik helyre volt jó a társaság.
– Ez a realitás. Amúgy a Közép-európai Ligát amolyan kísérleti szakasznak szántam. Mindenki lehetőséget kapott, hogy felmérjem, mit tudnak, hol tartanak a játékosok. Miután rutintalan társaságról volt szó, így nem lehetett tőlük azt (el)várni, hogy magas szinten folyamatosan jól teljesítsenek; törvényszerűek voltak a hullámvölgyek.

– A CEV Kupában, majd utána a Challenge Kupában is mindjárt az első párharc után búcsúzott a csapat.
– Mindkét ellenfelünk, a lengyel Asseco Resovia Rzeszów és a belga Prefaxis Menen is a négy közé jutásért esett ki. Mind a két csapat abba a kategóriába tartozik, amelytől tanulni lehet. Úgy gondolom, hogy különösen a Rzeszów elleni találkozó marad meg a játékosok emlékezetében, hiszen olimpiai bajnokok – az amerikai Millar 2008-ban Pekingben, a szerb Ilics pedig 2000-ben Sydneyben ért a csúcsra – és Európa-bajnok lengyel röplabdázók ellen játszhattak.

– A hazai pontvadászatban viszont már nem volt gond, kivéve a bajnoki alapszakaszt záró kecskeméti fellépést.
– Ami valójában tét nélküli találkozó volt, s hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bánkódtam a vereség miatt. A lehető legjobbkor jött ugyanis ez a 3–2-es zakó, amiből erőt tudtunk meríteni a debreceni kupadöntőre.



– A bajnoki döntő második kecskeméti felvonásán a második játszmát 25–10-re nyerte a Fino. Ám ahelyett, hogy gyorsan befejezte volna a társaság a meccset, elbukta a harmadik játékrészt.
– Ez az általam sokszor emlegetett magyar betegség. Nemcsak a pályán, fejben is tudni kell játszani.

– A korábbi években hozzászoktunk ahhoz, hogy a kaposvári játékosok zömének egyszerre több fronton – Közép-európai Liga és nemzetközi kupaporond, Magyar Kupa és hazai bajnoki pontvadászat, plusz a válogatottnak helyt kell állnia. A válogatott viszont most kimaradt.
– Ez is egy külön történet... Vagy egy éve játszott utoljára a nemzeti együttes, legközelebb pedig valamikor októberben lép majd pályára olimpiai előselejtezőn. Vagyis másfél év eltelik úgy, hogy akár csak egyetlen barátságos meccset is játszanánk. Hogy lehet így dolgozni, eredményt felmutatni...?

– Egy sor játékoshoz hasonlóan Kántor Sándornak is lejár a szerződése.
– Játékosként három országból is – az osztrák és a német élvonal mellett az olasz A/2-ből – megkerestek, az egyik európai országban pedig szövetségi kapitányként számítanának rám. A legszívesebben azonban továbbra is Kaposváron dolgoznék; folytatni szeretném az elkezdett munkát. De nekem is lenne egy nagy kérésem.

– Halljuk!
– Olyan utánpótlásunk van, amire bátran lehet építeni és amire büszkék lehetünk. Gergye Roland, Magyar Bálint és Deák Márk, valamint a másik liberónk, Dömötör Lajos is Sántosiné Oláh Editnél kezdett. Egyszóval az újabb bajnoki címünkben és Magyar Kupa-győzelmünkben ő is benne van vastagon. Az éremosztásnál nem lehetett ott, ám ha legközelebb találkozunk, az enyémet odaadom neki. Keményen megdolgozott érte!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!