Sport

2011.07.24. 07:00

Huszonnyolc évesen már Európa tetejére ért Mr. Kézilabda

Szakadó esőben autózik éppen Veszprém felé, ahol fél tízkor már edzést vezényelt, így délutánra beszéljük meg az interjút. Kicsit csúszunk, egy tárgyalás miatt türelmet kér.

Vas András

– Lelle–Veszprém?
– Nyolcvanhárom kilométer – vágja rá Mocsai Lajos.

– S mindezt naponta kétszer.
– Reggel megyek, este jövök. A második edzés úgy hat körül kezdődik, utána indulok hazafelé.

– A família hogy bírja?
– Nem szoktam megkérdezni... Én vagyok a családfenntartó, hozzászokhattak. Harminchárom éve vagyok nős, s éppen ugyanennyi ideje tanítok is az edzősködés mellett.

Nem mellékesen szövetségi kapitány is. Meddig lehet ezt bírni?
– Tény, feszes a tempó. És komoly a stressz.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A küzdőtér mindenkinek hússzor negyven méter
[/caption]
– Igényli?
– Így alakult. Persze a mindennapi feszültség nem túl hasznos, de próbálok alkalmazkodni, bizonyos feladatok prioritást élveznek.

– A kikapcsolódás elég hátul kaphatott helyet...
– A család sokat segít. A lellei miliő, a kert, a vízpart, az állatok, melyek körülvesznek. És persze létezik technológiai is, hogyan tud egyensúlyt teremteni az ember az életében. Módszerek, melyekkel tudatosan fel lehet készülni a különféle szituációkra.

– De nem mindenre! Például a Cozma-gyilkosságra. Hajszálon múlt, hogy évek munkája vesszen kárba egy értelmetlen tragédia miatt, mégis, amennyire lehetett, átvészelték a szörnyű napokat, s bizonyos szempontból meg is erősödtek.
– Az emberben az évek alatt kialakul bizonyos gyakorlat, én például hosszú évtizedek pedagógiai tapasztalatait próbáltam hasznosítani. A halál utáni helyzetben sokféle reakció léphet fel az emberekben, düh, értetlenség, depresszió, ezekre kell-kellett választ adnom. S nem mellékesen fel kellett készíteni a csapatot egy sorsdöntő összecsapásra. Ugyanis százmillió forintos szponzori kiesést jelentett volna, ha elbukunk a León ellen. Nyertünk...

– Ez volt a nagyobb győzelem, vagy az osztrákok ellen a sírból visszahozott sydney-i negyeddöntő?
– A veszprémi az önbecsülésről is szólt: egy ember emlékéért játszottunk méltósággal, alázattal. A másik csak a sportról. Győztünk, négybe jutottunk.

– Majd a döntőbe. Ahol szűk negyed óra alatt hat gólos előnyről kikaptak a dánoktól. S jöttek is azonnal a hangok: Mocsai nem tud meccselni!
– Akik ezt mondták, mit értek el? Csak sajnálni tudom őket... A magyar kézilabda legnagyobb eredménye volt az az ezüst, méltányolni kellett volna. Nem mellékesen senki sem tudta, így akkor még én sem, hogy két kulcsjátékos beinjekciózva játszott. Nem is értettem anno, miért jött be hat orvos az öltözőbe... Ráadásul az olimpiai döntő egyedi műfaj, meg kell tanulni lejátszani. A spanyol vízilabdázóknak negyedszerre sikerült nyerniük, a svéd férfikézisek három döntőt veszítettek zsinórban.

– Tényleg nem látta azóta sem a meccset?
– Felesleges lett volna, minden pillanat itt van a fejemben.

– A franciák elleni zágrábi világbajnoki döntőn előjöttek a képek?
– Más helyzet volt. Azt a finálét elcsalták a bírók, ezt még az ellenfél szövetségi kapitánya is elismerte.

– A szurkolók mégis le akarták mondatni. Most pedig női kapitánynak is követelik. Elégtétel?
– A magyar emberek gyorsan pálcát tudnak törni valaki felett... Másutt reálisabban értékelték az eredményeimet, az európai szövetség például életműdíjjal. Látták, sokkal rosszabb anyagi körülmények között dolgozó csapatokkal sikerült az elitbe kerülni. Többször is.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A magyar emberek gyorsan pálcát tudnak törni valaki felett...
[/caption]
A férfi vagy a női ezüst a fényesebb?
– Előbbi meglepetésszerű volt, előtte hetedik hely volt a legjobb. Azonosság viszont, hogy fantasztikus emberekkel dolgoztam együtt.

– Csak éppen mindig korlátok között...
– A küzdőtér ugyan mindenkinek hússzor negyven méter, de az anyagi és sportdiplomáciai határokat nem lehet átlépni.

– Magyar csapattal. Külföldön viszont... A kosáredző Rátgéber László ezt belátva otthagyta a szeretett Pécset, s azonnal Euroligát nyert a Moszkvával.
– Józan ésszel belegondolva persze valóban el kellene menni, de nincs bennem hiányérzet. Amúgy anno a Vasassal nekünk is megvolt a BEK-győzelem, azaz itthonról is fel lehet érni a csúcsra.

– Inkább lehetett. Az még egy másik világ volt, nem számított ennyit a pénz. Ráadásul akkor mégis kiment az NSZK-ba.
– Mert a tanársegédi fizetésből képtelen voltam eltartani a feleségem és a négy gyerekem.

– Most is jobban kereshetne.
– Ebben igaza van. De nekem ott van a válogatott is, mely szintén képes csodákra. Például, hogy ott lehetünk az olimpiai selejtezőben.



– Akárhogy is szépíti, valahol szélmalomharcot vív. Mégis elégedettnek tűnik.
– Mert meg tudom valósítani a terveimet. S itt nem nagy álmokra kell gondolni, hanem például a kézilabda-akadémiai rendszer beindítására. Vagy a felsőmocsoládi kúria felújítására.

– Hogyan keveredett a faluba?
– A feleségem őseié volt a ház. A rendszerváltás után a nejem nagybátyja visszavásárolta egy részét, aztán átvettük az egész ügyet. Nem tehettük meg, hogy a család múltjának egy darabja, egy 1814-ben épül kúria elvesszen. Beleöltük szinte az összes pénzünket, de most már egész jól áll a felújítás, a tetőtér beépítésénél tartunk.

– Ha kész lesz, átköltöznek?
– Amíg Veszprémben dolgozom, aligha. Hétvégenként viszont elég gyakran megyünk. De nem is magamnak vagy a feleségemnek épül újjá, hanem a családnak.

– A kertben nagyokat lehetne unokázni...
– Ez az egyik álmom: nyugdíjasévek a felsőmocsoládi birtokon unokákkal és állatokkal körülvéve. Négy-öt év múlva beteljesedhet az idill...

Mocsai Lajos

Ne félj a vihartól, hanem tanulj meg táncolni az esőben – hangzott a mottó, melyet a januári vébé előtt játékosainak kiosztott etikai kódex elé írt. S a csapat – mely egy évvel korábban a 14. lett az Eb-n – hitt neki, óriási bravúrral olimpiai kvalifikációs helyen végzett. Megadva az esélyt kapitányának, hogy Londonban a negyedik olimpiájára utazhasson. Az eddigi három közül a középsőt bizonyosan nem felejti senki, a sydney-i női döntőt a dánok, a szívszorongató ezüstöt, mely mindmáig a modern kori honi kézilabda legkomolyabb eredménye. A nevéhez fűződik a második, a harmadik és a negyedik is: vb-ezüst a férfiakkal 86-ban, a nőkkel 2003-ban, Eb-arany utóbbiakkal néhány hónappal Sydney után.

És persze ott vannak a klubsikerek, a német klubokkal nyert európai kupák, no és az első nagy diadal, az 1982-es BEK-győzelem a Vasassal. Huszonnyolc évesen, más ilyenkor még a pályán villog. Ahogyan tette azt előtte ő is, Szegedről indulva lett hússzoros válogatott, ám mégis hamar a partvonalon kívülre került. Önszántából. A TF-en végzett előbb testnevelőként, majd szakedzőként – két évvel a második diploma után már jött is a BEK-győzelem. Aztán átnyergelt a fiúkhoz, s 37 évesen vb-döntőt játszott velük, majd 2 évre rá olimpiai bronzmeccset. Nem csoda, hogy elhívták a németek, Lemgóban, Nettelstedtben, majd a női válogatott élén töltött évek után Gummersbachban ért el komoly sikereket. Újabb hazaköltözése után telepedett le Balatonlellén, ahonnét a leggyakrabban Veszprém – a helyi kézicsapat trénere –, illetve Felsőmocsolád felé indul. A somogyi faluban áll a – felesége révén – családi kúria, ahol néhány év múlva az unokákkal szeretne a legtöbbet foglalkozni az Európai mesteredző címmel, s az európai szövetség életműdíjával, a magyar lovagkereszttel kitüntetett egyetemi docens. Persze addig még vár rá néhány tánc az esőben...

És persze ott vannak a klubsikerek, a német klubokkal nyert európai kupák, no és az első nagy diadal, az 1982-es BEK-győzelem a Vasassal. Huszonnyolc évesen, más ilyenkor még a pályán villog. Ahogyan tette azt előtte ő is, Szegedről indulva lett hússzoros válogatott, ám mégis hamar a partvonalon kívülre került. Önszántából. A TF-en végzett előbb testnevelőként, majd szakedzőként – két évvel a második diploma után már jött is a BEK-győzelem. Aztán átnyergelt a fiúkhoz, s 37 évesen vb-döntőt játszott velük, majd 2 évre rá olimpiai bronzmeccset. Nem csoda, hogy elhívták a németek, Lemgóban, Nettelstedtben, majd a női válogatott élén töltött évek után Gummersbachban ért el komoly sikereket. Újabb hazaköltözése után telepedett le Balatonlellén, ahonnét a leggyakrabban Veszprém – a helyi kézicsapat trénere –, illetve Felsőmocsolád felé indul. A somogyi faluban áll a – felesége révén – családi kúria, ahol néhány év múlva az unokákkal szeretne a legtöbbet foglalkozni az Európai mesteredző címmel, s az európai szövetség életműdíjával, a magyar lovagkereszttel kitüntetett egyetemi docens. Persze addig még vár rá néhány tánc az esőben... A küzdőtér mindenkinek hússzor negyven méter A magyar emberek gyorsan pálcát tudnak törni valaki felett... -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!