Hallgassa élőben!

Tóth Krisztián nemcsak bronzérmet nyert, a mestere BMW-motorját is

Tóth Krisztián örömkönnyekben úszva érkezett az interjúzónába az olimpiai bronzérme megszerzése után. Miután megnyugodott, beszélgettünk vele a Rio óta bejárt hosszú és viszontagságos útjáról, mentális és érzelmi háttérről, különleges diétáról és a magyar olimpizmus mérföldkövéről. Egy érett, boldog sportember állt velünk szemben.

 

– Boldog születésnapot édesapámnak és az egyik legjobb barátomnak, hiszen ma ünneplik mindketten!

– Ezt ígérte nekik?
– Édesapámnak igen, érmet. Ezzel jutalmazom, és éljen még száz évet egészségben, boldogságban! Leírhatatlan ez az egész. A teljes napom egy csoda volt, gondolkodtam azon is, hogy ha ez az érem itt marad, akkor is hatalmas tapasztalás volt ez Rio után. Nem győzöm megköszönni a rengeteg segítséget, amit kaptam elsősorban a családomtól, aztán a szakemberektől, akik mellettem és mögöttem álltak, az MTK-nak, amely befogadta az egész szakosztályunkat, és támogat minket, hogy ezekért a pillanatokért élhessünk. Köszönöm a csapattársaimnak is azt a munkát, amit hozzátettek ahhoz, hogy jó formát tudjak mutatni: ez nekik is lemondással járt, amit majd igyekszem a hasznukra is kamatoztatni. Nagyon hosszú a sor, remélem, ezzel kicsit vissza tudtam adni nekik a segítségükért.

– Más volt a bronzmérkőzésre várakozni, mint az előzőekre?
– Abszolút nem. Hidegen hagyott a körítés, így készültem fel Tamással, a coachommal. Nem érdekelt, hogy ki van itt és ki nincs, az volt a koncepció, hogy csak menjünk előre, csináljuk a melónkat. Nem foglalkoztam vele, hogy orosszal küzdök, hogy olimpiai éremért, hogy nem fekszik nekem és még nem tudtam legyőzni – ezért szép az olimpia.

– Az a 2016-os, Rióban tett kijelentése eszébe jutott, hogy a magyar olimpiai újoncokat agyonnyomja az olimpia?
– Erre most azt tudom mondani, hogy ezt meg kell élni. Aki elsőre meg tudja oldani, az a klasszis, én meg csak a bajnok voltam, aki ment az úton, és próbálta behozni, amivel le van maradva a klasszisoktól… Óriási, hogy a második olimpiámra összeértek a dolgok. Temérdek tapasztalás, rutinszerzés, trillió küzdelem, minden kellett ahhoz, hogy ez így összejöjjön.

– Ehhez nyilván kellett a család is.
– Igen, a feleségemnek és az ő családjának is hálával tartozom. Az a rengeteg segítség, a főzés, a diétás ételek, amiket előkészítettek nekem, hogy ne száz, hanem kilencven kilóval jöjjek ki Tokióba. Ez nem ment volna egyedül, úgy szinte lehetetlen. Összeállt az egész, ez a legjobb kifejezés. Örülök, hogy elkísértek ezen az úton – és talán még nem is értünk a végére. Habár sietek haza, hogy mindent megbeszélhessünk.

– Van egy jó hírünk: Magyarország 500. nyári olimpiai érmét csomagolhatja a bőröndbe!
– Szép kerek szám! Nagyon örülök neki, és remélem, még ezen az olimpián lesz vagy nyolcszáz!

INTERJÚ PÁNCZÉL GÁBORRAL

– Merre van a pulzusa? – léptünk oda a kérdéssel Krisztián mesteréhez, a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitányához, Pánczél Gáborhoz.
– Most már nyugszom… Voltak a bronzmérkőzésen izgalmas pillanatok, de annyira éles volt ma Krisztián, hogy a kritikus meccseket, amiket eddig elveszített, mert nem volt annyira fontos, vagy nem készült még fel rá, azok ezúttal mind a javára dőltek el. A német ellen szerencsétlen helyzet alakult ki, amit még nem tudtam visszanézni, ám beakadt a lába a nadrágba, azért esett el! Számítottunk arra a támadásra, furcsa is volt, hogy elesett miatta, viszont sosem foglalkozom azzal a küzdelemmel, ami véget ért, úgyhogy gyorsan le is szakítottam erről a sztoriról. A hollandra készültünk, aki világbajnokként azért nagy falat, az orosz pedig a súlycsoport egyik legerősebb tagja. Krisztián azonban a maximumot hozta, ez most a bronzra elég volt.

– A tanítványa már nap közben úgy nyilatkozott, hogy élvezi az egészet, mitől ez a nagy öröm?
– Tudom, hogy a koronavírus-fertőzés nagyon súlyos betegség, ám nekünk hatalmas szerencsét hozott, hiszen egy évvel elhalasztották a játékokat, Krisztián pedig olyan elképesztő változáson ment át ezalatt, ami nélkül világversenyen stabilan eredményt produkálni rettenetesen nehéz. Találtunk egy megfelelő coachot, aki a megfelelő pillanatban a megfelelő szavakat használta, Krisztián pedig megérett erre, és még januártól mostanáig is olyan fejlődésen ment keresztül, ami olimpiai érmet hozott. Ez pedig egy sportoló pályafutásának a csúcsa. A színéről nem szívesen beszélek, mert ez a súlycsoport, amelyben az első nyolcból hét európai – tehát egy Európa-bajnokság is egy kis olimpia, ráadásul súlycsoportonként egy nemzetből kettővel is meg kell harcolni… –, borzasztóan nehéz. Rendkívül boldog vagyok, viszont augusztustól folytatódik a munka, hiszen a fiatalokkal a korosztályos világversenyekre készülünk.

– Mióta érzi azt, amire egyre többször hivatkoznak, hogy sínre kerültek?
– Január óta. Akkor hazajöttünk a Mesterek tornájáról, ő depresszív hangulatban, ezért bizonyos körülményeket meg kellett változtatni, ami egyeseknek talán nem tetszett, azonban meg kellett lépni.

– Miket?
– Erről nem szívesen beszélnék, mert személyeket érint. Vannak azonban versenyzők, akik nem tudnak minden pillanatban felnőni a pillanathoz, noha az adottságaik meglennének hozzá. Ezt észre kell venni, és változtatni. Ugyanakkor ismét hangsúlyozom, hogy a coach, vagy pszichológus, vagy mentáltréner – kinek, melyik tetszik jobban – belépése volt a kulcs, mert olyan szinten rendbe tette és olyan tréningeket alkalmaztak a játékok előtt, ami nélkül sok versenyző nem fog odaérni, ahova pedig elérhetne.

– Hol találták ezt a szakembert?
– Nagy szerencsénk volt. A pandémia miatt, ugye, rengeteg verseny kimaradt, és a danvizsgára készítettem fel tizenkét emberemet. Ez külön szakma, én meg nem szeretek kotnyeleskedni, úgyhogy rábíztam a megfelelő emberre: én tartottam az edzést, ő a vizsgafelkészítést, ami komoly program, hónapokon át tartott. És ez az ember bejött, beszélgettünk, gyorsan kiderült, hogy mivel foglalkozik még, én pedig azonnal megkérdeztem tőle, hogy volna-e kedve segíteni nekünk. Nyitott kapukat döngettem, majd beestem rajta, közöltem, hogy pszichológusokkal már próbálkoztunk, és ugyan működtek, az áttörés sajnos elmaradt. Kértem, hogy rafináltan kerítsük be Krisztiánt… Odaadtam neki a telefonszámot, ám nem telefonált, mire Tamás – a coach – azt mondta, hogy ugyan nem hívta senki, ő azért megpróbálná. Ennek nagyon örültem és biztattam, hogy ha szakmailag úgy ítéli meg, hogy van értelme, hívja. És akkor elindult a folyamat, amely révén immár Eb-, vb- és olimpia érme is van Krisztiánnak. Ezt kevesen csinálják meg. Én meg buktam egy motort.

– Hogy micsoda?!
– Azt mondtam neki, ha érmet szerez, az övé. Ez úgy kezdődött, hogy az első világversenyén, egy junior-világbajnokságon felajánlottam neki az egyik órám, ha érmes lesz, mert nekem elég sok van. Persze, amikor ment fel a bronzért, rádöbbentem, hogy az istenit, a legszebbet fogja kiválasztani! Csakhogy akkor kikapott egy orosztól – ezt most visszaadtuk! Ezúttal felajánlottam neki a BMW-motoromat, amitől ezennel a nagy nyilvánosság előtt elbúcsúzom. De még le kell vizsgáznia, addig a garázsban marad bezsírozva!

Hozzászólások

Hirdetés
Digitális tudásfejlesztés jelentős állami támogatással
a legnagyobb
Széchenyi István születésének 230. évfordulójára emlékeztek
nemzetek európája / 5 órája
Hatékony nemzeti érdekképviseletre van szükség az EU-ban
A nyugati országoknak el kell fogadniuk, hogy Közép-Európa nem alkalmazkodott mindenben a társadalmi fejlődésükhöz és nem is akar – jelentette ki Gulyás Gergely.
Gyász
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TOMPA IMRE kaposvári, volt somogysárdi lakos életének 85. évében elhunyt. Temetése szeptember 27-én, hétfőn 14.30 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BÉNDEK ZOLTÁN 56 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 24-én, pénteken 15 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
„Az édesanyák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugovóra tér.” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyánk BATHÓ BÁLINTNÉ Ilonka néni volt zalaegerszegi, majd kaposfői lakos szeptember 14-én 94 éves korában elhunyt. Lelki üdvéért a gyászmise szeptember 25-én, 10 órakor lesz a kaposfői Katolikus templomban, ezt követően 11 órakor kísérjük utolsó útjára a kaposvári Keleti temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak, valamint a Pünkösdi Egyház Szeretetotthon Vóta Kastély Kadarkút dolgozóinak áldozatos munkájukért. Lányai Marika és Gabi, unokái, déd és ükonokái és családjaik.
"Még fáj, s talán örökre így marad, de mindig velünk leszel, az idő bárhogy halad." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FARKAS JÓZSEF Toponár, Orci úti lakos 85 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 21-én, 15 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük a részvétnyilvánítás mellőzését. Gyászolják: felesége, fia, menyei, unokái és dédunkokája
"Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, belőlem néhány pillanat.” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy PÁNTICS LAJOSNÉ Végh Rózsa volt táskai lakos, életének 95. évében visszatért Teremtőjéhez. Utolsó útjára kísérjük szeptember 18-án a 15 órás gyászmisét követően a táskai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik az úton elkísérik. Szerető családja
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, nagymamánk KARANCZ JÓZSEFNÉ Pajzs Erzsébet Kaposvár, volt csökölyi lakos szeptember 11-én, 86 éves korában csendesen elhunyt. Temetése szeptember 21-én 14 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Gyászoló családja
"Megállt a szív, mely élni vágyott, Pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nekünk üres, szomorú a házunk, Nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. Mert adhat Isten márványt, kincset, palotát, Csak egyet nem adhat kétszer Férjet, édesapát, nagypapát, dédpapát." Fájó szívvel tudatjuk, hogy SZEKERES JÓZSEF somogytúri lakos, 82. életévében elhunyt. Temetése szeptember 17-én a 14 órai gyászmisét követően lesz a somogytúri temetőben. Gyászoló szerettei
"Az édesanyák nem halnak meg, csak fáradt szívük pihenni tér." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ID. SCHMELKA LAJOSNÉ Gerics Mária látrányi lakos, 85 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 17-én, pénteken a 10 órai gyászmisét követően lesz a látrányi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
„ Nem hal meg az, aki szerettei szívében él tovább.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BAKOS JÓZSEFNÉ Madarász Margit Nemeskisfalud volt polgármestere életének 84. évében eltávozott közülünk. Temetése szeptember 20-án, hétfőn 11 órakor lesz a nemeskisfaludi temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló családja
„Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom de itt marad belőlem néhány pillanat.” Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HORVÁTH LÁSZLÓ lengyeltóti lakos, volt KAPOSGÉP termelésvezetője, munkavédelmi tanácsadó életének 83. évében visszatért Teremtőjéhez. Szeptember 15-én, 16 órakor kísérjük utolsó útjára lengyeltóti Keleti temetőjében. Szerető felesége, gyermekei és családja
Fájó szívvel tudatjuk, hogy DAK ISVÁN hetesi lakos, 71 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 17-én, pénteken 13 órakor lesz a hetesi temetőben. Gyászoló családja
"Még fáj, s talán örökre így marad, De mindig velünk leszel, az idő bárhogy halad." Fájó szívvel emlékezünk VARGA JÁNOS kaposvári, volt porrogszentkirályi lakos halálának 5. évfordulóján. Szerettei
Fájdalommal tudatjuk, hogy DR. PAIZS IMRÉNÉ Magyar Jolán a berzencei Általános Iskola volt tanára a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola volt könyvtárosa 88 éves korában elhunyt. Hamvait szeptember 14-én, 14 órakor helyezzük örök nyugalomba a balatonmáriafürdői temetőben (Faluház utca). Gyászmisét ugyanezen a napon, 13.15 órakor a balatonmáriafürdői kápolnában (Rákóczi utca) tartunk. A gyászoló család
Megrendülten tudatjuk, hogy MAROSI RÉKA súlyos betegség következtében, 48 éves korában, tragikus hirtelenséggel, szeptember 3-án visszaadta lelkét a Teremtőnek. Szeptember 17-én, pénteken 14 órakor gyászmisén búcsúzunk tőle a Donneri Szent Kereszt templomban. A gyászmise után a kaposvári Nyugati temetőben 15 órakor helyezzük végső nyugalomba. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük, tiszteletüket egy szál virággal róják le a sírnál. Gyászoló családja
Mély fájdalommal emlékezem, drága férjem DÖGEI IMRE halálának 10. évfordulóján. Szerető felesége
„Küzdöttél, de már nem lehet Átölel a csend és a szeretet.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BODÓ LÁSZLÓNÉ Nagy Márta 78 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 14-én, kedden 13 órakor lesz a kaposvári Nyugati temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászolják unokái és testvérei
„Mindig Őt akartam követni, amit Ő szeret, azt szeretni, Vele sírni, vele nevetni, Csak egyet JAJ NEM : Őt eltemetni!” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy VÉGH JÁNOS Doki batéi lakos 68 éves korában, hosszan tartó súlyos betegséget követően, csendesen elhunyt. Temetése szeptember 15-én a 10 órás gyászmisét követően a batéi temetőben lesz. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik és gyászunkban osztoznak. Gyászoló szerettei
"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek." Juhász Gyula Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PATCZAI ZOLTÁN volt mezőcsokonyai lakos 2021. augusztus 20-án visszaadta lelkét a Teremtőjének. Temetése 2021. szeptember 17-én 11 órakor a Budapest XVII. kerület evangélikus egyházközösség urnatemetőjében lesz. (1173, Budapest, Pesti út 111.) Emlékét örökké szívünkben őrizzük. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokája és testvére
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ORBÁN BALÁZS ÁRPÁD taszári lakos, 76 éves korában, méltósággal viselt hosszú betegség után elhunyt. Szeptember 14-én 10 órakor a kaposvári Keleti temetőben helyezzük örök nyugalomra. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KATONA SÁNDOR balatonboglári lakos, életének 79. évében elhunyt. Búcsúztatása szeptember 11-én 9 órakor lesz a balatonboglári temetőben. Gyászmisét 18 órakor a balatonboglári katolikus templomban tartunk. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
tispol / 8 órája
Szórták a büntetőpontokat Somogy útjain
Harsányi Miklós
beruházás / 8 órája
Turizmus-vendéglátás ágazati képzőközpontot hoznak létre Egerben
nba / 8 órája
Mezszponzort váltott a Los Angeles Lakers
karambol / 9 órája
Baleset történt Segesden, többen megsérültek
Sonline
Fele sem tréfa / 10 órája
Letölthető a pókiszony leküzdésére készült mobil app
Égnek az erdők / 10 órája
Hatalmas erőkkel mentik a lángoktól a pótolhatatlan mamutfenyőket