A közeghez szürkítve

Túlzás lenne azt állítani, hogy a labdarúgó élvonal hétvégi rajtja visszhangosra sikeredett volna. Diósgyőrt leszámítva a háromezret sem érték el a nézőszámok, ami annak a tudatában is árulkodik a magyar NB I vonzerejéről, hogy a Ferencváros elhalasztotta a mérkőzését a ma esti Bajnokok Ligája-selejtezője miatt, és ha nem teszi, akkor jóval magasabb lenne az átlag. Ám alighanem találóan fogalmazott Fernando Fernández, a DVTK spanyol edzője:

a Fradin és a Diósgyőrön kívül ma egyik csapat sem tud komolyabb tömeget megmozgatni.

Az Újpest sem, amely vereséggel kezdett házigazdaként, és a Puskás Akadémia elleni zakóval nem ösztökélte a most otthon maradtakat a meccslátogatásra. Zsótér Dániel pedig érdekes nyilatkozattal rukkolt elő: „Hidegen hagy, hogy mit skandálnak a szurkolók. Nem tudom, mire föl volt ez a k…gyengézés. Nekik ez a véleményük, ettől mi nem leszünk kevesebbek.” Aztán valaki szólhatott neki, hogy ez így nem jó, mire tegnap a közösségi oldalán próbálta kimosni magát, mondván, „nagyon fontos a szurkolók véleménye, akkor is, ha, pozitív, és akkor is, ha negatív”, ráadásul szerinte az újpesti a legjobb tábor az egész országban. Az amúgy tehetséges futballistának ez nem az első megpróbáltatása a nyilatkozatokkal kapcsolatban, az előző idényben is belavírozta magát egy olyan utcába, amelyből később csak több-kevesebb sikerrel tudott kitalálni. Akkor egy parádés gól után magasztalta saját magát, később pedig magyarázkodhatott, hogy ő nem annyira nagyképű, mint amennyire úgy látszott.

És nem is volt az, egész egyszerűen boldogan és őszintén beszélt, ahogyan most, a Puskás Akadémia elleni mérkőzést követően is. A csapata nem játszott kiválóan, ám kirívóan gyengén sem, a szerencse is inkább az ellenfelet pártolta, Zsótér pedig úgy gondolta, nem érdemelték meg a szidalmakat, és ki is merte mondani. A mi futballunkban tele a padlás a színtelen-szagtalan szereplőkkel, akik ugyanúgy képtelenek egyedi gondolatok megfogalmazására, mint egy váratlan húzásra a kispadon vagy a pályán, és a kommunikáció is a semmitmondást részesíti előnyben. A közhelyek puffogtatásából nem lehet baj, ha pedig őszinte vagy, akkor lám, rádpirítanak, és ülhetsz a gép elé nyilvánosan bocsánatot kérni. Pedig csak egyéniségek tudnák eladni a bajnokságot a nézőknek, és ha ezt a keveset is megpróbáljuk beleolvasztani a közeg szürkeségébe, marad az érdektelenség, az üresen tátongó lelátók szomorú látványa.