ÉLETÚT

2020.01.28. 20:00

Betöltötte már a hetvenet, de a mai napig aktív Szántó László

Hosszú-hosszú évtizedeken át a Balaton-átúszás, a szabadidősport és az ökölvívás határozta meg Szántó László életét. Rengeteget tanult ezekből, s a felhalmozott tudását mások is kamatoztathatják.

Fenyő Gábor

– Kimondani is sok: 35 éven át irányította főszervezőként a hagyományos Révfülöp és Balatonboglár közti 5,2 kilométeres klasszikus Balaton-átúszást. Három éve, 2017-től a fő szervező a Budapest Sportiroda.

– Óriási felelősség és kihívás egy ilyen Balaton-átúszás megszervezése, lebonyolítása – kezdte a kaposvári Szántó László, aki tavaly decemberben töltötte be a 70. életévét. – Nagy a felelősség, végig hatalmas nyomás nehezedik rád: sokszor fordult elő, hogy halasztani kellett a nem ideális idő miatt. Igazából csak akkor nyugodhat(t)unk meg, amikor az utolsó próbázó is kijött a vízből. Az akkori időszakban azt éreztem, hogy ez komoly, főleg pszichés terhelést jelent, és ha így folytatódik, meg fogja sínyleni a szervezetem. Ezért úgy döntöttünk a családommal, hogy megválunk a Balaton-átúszástól.

– Hogy jött a képbe a Budapest Sportiroda?

– Már régóta érdeklődtek, és személyesen is jól ismerem őket, az iroda mind a két tulajdonosa jó barátom is. Tudtam, hogy az ő személyük és kiváló csapatuk garancia a rendezvény sikeres folytatáshoz; a legutóbbi két átúszás sikere is bizonyítja, hogy jól döntöttünk. Egyébként nem szakadtam el a Balaton-átúszástól; főtanácsadókánt segítek a BSI-nek.

– A (közel)múltban arra is volt példa, hogy átköltöztek az északi partra, Balatonfüredre.

– Több alkalommal részt vettünk a nyílt vízi hosszútávú Világkupa szervezésében. A Balaton-átúszáson azóta is rendszeres vendégek nálunk a magyar hosszú távúszó válogatottak. A női rekordot például az olimpiai bajnok Risztov Éva tartja.

– A Balaton-átúszások szolgáltak mintául a porecsi öbölúszáshoz.

– Valóban mi voltunk az ötletadók, s az első két évben még konkrétan részt vettünk a szervezésben is. Hogy rohan az idő: ha jól számolom, az idei horvát megmozdulás már a 20. lesz a sorban.

– Más szabadidős megmozdulásokból is kivette a részét.

– Mind a mai napig elnöke vagyok a Somogy Megyei Felzárkóztatási és Szabadidősport Szövetségnek, amely amolyan ernyő szervezetként működik, segíti a jogi státusszal nem rendelkező sportszervezetek munkáját. Az Aranyhíd Sport Klub elnökeként három megyére kiterjedő pályázati projektnek vagyok a szakmai vezetője.

– A Balaton-átúszás és a szabad­idősport mellett egy harmadik sport is elképzelhetetlen lenne Szántó László nélkül.

– Egyedüli somogyiként immár több mint három évtizede, egészen pontosan 32 évig voltam a MÖSZ elnökségének a tagja. Harmadik éve pedig az Ellenőrző Testület tagjaként számítanak rám. Egyébként az ökölvívás is pont olyan, mint a Balaton-átúszás vagy más szabadidős sportok: egyszerűen képtelen lennék elszakadni tőle...

– A csábítás hatásos volt.

– Nem véletlen, hogy az egykori olimpiai aranyérmes Kovács „Kokó” István, aztán a MÖSZ mostani társelnöke, a többszörös profi világbajnok Erdei „Madár” Zsolt, valamint az ugyancsak profik között vb-címig jutott Balzsay Károly is nekivágott a magyar tengernek.

– Nagyon sokat köszönhet a sportnak.

– Az ökölvívásnak köszönhetően a világ számos országába eljutottam. A 80-as és a 90-es években meghirdetett szabadidősport-akciósorozatnak az volt a jutalma, hogy a mozgósítást megnyerő megye képviselője kijuthatott a mexikói és a Los Angeles-i labdarúgó-világbajnokságra. Mivel Somogy nyerte mind a két alkalommal ezt a mozgósítási versenyt, így jutottam ki 86-ban Mexikóba, majd nyolc évvel később az Amerikai Egyesült Államokba. A helyszínen szenvedtem végig a rossz emlékű, 6–0-al végződött szovjet–magyar meccset, az USA-ban pedig szintén élőben láthattam a Kolumbia–Egyesült Államok találkozót. Ez volt az az ominózus találkozó, amikor a kolumbiai Andrés Escobar öngólt rúgott, a fanatikus szurkolók pedig nem tudták ezt neki megbocsátani. Pár nappal később, már otthon Kolumbiában agyonlőtték.

– Irigyelt ember volt, hiszen legendák voltak a barátaik.

– Amikor szövetségi kapitány volt Papp László, négy rangos nemzetközi versenyen is – kétszer Velencében, egy-egy alkalommal pedig Franciaországban, Boulonban és a dán fővárosban, Koppenhágában – a társa lehettem, mint a magyar csapat vezetője. A világ bármely pontján is jártunk, mindenhol hatalmas tisztelet övezte Papp Lászlót, de ugyanez igaz Puskás Ferencre is. Utóbbival a magyar fővárosban, Budapesten találkoztam többször is különböző ökölvívó-rendezvényen. Öcsi bácsi nagyon szerette a bunyósokat, közismerten legendás barátja volt Papp Lacinak.

– Három ökölvívó mondhatja el magáról büszkén – a magyar Papp László mellett még az egyaránt kubai, már szintén elhunyt Teófilo Stevenson, valamint Félix Savón – , hogy három olimpiát is nyert egymás után.

– Az egyik versenyen készült is rólunk egy közös fotó Félix Savónnal. Ez a mai napig szép emlék számomra.

– A Balaton-átúszáson személyesen tapasztaltam, hogy mikrofont ragad, és lelkesen népszerűsíti Somogy megyét és annak megyeszékhelyét, Kaposvárt. Arra biztatja a résztvevőket, hogy minél többen látogassanak el hozzánk.

– Valóban nagyon szeretem Somogyot és Kaposvárt is. Mindig mindent megteszek, hogy népszerűsítsem. Annak idején közreműködtem, hogy Kaposváron legyen a Magyarország–Egyesült Államok barátságos ökölvívó-válogatott mérkőzés is. Örülök annak, hogy a kaposvári ökölvívás is nagyon szépen fejlődik, és büszke vagyok arra, hogy én vettem rá idősebb Süllős Gyulát, hogy karolja fel a somogyi bunyót.

– Több évtizedes munkásságát megannyi díjjal, kitüntetéssel ismerték el.

– A Somogy Megyei Közgyűlés Somogy Polgáraiért Díjjal tüntetett ki, s megkaptam a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Érdemrendjét is. Sokszor és sok helyen vehettem át különböző elismerést is.

– Soha nem érezte úgy, hogy köszönöm, de ennyi bőven elég volt?

– Dehogynem... Persze, hogy volt olyan, amikor hulla fáradtan kerültem az ágyba. Másnap reggel azonban mégis úgy ébredtem, hogy csinálnom kell tovább. Nekem ez az életem, s most már örökre az is marad.

Öcsi bácsi

Az egyik ismerősömet kerestem fel Budapesten a vár környékén, s abban az időben Puskás Ferenc is ott lakott. Elindultunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az utca sarkán Puskás Ferenc egy újságot lapozgat.

– Menjünk már át a másik oldalra, hadd láthassam közelebbről is – kérlelt a barátom.

Természetesen átmentünk, aztán amikor odaértünk Puskáshoz, ő összecsukta az újságot, s hangosan felkiáltott: Szevasz, Lacikám!

– Hát te ismered Puskás Öcsit? – kérdezte láthatóan megrökönyödve, amire csak azt feleltem: ki ne ismerné Puskást...?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában