Erőlködés

Nincs ebben semmi meglepő: az MLSZ a héten újabb fiatalokat érintő szabállyal rukkolt elő. A pontos részletek még nem ismertek, de a szándék nagyon is ismerős: valahogyan el kellene érni, hogy a magyar fiatal labdarúgók minél többet játsszanak a profi klubokban, minél nagyobb szerepet kapjanak.

És ez bizony dicséretes szándék, kár is lenne tagadni. Ugyanakkor a szövetség erőfeszítései,

vagy inkább erőlködései ebben a témában egyre izzadságszagúbbak. Egy éve múlt ki az első úgy­ne­vezett „fiatalszabály”, amely anyagilag ösztönözte a klubokat arra, hogy a le­he­tő legtöbb magyar nevelésű pályakezdőt vessék be a mér­kőzéseken, azaz pluszpénzt adott azoknak a kluboknak, amelyek betartották az ajánlásokat.

Komoly összeg akkor járt, ha egy csapat sok magyart, azon belül is fiatalt szerepeltetett.

Ez a kevésbé tehetős kluboknál megkötötte a vezetőedzők kezét a csapatuk összeállításakor, hiszen nagyon kellett ez a pénz, a gazdagabbak viszont figyelmen kívül hagyhatták az ajánlásokat, így sérült a versenysemlegesség, ráadásul fel nem készült fiatalok jutottak első osztályú csapattagsághoz, valamint kerültek kiváló tárgyalási pozícióba, felverve ezzel az árakat és a fizetéseket.

Jelenleg is érvényben van egy pontszámítási rendszer, amelyben most ne mélyedjünk el, a lényeg az, hogy a játékosok pályán töltött játékperceik alapján pontokat gyűjtenek, amelyeket életkoruknak, illetve a mérkőzés súlyának megfelelően különböző szorzók módosíthatnak, és ez az alapja a pénzosztásnak. A legújabb ötlet pedig az, hogy azok a fiatalok, akik az NB I-es csapatukban nem vagy csak keveset játszanak egy hétvégén, szerepelhessenek az NB II-ben. Ez azt jelenti, hogy az élvonalbeli klubok ezzel a céllal szerződést kötnek egy másodosztályúval, utóbbi vezetőedzője pedig nyilván roppant boldog lesz az új rendszerben, hiszen csak szombaton este tudja meg, kire számíthat az NB I-es partnertől olyan futballisták közül, akiket hétközi edzéseken legfeljebb elvétve lát. Persze ettől még az eredményeket és a színvonalas szakmai munkát nyilván számon kérik rajta…

Amúgy létezik más, ráadásul nagyszerűen működő megoldás is. Külföldön a legtöbb helyen nem azért vetik be boldogan a fiatalokat, mert nekik ez a mániájuk, hanem azért, mert tökéletesen felkészült, megfelelően képzett labdarúgók, akik ezzel ki is érdemlik a bizalmat. Persze ehhez átgondolt, korszerű és minőségi utánpótlás-nevelésre van szükség, ami kétségkívül a nehezebb út. E nélkül viszont nem marad más, mint az adminisztratív erőlködés.