Fejlődés

Közhely, de igaz, hogy az utánpótlás sportban nem az eredmény, hanem a felnőtt élsportra való mentális, fizikális, technikai és taktikai felkészítés a fontos. Mégis büszkeség és öröm, ha egy világversenyen komoly eredményt érnek el tehetséges fiataljaink. Ezúttal a 17 éves korosztály futball válogatottja alakított nagyot az írországi korosztályos Európa-bajnokságon. Ötödik helyen végeztek és ezzel kijutottak a brazíliai világbajnokságra. Az „eset” komolyságát bizonyítja, hogy erre 1985 óta nem volt példa.

Nem mondom, hogy „valami megmozdult utánpótlás vonalon”, meg hogy „kezd beérni az akadémiákon végzett munka”, mert kincstári optimizmussal tele a kincstár. De aki ezek után is képes azt állítani, hogy ez egy kicsúszott eredmény volt, meg egyébként is a szerencse fiai ezek a srácok, mert a nagy futballnemzetek nem veszik komolyan az ilyen tornákat, az igencsak el van tévedve. Ajánlom figyelmébe a minket a negyeddöntőben tizenegyesekkel legyőző spanyol stáb örömét, vagy a vb-kijutásért hasonló módon általunk megvert belgák vigasztalhatatlanságát.

Vagy ha erről lemaradtak volna, akkor az eredménysort kellene még egyszer megtekinteni, amelyben ott a portugálok, az izlandiak és az oroszok elleni győzelem a két fenti meccs döntetlenje mellett. S ha ehhez még hozzáveszem, hogy a fent említett belgák ellen alig pár hónapja még itthon viszonylag simán kikaptak a srácok, szemmel látható a fejlődés. S ami még szembetűnőbb, az a fiatal magyar játékosokból sokszor hiányolt küzdőszellem. A csoportkörben mindig a meccs végén lőtték a a fiúk a győzelmet jelentő gólt, a spanyolok és a belgák ellen pedig vesztésre álltak, de egyenlítettek.

Így végeztünk a rendes játékidőben veretlenül tehát egy olyan Eb-n, ahol a négy közé a spanyolok, az olaszok, a franciák és a hollandok jutottak, s a vert mezőnyben maradt többek között Németország és Anglia is.

Persze

mindez nem azt jelenti, hogy akkor most néhány éven belül az európai élmezőny tagja lesz a magyar felnőttválogatott

(bár nem lenne ellenemre). A szakemberek szerint ugyanis elsősorban a csapategység, a küzdeni tudás a mostani garnitúra erőssége, nem a zsenik brillírozása hozta az eredményt. De könnyen lehet, hogy akad a csapatban négy-öt olyan tehetség, akiből nemzetközileg elismert spíler is válhat.

Mindössze annyi kell hozzá, hogy ez a siker még jobban meghozza a munkához a kedvet. Mert ennél nagyobb büszkeség csak az volna, ha felnőtt szinten is átélnének egy hasonló sikert ezek a nagyot küzdő srácok.